Daisy úgy érezte, mintha minden irányból karddal szúrták volna át. Biztosan csak rosszul hallotta. Az nem lehet! Biztosan nem, mert Allen már régóta nem jár a nőhöz. Mégis, mikor felnézett Flor szemébe, és meglátta az elszántságot, majd enyhén domborodó hasát, elfogta a sírógörcs. Tudta, hogy maradnia kéne, de nem bírt megmaradni Allen közelében. Levegő kellett. Muszáj kiszabadulnia innen. Minél messzebb! Felpattant, majd úgy kiszaladt onnan, mintha ördög űzte volna ki. Allen még látta az arcán lefolyó könnyeket, és beléhasított a fájdalom. Ez biztosan csak egy átverés. Flornak soha nem lehet gyereke tőle! Tőle nem, mert…
-Hazudsz Flor- mondta halálos nyugalommal.- Nem lehetek az apja!
-Legalább fogadd el a tényeket, hogy egy másik nővel hemperegsz a feleséged és az én hátam mögött is! - kiáltott rá hirtelen Ralph. Szemeiben mélységes megvetés ült, és felállt, majd ő is elhagyta a szobát.
-Ne, Ralph! Várj… - de a másik már nem hallotta meg. Dühösen Flor felé fordult, majd megragadta a nő karját.
-Mondd, hogy csak hazudsz! Mondd, hogy az egészet kitervelted, mert nem voltam hajlandó többet lefeküdni veled! - kiáltott az arcába. Flor rezzenéstelen arccal tűrte a kirohanását, majd halkan válaszolt.
-Fogadd el, hogy hamarosan apa leszel, Ramen.
-Nem! Te is ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy soha nem engedtem el magam! Soha nem bíztam a véletlenre semmit! És azt is jól tudom, hogy nem csak nekem adtad oda magad! Ralphot is ugyanúgy az ágyadba csalogattad! Neki pedig komoly tervei voltak veled, tehát, ne hazudj a szemembe! Nem én vagyok az apja!
-Szóval, letagadod…
-Igen, le! Engem senki se hazudtoljon meg! Biztosra veszem, hogy ez is csak egy alávaló trükköd! - mondta, majd maga után teljes erővel becsapta az ajtót.
Flor szájára gonosz mosoly ült ki. Allen jól tudta, tényleg nem az övé a gyerek, hanem Ralphé. És tudja, hogy úgyis hozzámegy a férfihoz, de utolsó erejével még megpróbálja teljesen elhidegíteni a házaspárt. Hogy miért? Mert Allen eldobta magától, Daisyt pedig azért, mert Allen miatta dobta őt. Volt oka gyűlölni azt a kis némbert.
Daisy a nap további részében csak szobájában ült, és nem mozdult ki. Allen pedig bátorságát próbálta összeszedni, hogy a lány elé álljon. Mit mondhatna neki ezek után? Úgy sem hallgatná meg. Nem hinné el neki, hogy Flor csak hazudik. Melyik nő hinné el, ha megjelenne egy másik nő, és azt állítja, hogy a férjétől gyermeket vár? Semelyik. De azért muszáj megpróbálnia.
Lenyomta hát a kilincset, és belépett. Daisyt az asztalánál találta, lemondó tartással, és éppen ölében nyugtatott kezeit nézte. Mikor meghallotta, hogy valaki belép, rögtön hátrafordult. Meglátta Allent, de azon nyomban elkapta tekintetét róla, felállt, és az ablakhoz lépett.
-Mit akarsz?- kérdezte élesen, bár könnyei rögtön szemébe tódultak, amint meglátta férje mélyen megbántott, fájdalmas arckifejezését.
-Daisy, meg kell hallgatnod…
-Miért kellene?
-Te vagy az egyetlen nő, akinél… hagytam magam, és nem álltam meg idő előtt. Flornál mindig elővigyázatos voltam, sohasem hibáztam. És ez a kapcsolat is addig tartott, amíg észre nem vettem, hogy kezd javulni a viszonyunk. Esküszöm, hogy utána megszakítottam vele minden kapcsolatot.
-Mégis megtörtént, Allen!
-De nem az enyém! Ralphal is összefeküdt, ő pedig el is akarja venni, tehát, csak az övé lehet!
Daisy megrázta lehajtott fejét, és küszködve próbálta visszatartani könnyeit.
-Nem tudok… nem tudok neked hinni Allen… már nem…
-Kérlek, Daisy!
-Nem! Rengetegszer sértettél már meg, de mindig elnéztem, mert tudtam, hogy neked sokkal nehezebb ez a helyzet, mint nekem. Mindig adtam új esélyt, de ez… ez már túl sok, Allen.
-Higgy nekem, kérlek! Az életemre esküszöm, hogy nem én vagyok az apja! Mi okom lett volna arra, hogy gyereket csináljak Flornak, mikor itt voltál te?
-Nem tudom… de mindenkinek jobb lenne, ha elválnánk. Te elvennéd Flort, én pedig…
-Nem! - vágott közbe Allen, és Daisy még soha sem látta ilyen komornak. Arca teljesen megkeményedett, szemeiben elszántság tükröződött.- Nem engedlek el, Daisy.
