Miután Lisát sikeresen felvitték a szobába, Matt kihúzta Sue-t az előszobába, és megkérdezte:
- Úgy veszem észre, te valamivel többet tudsz róla nálunk. Mi történt vele, hogy az expartnernek csak az említésére majdnem elájult?
- Sajnos azt én sem tudom. Csak annyit mondott róla, hogy egy szemét görény.
- Tehát tett vele valamit, ami miatt így reagál.
- Valószínű. De ne feledd, nemrég vesztette el a szüleit is, és a megszokott környezetéből Angliába költözött. A rokonai fogadták örökbe.
- Igen... elege lehet.
- Fantasztikusan táncol. Pedig előtte azt mondta, hogy nem nagyon megy neki. Igaz, az ottani edző mindig őt okolta, ha rontottak. Miss Maddynek is megvan az edzőről és az exről a véleménye...
- Emlékszel még Daniel Wright-ra? Ha visszatérne, ők ketten nem találnának ellenfélre. - tűnődött Matt, mire Sue furán felnyikkant, de a fiú szerencsére nagyon elmerült gondolataiban, és nem vette észre. A lány gyorsan elköszönt azzal, hogy vacsoránál találkoznak, és visszament barátnőjéhez.
Lisa az ágyán feküdt, és folytak a könnyei. Sue odavitt neki egy zsebkendőt, mire köszönetképpen halvány mosolyt kapott. A barna lány utána viszont elkomorodott.
- Tudni szeretnéd, hogy akkor mi történt? - suttogta.
Susanne kíváncsian telepedett az ágy szélére, és bólintott.
- Amikor a rokonaim eldöntötték, hogy örökbe fogadnak, és költözünk, Dan elvitt a klubba, hogy elköszönjek, és összeszedjem az edzőholmimat. Ő a folyosón maradt, én meg bementem a női öltözőbe. Senki nem volt bent. Én rögtön pakolni kezdtem. Aztán kiderült, hogy az öltöző mégsem üres... Peter elbújt ott, és elkapott. Egy szekrénynek szorított, és a szavai is igazolták a szándékát... meg akart erőszakolni. Ahogy sikítottam, Daniel berontott. Addigra sikerült egrúgnom, de Dantől is kapott. - Lisa mindezt fakó hangon, maga elé meredve suttogta.
Susanne tágra meredt szemekkel, elszörnyedve hallgatta. Barátnője még hozzátette:
- Kifelé menet találkoztunk az apjával, aki egy szót se hitt el belőle...
- Uh... ez borzasztó! Nem csodálom, ha nem akartad feleleveníteni. Ne félj, itt jó helyen vagy! Itt nincsen helye az ehhez hasonló alakoknak.
- Mindenütt vannak, Sue, csak nem mindig lepleződnek le.
- Lehet, hogy van pár idióta ebben a suliban is, de azért ilyesmit nem csinálnak, még akkor sem, ha amúgy szemetek. A tanárok féken tartják őket.
- Remélem, Sue! Nem haragszol, ha ma nem megyek vacsorázni?
- Még akkor sem, ha Matt és Jacob levisz?
- Aranyosak vagytok, de köszi, nem. Nincsen étvágyam. Te menj csak!
- Jó, megértem. Ha megígéred, hogy addig nem lesz semmi bajod, akkor lemegyek. Sietek vissza. - szólt vissza az ajtóból Sue.

Amikor barátnője elment, Lisa tovább bámulta a mennyezetet. Itt is kísértik a rossz emlékek... Megcsörrent a telefonja. A kijelzőre pillantva csodálkozva vette észre, hogy Daniel az, és nem is először kereste.
- Szia! - szólt örömmel a telefonba.
- Szia, kislány! Már kerestelek! Hogy vagy? Milyen volt az első napod?
- Héé... lassabban, Danny! Köszönöm, megvagyok. Az első napom hosszú volt, délután táncedzéssel.
- Érzem, hogy van valami baj. Hallom a hangodon.
- Csak a tánctanárnőm kérdezősködött, hogy eddig hol edzettem.
- Ajaj...
- Sue-nak el kellett mondanom, miután rosszul lettem.
- Lisa! Elájultál?!
- Nem. Csak nem volt sok híja. Sue és az új partnerem hoztak fel.
- Holnap mikor végzel?
- Megint csak este hatkor. Jön egy új táncedző. Versenyre készülünk.
- Mikor kezdődik a táncedzés?
- Ebéd után, egykor.
- Ott leszek.
