Rose fázósan húzta vállaira a takarót, majd mikor megfordult, kezei egy mellkasra tévedtek. Most már minden eszébe jutott. A tegnap éjszaka szenvedélyesen eltöltött percei Mattel… és hogy többet már nem tiszta… egy férfinek sem kell majd ezután. Hiszen kinek kellene egy kisiklott nő? Lassan felült, vigyázva, nehogy megzavarja a férfi álmát, és maga köré csavarta a lepedőt, majd még óvatosabban felállt. Ez volt az utolsó alkalom, hogy betette ebbe a kastélyba a lábát. Így is teljesen megsemmisült lelkileg, hiszen nem reménykedhet abban, hogy a férfinek többet jelentett puszta egyéjszakás kalandnál. Felvette a földről az alsóruháját, összeszedegette a többit is, majd osonva a paraván mögé bújt. Alig vette fel a fűzőjét, két meleg kar fonódott a derekára. Felnyögött a hirtelen jött fájdalomtól, ami szívéből jött.
-Ilyen korán elmész?- kérdezte Matt, rekedt, álmos hangon.
-Muszáj mennem…
-Csak egy kicsit gyere még vissza!- húzta gyengéden hátrafelé. Rose megfordult az ölelésben, és mikor meglátta a férfi arcát, szemeit könny homályosította el. „hé Rose, ne legyél ilyen gyerekes!”
-Nem!- lépett hátra, Matt pedig, félve a rossztól hagyta, hogy karjai visszaessenek maga mellé.
-Mi a baj? - kérdezte aggódva, és már számított a válaszra.
Rose dühösen megrázta a fejét, és kétségbeesetten próbálta visszatartani a sírást, de nem győzött felette.
-Ha az apám megtudja, kitagad, és akkor hova megyek? Belementem ebbe az egészbe, de nem gondolkodtam! Bánom, hogy egyáltalán ide jöttem!
Matt úgy érezte magát, mintha rajta vágtak volna fát. Egész bensője beleremegett a lány szavaiba, és kétségbeesés lett úrrá rajta.
-Ne mondd ezt. Én akartam ezt, de te se ellenkeztél… mindketten akartuk.
-De hova jutottam?- kiabált tovább Rose.- Nézz már rám, Matt! Te elvennél egy ilyen nőt? Egyáltalán hogy mondjam el apámnak?
-Majd én beszélek vele.
-Óh, és mit mondanál? Elnézést, de a lánya tönkretette az egész életét, egy éjszaka alatt, velem?
-Miért mondanám ezt? Elvégre a kezedet akarom megkérni, nem beszámolni az éjszakánkról!
-Ó és erre… hogy?- kérdezte teljesen elhalkulva, kezei pedig remegni kezdtek. Jól hallotta az előbb? Nem biztosan csak álmodta.
-Rose…- lépett hozzá közelebb a férfi, és arcából kisimított egy hajtincset.- Miért hiszed azt, hogy ezek után elengednélek?
Rose nem bírt megszólalni a csodálkozástól, inkább tovább nézte Mattet, tágra nyílt szemekkel. Az összes ruháját elejtette kezéből, amik megint a földön kötöttek ki. Megkérték… megkérték a kezét, ráadásul Matt, aki egy Noir. Egy gazdag családból származó férfi el akar venni egy egyszerű polgárt. Biztosan nem álmodja? Lehunyta szemeit, mikor a férfi közelebb hajolt, hogy homlokon csókolhassa. Kirázta a hideg. Nem. Ez nem álom!
-Nem mondasz semmit? - suttogta Matt kedvesen, halvány mosollyal. Rose átkarolta a derekánál, és szorosan hozzásimult.
-Biztosan ezt akarod?- kérdezte a másik mellkasába dünnyögve.
-Az életemnél is jobban - válaszolt Matt.
Allen korán kelt, és benézett Daisyhez, aki még mélyen aludt. Kedvtelenül sétált le az étkezőbe, ahol megvárta, hogy Charles hozza a szokásos kávéját. Enni nem evett, mert semmi étvágya nem volt, és ismételten kedve sem volt hozzá.