Daisy az ablakon túli erdőre pillantott. Nem akarta, hogy a férfi meglássa, mennyire fáj neki ez az egész. Az elején mindent megtettek volna, hogy megszabaduljanak a másiktól, most meg foggal, körömmel harcolnak egymásért. Ráadásul… itt volt a baba is, amit… most már teljesen biztosra vett, hogy a szíve alatt hord. Hogy viselné Allen, ha kiderülne, hogy ő is gyermeket vár?
Azt hitte, kettészakad. Egyik fele őrülten akart hinni a férfinek, hiszen a magyarázatában semmi kifogást nem talált, ha tényleg igazat mond. De a másik fele mindig visszahúzta. Egyszer már átverte! És mikor bevallotta neki, hogy szereti, a férfi csak annyit mondott, tudom! Bár Daisy érezte szeretkezéseik alkalmával, hogy a férfi némán mondja el érzéseit, ebben azért nem lehet biztos! Mi van, ha csak beképzelte magának? Utálta ezt a kérdést. Mi van, ha?
Oldalra sandított, hogy megnézhesse, a férfi itt van-e de Allen már nem volt sehol. Hirtelen azt hitte, valami kettétörik benne. Felszakadt belőle a sírás, és lassan lerogyott a földre. „Miért?”
Allen a késői óra ellenére, elment Ralphoz. Az ajtaja előtt állt, miközben szakadt az eső. Teljesen átázott, és az ajtón dörömbölt. Végül kinyílt az ajtó, ő pedig nem foglalkozva az etikettel, bement, majd szóra sem méltatva a házvezetőnőt, felszaladt a második emeletre. Már rengetegszer járt itt, így tudta, hogy mi, merre, és hol van. Kopogás nélkül nyitott be a folyosóról, a harmadik ajtón.
A férfi egy üveggel a kezében ült az ablak előtti fotelben, és figyelte, ahogy az eső kopog a párkányon. Csak egy szétzilált ing volt rajta, és egy nadrág. Szemei alatt sötét árkok voltak.
-Tudtam, hogy el fogsz jönni – szólalt meg, rekedt hangon, de hátra sem pillantott, továbbra is csak az ablakot nézte.
-Ralph, meg kell hallgatnod!
-Időm, mint a tenger! De a számodra nem! Öt percet kapsz, és kidobatlak innen - fordult végre hátra. Allen villámsebességgel szedte össze gondolatait, végül belevágott.
-Nem enyém a gyerek, hanem a tiéd!
-Csak azért jöttél, hogy ezt mondd?- kiáltott rá.- Ha az enyém lett volna, miért ment hozzád?
-Ralph, Flor féltékeny Daisyre. Meg is fenyegetett, hogy tönkreteszi, ha nem teszem azt, amit mond, de nem hajtottam végre a megállapodásunkat. Nem volt hozzá gyomrom!
-Miért, mit kellett tenned?
-… Két éjszaka. Ez volt az egyezségben. De már az elsőnél is rosszul voltam, de csak magamtól, hogy így megcsalom a feleségem!
-Tehát, nem tagadod, hogy hemperegtél vele!
-Nem, nem tagadom, de a gyerek egyszerűen képtelenség, hogy az enyém, legyen!
-Mert?
-Nem szeretem őt annyira, hogy gyereket csináljak neki, fogd már fel!
-Mit tudsz te a szeretetről, mondd? Egy jégcsap vagy érzelmileg, tudd meg! A feleségedet is idővel kész nyomorékká teszed lelkileg, mert nem tudsz érezni! Mindenkin átgázolsz, és csak a saját érdekeidet tartod szem előtt!
-Ralph, fejezd be! Nem tudod, mit beszélsz!- vette halkabbra, bár érezte, hogy minden izma megfeszül.
-Ó, igen? Most már fogjam be! Fáj az igazság, mondd ki! Elvetted tőlem az egyetlen nőt, akiért valaha érdemes volt élnem! Mit akarsz még?
-Flor egy ribanc volt, és attól, hogy én voltam az első, az nem azt jelenti, hogy az utolsó is! Fél Londont az ágyába hívta, csak hogy valami ranghoz jusson! Téged is kiszemelt magának, hemperegtetek egy jót, majd teherbeesett. Miért nem mondod már meg neki, hogy elveszed és kész? Most bosszút akar állni rajtam és Daisyn, mert nem őt vettem el, pedig egy szemernyi érzelem sem volt a kapcsolatunkban. Csak a rangomra hajtott!
-Hagyd abba! - ordított Ralph.- Flor nem ilyen!
-De ilyen, és amiért te bele vagy esve, mint a vak ló, nem látod a hibáit! Jó, lehet, hogy te teljesen más oldaláról ismerted meg, de nekem mindig csak a testét kínálgatta, semmi több!
-Takarodj innen!
Allen csendesebbre váltott. Próbálta megnyugtatni magát, és nagy levegőt vett.
-Az ajánlatom a következő: Vagy elveszed, egy héten belül… vagy a sírja előtt kuporoghatsz! - mondta, és kiviharzott a szobából.
AJÁNLOM AZ OLDALT
