-A feleségem lefeküdt már?

-Nem tudom, uram.

-De jó – motyogta, és a lépcsők felé iramodott, de kinyílt a könyvtár ajtaja, és megszólították.

-Allen?

Allen odakapta a fejét, és mikor meglátta Daisy fejét az ajtóban, rögtön irányt váltott. Lesietett a lépcsőn, az utolsó három foknál ugrott egyet, és már a földszinten is volt, majd nem foglalkozva az ott álldogáló komornyikkal, a pislogó Daisyhez lépett, és belökte az ajtón, majd miután maga is belépett, becsapta az ajtót, és kulcsra zárta.

-Allen, azt mondtad…

A férfi megragadta az arcánál, és magához rántotta, hogy megcsókolhassa. Daisy az első meglepetések után, megérezve a másik hevét, maga is izgalomba jött. Hagyta, hogy férje az ajtónak döntse.

-Már alig bírtam ki - nyögte Allen, és a lány ruhájának kapcsaival bíbelődött, amit kisebb küszködés után, de sikerült megoldania.

-I-itt akarod?- kérdezte suttogva a lány, és teljesen meghökkent.

-Miért ne? Bezártam az ajtót, Matt már nem nyithat ránk, mégha direkt is akarná! Ráadásul nem bírnám ki, hogy még fel is menjünk! Túl sok idő - válaszolt, és kihámozta a lányt a súlyos ruhából, így már csak a fűzője volt fent, és az alsó ruha. Allen felsóhajtott, és gyengéden magához vonta a lányt.

-Vagy még nem akarod?

Daisy értetlenül pislogott rá, és nem válaszolt. Miről beszélhet? Miért ne akarná?

-Ezt… nem értem.

-Hát… általában a nőknél az első alkalom után várni kell egy, vagy két napot, mert lehetnek… fájdalmaik…

-Nekem nincsenek, vagyis… nem vettem észre… - szakította félbe Daisy, megvonva a vállát. Allen küldött felé egy félmosolyt.

-Akkor jó – mondta, majd megcsókolta. Daisy most már teljes odaadással engedte át magát neki. Lassan hátraaraszoltak a kandalló előtti szőnyeghez, majd arra telepedtek le. Útközben, amerre mentek, mindehol hagytak el valami ruhadarabot. Allen lefektette a lányt a vastag, hófehér szőrme-szőnyegre, majd maga is fölé mászott. Daisy átkarolta a nyakát, majd magához húzta, és szenvedélyesen megcsókolta. A férfi ránehezedett, Daisy pedig már ösztönből nyitotta szét lábait.

Egész nap azon gondolkodott, hogyan oszthatná meg a férfival az érzéseit. Mert már egyben teljesen biztos volt. Még ha nem is teljesen, de megkedvelte, sőt… szerette. Erre is csak segítséggel jött rá, de rájött, és ez a lényeg. Amint alkalma nyílik rá, elmondja. Allen nyögve gurult a hátára, ajkain halvány, elégedett mosoly bujkált. Miért nem bírja visszafogni magát, ha a lányról van szó? Oldalra fordította fejét, hogy ránézhessen feleségére, és ő is mosolyogva, teljesen leizzadva pillantott fel rá. Szemében ragyogtak a tűz fényei, haja pedig homlokához tapadt. Tekintetét végigsiklatta testén. Mellei gyorsan emelkedtek és süllyedtek. Nyilván még csak most kezd megnyugodni. Visszatért az arcára, és még csak most vette észre azt a furcsa érzést a gyomrában, akárhányszor belepillant a lány szemeibe. Oldalra fordult, és felkönyökölt az egyik kezén, fejét pedig azon nyugtatta. Daisy már nem bírta tovább. Muszáj elmondania, de hogy kezdjen bele? És egyáltalán, hogy reagálna erre az egész kijelentésre?

Alsó ajkát fogai közé harapta, és tűnődve bámulta a férfi mellkasát. Allen észrevette, hogy a lány rágódik, valami nyomja a lelkét.

-Mi bánt?

Daisy úgy pillantott fel rá, mintha megijedt volna, pedig tudatában volt annak, hogy hol fekszik, és kivel.

-Én csak…

-Igen? - kérdezett közbe, és fejét a lány nyakához hajtotta, hogy gyengéden megharapdálja, de esze ágában sem volt úgy megharapnia, mint az áldozatait szokta. Daisy majd szól, ha felkészült rá.

Daisynek erősen kellett koncentrálnia, hogy ne vonja el a nyakánál szórakozó férfi a figyelmét a mondanivalójáról. Hát ennek sohasem elég?

-Allen, én…

-Ige’, Daisy?- nyögte valahonnan a nyaka és hasa közötti részen.

-Szeretlek- suttogta Daisy elhaló hangon. Összeszorított szemekkel várta a választ, vagy a férfi reakcióját. Allen megtorpant a lány köldökénél, és lassan ráemelte tekintetét a lányra, akinek az arcán kiütközött a félelem.

Valami megmozdult benne. Szinte érezte, hogy újabb korlát szakad le közöttük. De most… erre mit válaszoljon? Kedvelte a lányt, sőt egyenesen imádta, főleg, az ágyban, de ez hasonlítható, vagy mondható-e szerelemnek? Hallott már róla, hogy a házaspároknak igazán csak az esküvő után erősödnek meg az érzelmeik egymás iránt, de ő félt ettől az érzéstől. Látta bátyját, hogy mennyire szenvedett a szeretett nő elvesztésekor. És még most sem heverte ki igazán. Hát kell ez neki? Ha beleszeret Daisybe - ami lehet, hogy jó is lenne - de mi van, ha valami baja esne, vagy gondolni sem mert arra, hogy esetleg végleg elveszítené. Nem engedheti, hogy beleszeressen. Csak maradjon meg a kapcsolatuk, ilyennek, amilyen most, és boldogan fog meghalni… egyszer… jó sokára. Felaraszolt a lányhoz, majd végigsimított az arcán.

-Tudom – válaszolt, kicsi késéssel, de Daisy bátortalanul kinyitotta szemeit, és felnézett rá.

-Honnan?

Allen csak megvonta a vállát, és lehajolt, hogy megcsókolhassa.