Danny gyorsan végzett első ellenfelével. Szinte lejátszotta a pástról, pedig még nem is mutatta meg tudása javát. Azt későbbre tartogatta, meglepetésnek. Kiegyensúlyozott, egyenletes tempóban védekezett, és közepes gyorsasággal támadott.
Nem kellett sokkal több a győzelméhez a következő csörtében sem.
Az otthon maradtak sajnos tovább nem tudták nézni a versenyt, mert indulniuk kellett. A mikrobuszba ültek, amit a szálló sofőrje vezetett.
Lisa némán nézte az ablak előtt elsuhanó tájat. Az őszi napfény tompa ragyogását egyre többször szakította meg egy-egy felhőgomolyag. A szél lustán hengergette tovább. Mind arrébb és arrébb vetett árnyékot a föld egy darabkájára, míg megint előbújt tépázott rongyai közül a nap.
Már jó ideje utaztak, amikor megcsörrent a lány telefonja. Izgatottan kapott utána, remélte, hogy Daniel hívja... és azt is, hogy jó hírrel.
A titkon áhított néhány szó elhangzott - a szőke srác a másnapi döntő egyik résztvevője lett. Ezen felül az edzője engedélyezte neki azt, hogy az estét családja körében tölthesse. Így ő is megnézhette a táncelőadást.
Amint a fővárosba értek, a szálloda felé vették az irányt. Előzőleg sikerült ott foglalniuk szállást, ahol Danielé és az edzőjéé is volt. Arra viszont nem számítottak, hogy a győzelem egyik esélyeseként Dan a média reflektorfényébe került. Épp néhány erőszakosabb újságírót rázott le, amikor a család megérkezett. Megkönnyebbülten sietett eléjük a hallban, és - üdvözölve őket -  Lisát azonnal magához szorította. Megnyugtatta a lány közelsége. Szülei jelentőségteljesen néztek össze, de ezt egyikük sem vette észre. Mint azt sem, hogy titokban egy fotó készült róluk...

A szobáikban gyorsan átöltöztek estélyi öltözetbe. A lány karcsú termetét és sápadt arcát az egyszerű, szűk szabású fekete ruha még jobban kiemelte. Hosszú, barna haját kétoldalt feltűzte, de egyébként szabadon omlott a hátára. Kiment a lakosztály társalgójába. Ott még nem volt senki. Az ablakhoz lépett, kicsit félrehúzta a függönyt, és elgondolkodva figyelte, ahogy Londonra ráborul az alkony, majd felragyog az esti kivilágítás. Színes és fehér fényeknek álló, mozgó kavalkádja tükröződött íriszeiben. Elbágyasztotta a ragyogás. Visszaengedte a függönyt. Ahogy megfordult, tekintete Aron barna szemeivel találkozott, aki az egyik fotelben ült. A lány nem is vette észre, amikor bejött. A kamaszfiú komolyan nézett rá, majd halkan megszólalt:
- Ugye, már nem fáj annyira?
- Fáj. De az jó, hogy van hová tartoznom.
- Örülök, hogy hozzánk költöztél. Más lett a hangulat. A bátyánk még a nyáron is olyan volt, mint az alvajáró. Most már kezd önmaga lenni, neked köszönhetően.
- Nekem? - csodálkozott el Lisa. Fehér arca rózsásra színeződött egy pillanatra.
- Igen. Nem a maga bajával törődik, hanem veled.
Aron még mondani akart valamit, de elhallgatott, ahogy szülei a nappaliba léptek.
- Indulhatunk? - kérdezte Lewis.
- Még nem. Lisa nagyon sápadt. Kell az arcára egy kis smink. - jelentette ki Kate anyu, és leültette az erőtlenül tiltakozó lányt. Előszedte kis sminktáskáját, és halványan kifestette a szemeit, majd kevés pírt tett az arcára.
- Na, most már mehetünk. Hol van David és Daniel?!
- David lement a hallba. Daniel meg nem jött elő a fotósok miatt. - vigyorgott Aron.
- Lisa, te gyere velem! - határozott harciasan a nő. Általában nyugodt természetű volt, de nem szerette, ha a családját  zaklatták.
- Majd én elzavarom azokat a kukkolókat! - célzott a fotósokra, és az estélyi ruhás lányt magával húzva sietett végig a folyosón nagyfia szobája felé.
- Maguknak semmi sem elég?! Olyanok, mint a hiénák! Minden embernek joga van ahhoz, hogy békén hagyják! - rontott a három fotósra és újságíróra, akik a folyosón ácsorogtak, és most döbbenten rebbentek szét. Kate ezután a biztonsági őrt támadta le:
- Magának nem az a dolga, hogy a szállóvendégek nyugalmára vigyázzon?!
- De hölgyem... - kísérelt meg a "kétajtós szekrény" szóhoz jutni, sikertelenül.
- Daniel! Daniel Wright! Indulhatunk, kisfiam! - kopogott az ajtón.
Lisa mindezt a felfordulást ámultan vette tudomásul. Ezt az oldalát üknagynénjének még nem ismerte...
Dan jókedvűen vigyorogva jelent meg az ajtóban. Szmokingja kifogástalanul állt rajta. Megölelte édesanyját, és Lisára kacsintott:
- Köszi, anya! Félelmetes voltál, mint egy anyasárkány. Szinte lángokat fújtál...
Kate elnevette magát:
- Nocsak! Mostanában újra felcsillan valami a humorodból!
- Menjünk. - nyújtotta mindkét karját, hogy édesanyja és Lisa belékarolhasson.

