-Mikor születik már meg az a gyerek?- kérdezte körbe-körbe járkálva Matt. Allen egy fotelben ült, lábával pedig idegesen dobolt.

-Te vagy ideges? Akkor én mit mondjak?- zsörtölődött Allen, és már sokadjára sóhajtott fel.

-Hé fiúk, ne idegeskedjetek!- szólalt meg békítőleg Rose, és megfogta férje kezét. Matt gyengéden megszorította, és visszamosolygott kedvesére.- Ha Daisyért ennyire aggódsz, mi lesz, ha én kerülök sorra?- simított végig hasán. Már le sem tagadhatta volna, hogy gyermeket vár. Miután Henry elment, összeházasodtak, Rose apja pedig boldogan egyezett bele.

-Ki fogok nyírni valakit.

Gyereksírás szakította félbe a beszélgetésüket, és mindannyian felkapták fejüket. Allen úgy pattant fel, mintha parázsba ült volna, Rose pedig átölelte férje derekát. Kinyílt az ajtó, és kilépett rajta Maharet, majd rávigyorgott Allenre. Félreállt, hogy a férfi beléphessen a szobába. Lussie épp felszedte az utolsó rongyot, majd ő is kisietett, maga után behajtva az ajtót. Allen az ágyhoz sétált, ahol már Daisy a karjaiban tartott egy kis törülközőkupacot. Haja homlokához tapadt, és fáradtan lihegve mosolygott fel férjére, aki leült az ágy szélére, és óvatosan átvette a kicsit.

-Mi lesz a neve?- kérdezte, és a kicsire pillantott, aki megilletődötten fedezte fel az új világot. Óriási kék szemeivel vizsgálta apja arcát, majd arca megrándult, és elmosolyodott. Allen nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon vissza.

-Alena - szólalt meg Daisy, és a férfi egy kis gondolkozás után bólintott.

-Alena - ismételte meg a nevet, majd megcsókolta feleségét.- Szeretlek.

Daisy fáradtan hunyta le szemeit, és még elmosolyodott.

-Tudom.

Nem tudják, mi vár még rájuk. De hogy együttes erővel, mindenre képesek, az biztos. Daisy elmondhatta, hogy álmaiban sem mert egy ilyen élet felé kalandozni. Egy szerető férj, aki ráadásul egy gróf fia...