- Daniel! Neked is elfoglaltságod van!
- Nem számít. Látni akarlak. Meg akarok győződni róla, hogy jól vagy-e. Addig is vigyázz magadra, Lisám!
- Te is, Danny! Köszönöm, hogy hívtál! Szia!

- Szia! - suttogta a szőke fiú, és letette a telefont. Aggódva meredt maga elé. Ettől tartott.
Szívében furcsa fájdalom égett, és egyelőre nem értette magát. Miért lett ennyire fontos számára Lisa? Igaz, régen is jól megvoltak, de most nagyon féltette a lányt. Azzal válaszolt önmagának, hogy Lisa a fogadott húga.
A másnap délelőtti vívóedzésén az edzője mérgesen lekiabálta, mert nem tudott koncentrálni. Nem csoda. Nem igazán tudott aludni, csak forgolódott. Mindig ugyanazon járt az agya...

Lisáék reggel megint a kék egyenruhába öltöztek, és reggeli után tanítási órákra mentek. Előző este, mire Susanne felért a vacsoráról, Lisa már aludt. Sue nem is tudott a telefonhívásról, de már reggeltől piszkálta a csőrét, hogy mitől ennyire nyugtalan a szobatársnője. Lisa el-elbambult, és néha piros lett az arca, látszólag ok nélkül.
Két óra tánc-elmélet volt az ebéd előtti utolsó. Miss Maddy - ígéretéhez híven - bevitte az előző délután készített videofelvételt. Lisa őszinte döbbenettel ült, miután megnézték. Ez ő lett volna?!
Az elemzés hibát nem nagyon talált, mert ha volt is, annyira észrevétlen korrigálták, amennyire csak lehetett. Csupán Matt tűnt mellette lassúnak, pedig remekül táncolt. Lisának mindenesetre hihetetlen volt előző délutáni teljesítménye.
Az óra végén bejött Mrs. Newby, és kihívta. A lánynak a torkában kezdett dobogni a szíve. Amikor meglátta Danielt, odarohant hozzá, és elbújt az ölelésében.
- Gyere! Menjünk valami csendesebb helyre, mert egy percen belül heringesdobozhoz fog hasonlítani a folyosó. - vigyorodott el a szőkeség, akinek nyár óta alaposan megnőtt a haja. Már a válláig ért.
Jól ismerve az egész iskolát, kimentek a parkba, ahol - ebédidő lévén - nem nagyon kószáltak.
- Mesélj! - ült le egy padra, és maga mellé húzta "húgát".
- Én mindent elmondtam tegnap este a telefonban. Szerintem neked lenne számomra mit mesélned.
- Ezt hogy érted? - nézett kíváncsian a jade szempár.
- Azt sem tudtam, hogy táncoltál. Sue meg egyből nekem esett, hogy te vagy itt az élő legenda.
- Legenda?! Bocsáss meg. Igazad van, mondanom kellett volna. De még mindig fájnak az emlékek.
- Mint ahogy nekem is. De én próbálok továbblépni. Igaz, ebben te segítesz a legtöbbet.
- És most mindenki tudja, hogy Daniel Wright hugija vagy?
- Nem. Csak Sue, de ő nem beszél. Gondold el, ha tudnák... Mondd csak, Danny! Nem játszottál el még a gondolattal, hogy visszatérj? Persze, tudom... ott a vívás. Bocsáss meg, hülye kérdés volt.
- Nem volt az. Valóban megfordult a fejemben. De ahhoz legalább olyan szintű partnert kellene találnom, mint Marianne volt.
- Értem.
- Ajaj. Kellemetlen ismerős a láthatáron. Dobjuk be a jó öreg trükköt. - somolygott Daniel.
- Mire gondolsz? - nézett rá Lisa, de egyből világosság gyúlt agyában, ahogy a jadezöld tekintetbe feledkezett.
Danny már át is ölelte, és a nyakába szuszogott.
- Kivel nem akarsz találkozni?
- Egy volt évfolyamtársammal. Marianne-ra startolt rá, és nem tetszett neki, hogy ő engem választott. Persze John csak egy újabb trófeát akart... és ezzel a menyasszonyom tisztában is volt.
- Értem. Szóval, drága Daniel, most én vagyok az álca. De mi van, ha történetesen az a John felismert téged, és most ő a segédoktató?
