Miss Maddy csodálkozva pillantott fel, amikor egy rövid, határozott kopogtatást követően az igazgató, Mr. Laurent lépett be, utána pedig...
- Daniel Wright! - nézett nagyot.
- Jó napot, tanárnő!
- Üdv, gyerekek! Hoztam nektek egy kis segéderőt. Daniel visszatér a táncparkettre. - szólalt meg Mr. Laurent.
- Akkor a végzős csoporthoz fogsz járni edzeni?
- Igen. Úgyis itt van a mostohahúga is... - felelte Dan helyett az igazgató, majd elköszönt.
- Elisabeth! Te vagy a húga?
- Igen, tanárnő.
- Miért nem mondtad?!
- Mert nem tudta, hogy én régen táncoltam. - felelte helyette Daniel villogó szemekkel. Ugrásra készülő ragadozóra emlékeztetett. Mindentől védeni akarta Lisát.
- Rendben - terelte másfelé a szót Miss Maddy, felismerve egy konfliktus lehetőségét -. Luise visszakapja partnernek Matthew-et. Te pedig a húgoddal fogsz táncolni.
A szőke táncos erre láthatólag lemondott arról a támadásról, és olyan pillantással ajándékozta meg Lisát, hogy a lány beleremegett. Nem félelem okozta... hanem a szíve dobbant akkorát.
"Miért nézett így? Mintha... de nem... Mi testvérek vagyunk, ha nem is igaziak." - gondolta kicsit szomorúan.
- Nos, ha lehet, kezdhetnénk? Nekem véges az időm. - szólalt meg kissé affektálva John.
- A csoport első fele átmegy a másik terembe Johnnal. Ők a klasszikus formációkat veszik át. A többiek itt maradnak. Velük a latin tánc-koreográfiákat gyakoroljuk be. Később majd cserélünk. Egyébként a holnapi elmélet-órán mindenki megkapja a lépés-kombinációk sorrendjének leírásait. Danielnek majd Lisa átad egy példányt. - rendelkezett a tanárnő.

Amikor minden elrendeződött, megkezdték a gyakorlást. Luise, Matt, Sue és Jacob egy csoportban volt Lisával és Dannel. Ők Miss Maddy csoportjába kerültek. Sorra vették a latin táncokat. Az első délután a cha-cha-cha-é volt. A tanárnő először részenként, zene nélkül gyakoroltatta velük. Először bemutatta, majd külön mindenkivel elvégeztette az épp esedékes
lépéssorozatot.
Luise folyamatosan nyafogott, de csak annyira, hogy Miss Santos ne vegye észre. Viszont partnerét és többi társát az őrületbe kergette vele.
Fejébe vette, hogy neki Daniel kell táncospárnak, és mindent elkövetett az érdekében. Sajnos a szülei az iskolát jelentékenyen támogatták anyagilag, így hathatós segítséget nyújtottak lányuk legújabb szeszélyéhez. Tehát hét végére Lisa megint Matt társaságában találta magát. Daniel pedig nem tudott szárnyalni. Luise tudása - vagyis inkább nem-tudása - megkötözte.

Pénteken délután a szőke fiú leparkolt a középiskola előtt, és megvárta, amíg Lisa végez. Végre mehettek haza! Ráadásul a Wright szülők még nem is tudtak elsőszülöttük döntéséről, miszerint újra táncolni és versenyezni fog... Amint otthonukhoz értek, és elült a megérkezésük körüli felfordulás, Daniel kézen fogta Lisát, és a kastély középső szárnyába vezette. A lány ott még nem járt, mert az a rész addig felújítás alatt állt. Így csodálkozva állt meg a nagy, tükrös bálterem
bejáratában.
- Mit szólsz? - nézett rá a jadezöld szempár.
- Ez gyönyörű!
- Itt fogunk gyakorolni. Holnap reggel kezdünk. Ma - szerintem - pihenjünk. Hosszú volt ez a hét.
- Jó. Kérdezhetek valamit?
- Bármit - mosolygott a fiú -. Mondd!
- Te ígéretes vívó is vagy. Ugye, nem adod fel?
- Nem. Amikor táncoltam, gyorsabb volt a mozgásom vívás közben is. A vívóedzőm egy hajcsár, de a táncórák hírét örömmel üdvözölte.
- És az egyetem?
- Az órák egy részét nem kell látogatnom, hogy felkészülhessek a versenyekre. De vizsgázni nekem is kell.
- Akkor miattam nem kerülsz bajba?
- Miért kerülnék? A lovagolás lesz hanyagolva. Azt itthon is megtehetem.

