- Ígérem, a bálra feltétlenül visszajövök. - mondta csendes komolysággal Leo, ahogy elköszönt testvérétől, és annak menyasszonyától. Alig két hetet tölthettek együtt a kastélyban, de mélyen a szívébe vésődtek. Ikerbátyja iránti érzelmei ösztönösek voltak. Lillenre pedig kezdett - szinte - húgaként tekinteni, bár ezt távolságtartó viselkedése nem sejttette.
A vadász ismét azt az öltözéket viselte, amiben erre a környékre érkezett - fekete nadrágot és felsőt, nehéz, fekete téli köpenyt. Széles karimájú kalapját már hatalmas fekete lova nyergében csapta fejére, és mélyen a szemébe húzta. Nyakára simult a fekete selyemsál, amit alkalmanként maszkként használt. Viszont Lillen testvériesen gondoskodott arról, hogy a férfinek
melegebb holmik is kerüljenek az iszákjába. Ezen felül a szakácsnővel ételt és italt is készíttetett Leonardnak. Minderről persze mélyen hallgatott, hiszen még mindig nem ismerte annyira leendő sógorát, hogy biztosan tudja, nem fog tiltakozni ellene.
Leonard de Raven kimérten biccentett nekik, majd lovát egy alig hallható jellel indulásra bírta. A nehéz paták egyre sebesebben csattogtak a várudvar kövezetén. Végül a vadász alakja eltűnt előlük, amikor átsuhant a kapun és a leeresztett hídon. A várkastélyon kívülről egyre halkabban hallatszottak a patadobbanások. A zajt a vastag hótakaró is tompította.
Lord Marcos aprót sóhajtott, majd karját nyújtotta Lady Arrashnek, hogy bevezesse az épületbe.

A nagyvilág előtt be kellett tartaniuk az etikett szabályait, tehát magázódtak, ahogy csendes beszélgetésbe merülten lépkedtek a folyosókon és lépcsőkön.
- Kedvesem, hamarosan megérkezik édesatyja. Futárt küldött előre egy rövid levéllel. Vagy ma, vagy holnap várható, az utak állapotától függően. Meglepetést is hoz magával.
- Köszönöm, hogy elmondta, lordom!
- Örömömre szolgált, hogy megtehettem. Megengedi, hogy a szobájába kísérjem? Még mindig erőtlen kissé.
Lillen hálásan rámosolygott, majd belekapaszkodott jövendőbelije izmos karjába. Valóban szüksége volt még némi támasztékra. A nagy vérveszteség erőtlenné tette. Néha igencsak megszédült, bár ezt nem szándékozott közölni Lord Marcossal, mert nem akarta, hogy a férfit - a meglévő gondjai mellett - még az ő bajával is terhelje. Belékapaszkodva, lassan feljutottak a szép toronyszobába.
A lány a szobájában gyorsan leült. A vámpír herceg különös tekintettel méregette, majd halkan megszólalt mély, zengő hangján:
- Nagyon elsápadtál, kedves! Valami baj van.
- Nem, semmi. Csak...
- Csak? - kérdezett vissza várakozón.
- Igazán nem akarok neked gondot okozni.
- Nekem te soha nem okozol problémát, dear!
Erre a válaszra a lány elpirult. Zavarban volt, nem szokta meg, hogy ekkora nyíltsággal beszélhet egy férfivel. Marcos várakozón függesztette rá hihetetlenül kék szemeit, de egyáltalán nem türelmetlenül. A hercegnő megadóan sóhajtott, majd beszélni kezdett:
- Igen, valóban gyenge vagyok, és ez bosszant. De nem ez a legnagyobb baj. Nem merek aludni. Félek.
- Mitől? Csak nem tőlem? - lépett mellé az ezüsthajú.
- Ó, nem. Hiszen ezt már megbeszéltük. Bízom benned. Egészen másról van szó. Tegnap éjjel - nem tudom, álmodtam-e, vagy valóságban történt - meglátogatott egy rokonod. Történetesen az egyik nagyapád, Lord Ulrich. Megfenyegetett, mert én nem vagyok vámpír.
- Értem. Az öreget vagy hetven éve nem láttam. Gyerekként találkoztam vele. Viszont amíg nagybátyámék éltek, tudom, hogy szinte hetente megfordult náluk. Mindenesetre, ha nem bánod, itt maradok rád vigyázni majd éjszakára. Nem tetszik nekem, hogy az öreg úgy kíván rendelkezni a kastélyban, mintha ő lenne a klán feje. Határt kell szabnom neki. Amúgy nem jelent meg
személyesen, mert azt éreztem volna. Inkább telepátiával próbálkozott álmodban. Most pedig pihenj le egy kicsit, hogy pótold az előző éjjeli alvást. Amíg elintézek néhány fontos dolgot, addig beküldöm a szobalányt hozzád. - simított végig a lány selymes haján.
- Maryt? Jólelkű teremtés, bár rettentő babonás.
- Gyorsan elintézem, amit kell. Addig megteszi társaságnak Mary is. Ulrich papa nem tud teleportálni, így messziről megérzem, ha közeleg. Pihenj csak, kedves! - lehelt egy csókot a szőke szépség ajkára. A lány mélyen elpirulva viszonozta, majd sóhajtva nézett a meglibbenő holdszín hajkorona után, ahogy jegyese kilépett az ajtón.

A herceg a folyosón csípte el a szolgálólányt. Utasította, hogy a Lady szolgálatára álljon, és addig mellette maradjon, míg ő vissza nem érkezik a hercegnőhöz. Majd bevonult a dolgozószobába, és a birtok intézőjével merült komoly tárgyalásba.Teljes képet kívánt kapni az egész uradalomról, mivel eddig csak hébe-hóba lakott a kastélyban, mindent Damonék tartottak kézben. Fél óra múltán kialakult ugyan egy vázlatos képe, de megbízta az intézőt, hogy írásban, kimutatásokkal pontosítva elemezze neki a helyzetet. A teljes felmérést a bál előtti hétre várta. Miután ezt elintézte, felballagott a toronyszobába.
Lillen az ágyában feküdt, és mélyen aludt. Mary éppen néhány hasábfát készült rakni a kandallóba, de Marcos leküldte a konyhába, és ő maga tett a tűzre, a lehető leghalkabban. Majd macskaléptekkel sétált jegyese ágya mellé, és leült, őrizni az álmát. Különleges képességei egyikét bevetve nem engedte, hogy nagyapja használhasson telepátiát. Így kedvese nyugodtan
aludhatott.