- Csak azt ne! - kapta fel a fejét a szőke, és kétségbeesett tekintettel kapaszkodott a Lisáéba, majd döntött. A lány látta a szemeiben örvénylő elszántságot, és valami mást is, amit nem tudott beazonosítani. Tenyerét tétován Daniel arcára simította, aki suttogva mondta ki:
- Nem engedlek át neki! Érted visszatérek. Csak érted! Tegnap este ott volt a kollégiumban Miss Santos. Egy videofelvételt néztek. Én magam nem láttam, de az egyik srác megkérdezte, hogy az a lány a rokonom-e, aki rajta táncolt, mert azonos a vezetéknevünk. Nem tudtam, miről van szó... de most már kezdem érteni. Ugye, te voltál?
- Igen, én. Visszajössz?! És ha nem tudok annyira jól táncolni, amennyire kellene?
- Wright vagy. - válaszolt Dan, majd körülnézett és felállt. A szóban forgó srác már eltűnt, és nem valószínű, hogy felismerte egykori évfolyamtársát, mert nem ment oda hozzájuk. Sőt, rájuk se nézett...
- Menj ebédelni. Nekem még el kell intéznem valamit, és a táncórán találkozunk.
- Jó. - bólintott engedelmesen Lisa, majd elindultak az épület felé. Eközben többen jól megnézték őket.

Sue nem tudta, hová tűnt szobatársa, és már mindenütt kereste. Végül az egyik ablakból véletlenül látta meg a kertben ülő párost. A barna lánynak még a szája is elnyílt meglepetésében, ahogy észevette őket. Messziről is tökéletes volt a megtévesztés...
- Mit nézel? - lépett mögé Matt és Jacob. Kissé ők is legyökereztek a látványon.
- Erről senkinek egy szót sem. - parancsolt rájuk a lány.
- De... Lisával az ott nem... Daniel Wright? - kérdezte Jacob.
- Jól látod. Ők fogadták örökbe. Azért mondom, hogy egyelőre senkinek egy szót sem!
- És még én vetettem fel Miss Maddy-nek, hogy legjobb lenne, ha Daniel lenne a partnere. - sóhajtott a vörös srác.
- Daniel abbahagyta. Másfél éve. - indult el a folyosón Susanne.
- Láthatólag kezdi kiheverni Marianne-t. Mondjuk, nem csodálkozom... Lisa még nála is sokkal szebb lány. - célzott Matt az imént látottakra.
- Neked eddig nem Alice volt a nőideálod? - kérdezte kissé szarkasztikusan Susanne.
- Nem inkább Luisével hoznál össze?! Annyira "imádom"! - válaszolt vissza Matthew gúnyosan.
- Mehetnénk végre ebédelni? Már korog a gyomrom. - panaszkodott Jacob, aki mellesleg Sue táncpartnere volt, már harmadik éve.
- Oda indultam. Csak egyeseknek nő-gondjai akadtak. - bólintott a lány, majd Mattre nyújtotta a nyelvét.
Imádták egymást ugratni.
A földszinten aztán összefutottak Lisával, aki kissé zaklatottnak tűnt, de néma maradt. Sue villámló tekintettel fojtotta a fiúkba a mondandójukat. Szegények csak pislogtak, mint a levelibéka. Ebéd után mindannyian az edzőterem felé mentek. Egy magas, fekete fiút láttak a bejáratnál.
Sue és a fiúk szinte ámult tisztelettel nézték. Lisát kissé Peterre emlékeztette, és ez rossz érzéssel töltötte el.
- John Hawk. - suttogta áhítattal Susanne. A srác meghallhatta, mert még magasabbra emelte orrát. Aztán megütközve pillantott Lisára, aki ügyet sem vetett rá, és láthatólag igyekezett még a közeléből is eltűnni.
Amikor az öltözőbe értek, Lisa megszólalt:
- Mondd csak, ki volt az a bejáratnál?
- Az a te Danieled évfolyam-és vetélytársa. Daniel simán jobb volt nála, de John még mindig táncol. Valószínűleg ő lesz az, aki segít a versenyre felkészülni. - súgta barátnője.
- Tehát tőle óvna Danny... emlékeztet Peterre. - suttogta magának, és rázkódott meg önkéntelenül. Egyébként is kezdett ideges lenni, mert a szőkeség azt ígérte, itt lesz a táncórán, de nem látta színét sem.
Az óra pedig megkezdődött azzal, hogy megérkezett Miss Santos, és vele együtt belépett a terembe az iménti fekete fiú. Máris ismertették, milyen tánc-koreográfiákat kell a közeljövőben elsajátítaniuk.