A kastélyszálló hét végére telt házzal üzemelt. Kellemes idő lévén, a vendégek a teraszon üldögélve zenét hallgattak.
- Hallod? - súgta Lisa fülébe a fiú, és csípőjét máris mozgatni kezdte a ritmusra.
- Rumba. - állapította meg a lány.
- Hajrá! Bízd rám magad. - ölelte át a derekát fél kézzel, és magához húzta.
Megszűnt a világ. Csak a lírai zene létezett, a szenvedélyes tánc, és ők ketten. A lágy, mégis annyira tüzes muzsikától forrt a vérük. Csábítottak és elcsábultak, miközben végigtáncolták a termet, egymás szemeiben elveszve, melyekben szinte földöntúli tűz lángolt. Észre sem vették,
amikor Kate anyu belépett, és döbbenten állt meg az ajtóban, hogy fia táncol, és hogy Lisával mennnyire remek párost alkotnak.
Akkor sem engedték el egymást, amikor a kellemes zene elhallgatott.
- Huh... ez egész jó lett. - állapította meg elégedetten Daniel, Lisát a záró pozícióban, hátradöntve tartva.
- Igen. Csak örülnék, ha vagy álló helyzetbe húznál, vagy a földre leengednél, mert így elzsibbadok.
- Bocsi. - vigyorodott el a fiú, és segített partnerének talpra állni.
- Khm... - hallatszott egy diszkrét köhhentés.
- Anya?! Te mióta vagy itt?
- Pár perce. Azt hiszem, majdnem végig láttam a produkciótokat. - mosolygott Kate, titkon örülve fia döntésének.
- És? - kérdezte tétovázva Dan.
- Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, de én úgy látom, ti együtt jobbak lesztek, mint két éve voltál... Marianne-el.
- Anya is táncolt régen, és utána sokáig versenybíró volt. - árult el egy újabb műhelytitkot Daniel a döbbent Lisának.
- Csak egy a gond, Kate anyu! Mi nem egy párként fogunk versenyezni. - szólalt meg halkan a lány.
- Az a hisztis, elkényeztetett liba! Mindenről az tehet, meg a drága szülei, akik elintézték, hogy nekem kelljen vele táncolnom. - morogta Dan, és beletúrt szőke, immár félhosszú hajába.
- Szóval, ha jól értem, Lisa kedvéért visszamentél táncolni, és nem egészen a terveid szerint alakultak a dolgok.
- Mondhatni.
- Szerintem az idő benneteket fog igazolni. Csak ki kell várni. Ha ez a partnered annyira szeszélyes, előbb-utóbb megint másfelé fog kacsingatni.
- Bár úgy lenne!
- Úgy lesz. Na, gyerekek, menjünk vacsorázni!