Tulajdonképpen egy modern balett-előadásra mentek, ami érdekes összehasonlítgatásokra adott alkalmat a saját műfajaikkal. Lisa Kate anyuval és Daniellel alaposan kielemezte a látottakat, és megjegyeztek néhány figyelemreméltó mozdulatsort, hogy alkalomadtán kipróbálhassák. A Coppelia tanulságos és hasznos szórakozásnak bizonyult. Legalábbis számukra.
David és Aron a korukbeli lányoknak több figyelmet szenteltek, mint a színpadon történteknek. Lewis apu meg szép csendesen behúzódott a páholy sötétebb sarkába, és behunyt szemmel élvezte a zenét, és - az előadás alatt viszonylag csendes - családja társaságát.
A szünet alatt viszont többek figyelmének középpontjába kerültek. Néhány tinilány felismerte Danielt, aki jeges egykedvűséggel bámult keresztül rajtuk. Egy-két paparazzi is lesben állt, hogy szenzációs fotókat tálalhasson majd valamelyik pletykalapnak - de a szenzáció egyelőre elmaradt. Lewis apu hozatott néhány pohár frissítőt a családjának, és halkan beszélgettek. Lisa pedig gyors emlékeztetőt írt arról, amit előzőleg láttak.
David a páholy párkányára tette poharát. Aron meglökte a könyökével. Reflexeinek hála a pohár nem esett le. De a hideg üdítő kilöttyent... egyenesen egy tizenöt év körüli lány hátára. A ruhája hátul elég mély dekoltázzsal rendelkezett. Ehhez mérten csak egy kicsit visított fel... Fölnézve, szemei villámokat szórtak, de megszelídültek, amikor tekintete Aron döbbent és sajnálkozó tekintetével találkozott.
- Huh... jobb, ha kibékíted, mert a tekintete ölni tudna. Félelmetes! - suttogta ikre.
- Pedig milyen szép lány... - ábrándozott Aron, de gyorsan elhallgatott. Felállt, és lesietett a földszintre. Néhány perc múltán visszatért. Nem egyedül. A leöntött lányt is hozta magával.