Úgy látszott, megoldódott a Flor-probléma, és ennek nagyon örült, már csak arra kéne rájönnie, hogy feleségével hogyan javítsa meg kapcsolatát. Kezdett beleőrülni a gondolatba, hogy egyre jobban távolodnak egymástól, és a szakadékot, mely közöttük tátong, egyikük sem meri áthidalni. Nagyon remélte, hogy nem fognak újra ott kilyukadni, ahol az elején. Bár ebben kételkedett, hiszen rengeteg mindenen keresztülmentek. Csak nem dobják fel ezeket az emlékeket a harag miatt!
Felállt, és magára kanyarította kabátját, pont, amikor az inas belépett, tálcával a kezében.
-Elnézést, de inkább máskor eszek- mondta, majd kilovagolt a városba.
Céltalanul bolyongott Démon hátán a városban. Már jócskán elmúlt dél, már megjárta Ralph barátja otthonát is. Nagyon jól elvan újdonsült feleségével és most irigy is lett rá. Bezzeg neki nem adatik meg, hogy legalább tartósan legyen fegyverszünete Daisyvel.
Sokáig gondolkozott azon, hogy vajon elmenjen-e Maharethez, hogy valami tanácsot kérjen az álmaival kapcsolatban. Idáig még csak egyszer beszélt az öregasszonnyal, de akkor sem ilyen ügyekről.
Akaratlanul is a sikátor felé vette az irányt, majd egy rozoga ajtónál lepattant lováról, kikötözte, hogy el ne menjen, majd bekopogott, és belépett. Maharet éppen papírokat rendezgetett, mikor Allen belépett, és felpillantott, kíváncsiskodóan, vajon ki lehet az. Nem palástolta meglepetését, mikor meglátta őt. Utoljára hét éve járt nála a férfi. Lucifer dorombolva dörzsölte magát Allen lábához, és addig nem hagyta abba, míg a férfi fel nem vette.
-Jó napot Maharet – köszönt Allen, és óvatosan bentebb lépett, fejét jól lehajtva, nehogy leverjen valamit.
-Lord Allen… micsoda meglepetés… mi járatban vagy, fiam?
-Én…- mielőtt folytathatta volna, az öreg nő hellyel kínálta, ő pedig készségesen elfogadta.
-Folytasd.
-Jó, nem kertelek. Mindig álmodom teliholdkor, de az álmaimban meghal Daisy. Mindig. Segítenék rajta, de nem tudok. Ön szerint ez mit jelent?- hadarta el zavartan a férfi, Maharet arca pedig egyre aggódóbb lett. Mikor hét éve itt járt a fiú, akkor is ugyanezzel a problémájával jött. Akkor azt mondta, biztosan lesz valami ilyesmi a jövőben, és akkor meghalt Sarah. De most, hogy felismerte a nőt az álmából, ez így teljesen más.
-Hogy vagytok most Daisyvel, Allen?
Allen lehajtotta a fejét, és szomorúan megvonta a vállát. Maharetnek megengedte, hogy tegezze, hiszen nagyanyjaként tekintett rá, csak a mostani időkben elég keveset látogatta meg… hét éve.
-Rosszul. Rájöttem, hogy most ugyanott vagyunk, ahol elkezdtük. Pedig már nagyon jól megvoltunk!
-Elhiszem… és mióta ismerted fel?
-… A bál óta. Backwish bálja óta.
-Értem… És volt mikor megszűntek az álmok?
-Igen, mikor… mikor…
Maharet elvigyorogta magát, kimutatva hiányos fogsorát.
-Értem én! Szóval mikor testileg is közelebb kerültetek egymáshoz, az álmok megszűntek.
-Igen – bólintott rá Allen.
-Akkor vigyázz.
-Mire?- kérdezte értetlenül, és torkában hatalmas gombóc nőtt.
-Az álmodban mindig megjelenik valaki, aki megöli Daisyt, jól tudom?
-Igen.
-Nos, az illető lehet a családodból valaki, aki nagyon nem szívleli Daisyt, vagy bárki más… de mindenesetre vigyázz Daisyre fiam! Az álmok sokszor válnak valóra.
AJÁNLOM AZ OLDALT