A hét vége repült. A miss Santos által adott leírás alapján nem csak az eddig átvett Cha-cha-cha-t gyakorolták, hanem a teljes anyagot végigpróbálták. Olyan összhangban tudtak együttműködni, mint még soha senkivel. Mint Kate többször is megállapította, remek párost alkottak. Lewis tőle tudta meg, hogy Daniel újra táncolni kezdett. A hírnek nagyon örült, mert feleségével együtt nagyon aggódott nagyfiuk kedélyállapota miatt, aki magányba, tanulásba és sportba menekült bánata miatt, sokszor szinte a végkimerülésig hajszolva magát. Most viszont le tudott állni, fogadott húgára való tekintettel.
Kate arról is szót ejtett, hogy szerinte a fiuk nem testvéri szeretetet táplál nevelt leányuk felé. Férjével egyetértettek abban, hogy ha valóban ez a helyzet, nem bánják, mert Lisa okos és rendes lány. Ha Daniellel ki tudják egymást segíteni érzelmi válságaikból, annak csak örülhetnek...
Aztán elérkezett a visszautazás ideje. Beültek Danny autójába, és elindultak. Alig értek ki a településről, a fiú lekanyarodott egy erdei mellékútra, és a fák közt leállította a kocsit. Ő maga pedig a volánra könyökölt, és lehajtotta szőke üstökét, a homlokát a karjaira támasztva.
- Francba! - sziszegte elkeseredetten.
- Mi a baj? - hajolt hozzá Lisa, a kezét finoman a vállára téve.
- Semmi... vagyis minden. - nyögte, és fejét felemelve a lány felé fordította.
Jadezöld szemeiben kétségbeesett bizonytalanság, fájdalom és remény örvénylett. Lisa lágyan megsimította az arcát, mire Dan átölelte, és a nyakába bújt úgy, mint amikor a nyáron Petert szándékozott bosszantani. De most közel, s távol senki nem volt, aki elől így akarta volna álcázni magát. Lisa érezte, hogy a fiú közel áll ahhoz, hogy nagy rakás gondja maga alá gyűrje.
Mielőtt azonban bármit mondhatott volna, megdermedt a meglepetéstől. Danny a nyakába csókolt, majd ránézett. Lisa elpirult, és Dannyi is zavarban volt.
- Bocsáss meg! Ezt nem lett volna szabad... egyrészt a fogadott húgom vagy. Másrészt a suliban ott van John. Ő pedig, ha megtudná, hogy bármi közünk van egymáshoz - még testvérként is -, azonnal rád fog szállni. Marianne-t sem hagyta békén. Vigyáznod kell vele. Nem akarlak még egyszer hasonló helyzetben tudni, mint a költözésed előtt.
- Rosszul tudok színészkedni. Talán ezért sem tudtam Peternek jó táncospárja lenni.
- Akkor is meg kell próbálni. Legalább Edinburhgban. Veszélyes alak. Féltelek tőle.
- Rendben. Ahogy megláttam, azt mondtam Sue-nak, Peterre emlékeztet. Ugye, vigyázol rám, hogy ne bánthasson?
- Nem tudom, hogyan, de megvédelek mindentől és mindenkitől, kicsi Lisám! - cirógatta meg a lány arcát, majd ránézett az órájára:
- Hűha! Neked mikorra kell beérned? Még mindig este 8-ra, mint amikor én is odajártam suliba?
- Hét közben igen. De ma este 9-re.
- Akkor nem kell eszelősen száguldani, szerencsére - könnyebbült meg.

Végül időben odaértek a kollégiumba.
- Jó estét, Mrs. Newby! - köszöntek a recepciósnőnek.
- Nektek is! Szép esténk van.
Erről a két fiatal nem volt annyira meggyőződve, tekintve, hogy rövidesen el kellett válniuk egymástól. Daniel felkísérte Lisát a szobájába, ahol Sue már tűkön ülve várta barátnőjét. A táskát Lisáék csak lerakták az ágy elé, majd a lány kikísérte Danielt. A pici előszobában csak ketten voltak. Váltottak egy puszit.
- Vigyázz magadra, kicsi lány! - súgta neki Dan. Gyönyörű világoszöld íriszében tükröződött a féltés.
- Te is! Luise sem kispályázik. Ő téged akar. És nem csak partnernek.
- Én viszont nem őt, hanem téged! Holnap találkozunk!
- Igen, "bátyus". - hangsúlyozta a lány elpirulva a kétértelmű kijelentés hallatán.
A szőke srác elment, Lisa pedig elgondolkodva tért vissza szobájába. 
"Kemény megpróbáltatások várnak ránk. Dan viszont kezdi kiheverni Marianne halálát, és kicsit nekem is jobb nyár óta. Mellette könnyebb... és így talán túljutunk a gondokon."