A színház után még vacsorázni mentek. Aron újdonsült lányismerőse is velük tartott. Kiderült, hogy édesapjával és annak barátnőjével volt a színházban, akik Londonban laktak. A szülei elváltak. Meglátogatta apjáékat, de ő Carlisle-ban, az édesanyjával élt. Lucy-nek hívták. Fekete, rövid haját felzselézte és barna szemei vidáman csillogtak. Mindenesetre kedves, szimpatikus lánynak tűnt.
Lisa viszont hamar elfáradt. Még mindig nyomasztották az álmai, és nem pihent normálisan. Ezt azonban csak Daniel sejtette.
Nem panaszkodott senkinek. Egyre sápadtabb lett. Dan aggódva figyelte. Majd döntött.
- Visszaviszem Lisát a szállodába. Már majd lefordul a székről, olyan álmos. És nekem is mennem kell. Tízkor kezdődik az első  mérkőzés. Nem lesz könnyű ellenfél, egyikük sem.
- Jól van. Anton majd elvisz, és visszahozza a kocsit. Nekünk még Lucyt is haza kell majd szállítanunk. - bólintott Kate.
Amint kettesben maradtak a kocsiban, a szőke a lányhoz fordult:
- Valami baj van? Nagyon sápadt vagy megint.
- Semmi.
- Addig úgy sem hagylak békén, míg meg nem mondod, mi bánt!
- Még mindig nem tudok aludni. A kastélyban csak-csak, de a kollégiumban Sue nem egyszer ébresztett éjjel azzal, hogy ne sírjak...
- Rosszakat álmodsz?
- Igen.
- Mindig?
- Néha nem. - válaszolt a lány, de Daniel többet nem tudott belőle kihúzni.
Lisa nem árulta el, hogy a fiú közelsége hat rá nyugtatólag. Nem tehette. Titkolta, és elnyomta érzéseit.
Hallgatagon utaztak tovább. Majd Danny válla kissé elnehezült. A fiú a felvillanó fények adta gyér világításban jól látta, hogy fogadott "húga" elaludt. Amikor megérkeztek a szállodába, az elcsendesült hallon keresztül felvitte a szobájába, majd ő is lepihent.

- Miss Wright! Felhoztam a reggelijét! - hallatszott a nappaliból egy női hang, majd becsukódott az ajtó.
Lisa erre ébredt fel.
"Hogy kerültem ide? Ráadásul estélyi ruhában..." - gondolta, majd eszébe jutott, hogy a sofőr őket hamarabb visszahozta a szállodába.
"Biztos elaludtam a kocsiban. Ajaj! Mennyi az idő?! Daniel mérkőzése tízkor kezdődik. Látni szeretném!"
Miközben belebotlott fekete körömcipőjébe, kibotorkált a nappaliba. Álmos arca azonnal kijózanodott:
- Már fél tíz!
Az asztalon meglátott egy üzenetet, ami szerint Anton, a sofőr visszajön érte... A többiek ezek szerint elmentek a sportcsarnokba.
Gyorsan felkapott egy fekete farmert és pulóvert, majd a bőrdzsekijét. Egy kiflit rágcsált, míg leért a szálló alagsori parkolójába. Futva indult a kocsi felé, majd a sofőr mellé ült.
- Ne féljen, kisasszony, gyorsan odaérünk. - mosolyodott el a középkorú sofőr, és ügyesen manőverezve kerülte ki a dugókat.
Közben Lisa megcsörgette Kate telefonját, aki tájékoztatta, hogy valamelyik iker várni fogja a bejáratnál. Még így sem értek oda pontosan. A lány elkeseredetten szaladt a csarnok üvegajtaja felé. David várta.
- Nem akartunk felébreszteni, mert tudjuk, hogy nem alszol valami jól...
- Honnan?! - ütközött meg a lány.
- Apu orvos. Azt hiszed, nem vette észre?!
- Ja, persze. Bocsi.
- Miért nem mondod, ha valami baj van? A családod vagyunk. Ha kell, segítünk.
Lisa meglepetten pillantott Davidre. Nem gondolta volna a szeleburdi kamaszról, hogy ilyen is tud lenni.
- Rendes tőled, hogy aggódsz. De ezen nekem kell túljutnom.
- Oké. Csak tudd, hogy számíthatsz ránk!
- Köszönöm.- suttogta a lány, miközben beértek a helyükre.

A verseny már megkezdődött. Daniel szórakozottan vívott, és pontot veszített. Edzője a pást mellett csendesen, de látványosan tajtékzott.
- Nem megy neki. Valami baj van. - súgta Kate gondterhelten.
Lisa aggódva figyelte a fiút. Mi történhetett?!
Danny újra a nézőtérre pillantott. Egy tizedmásodpercre megtorpant, majd csak kardjának villanását lehetett látni. Gyönyörű találatot vitt be. Az edző kissé lenyugodott. Daniel a következő percekben magára talált, és szinte lemosta ellenfelét, aki elbizakodottá vált attól, hogy Dan gyengébben kezdett.
Ezután még két asszót kellett végigvívnia. Nem volt könnyű. De szinte táncolva csatázott a páston... Az utolsó csörte megnyerésekor végigcsinálta a kötelező formaságokat, majd sisakját levette. Körbefogták a csapattársai és a fotósok.
Lisa csendes örömmel állt fel a helyéről, és észrevétlenül kiment a nézőtérről.