Lisa halvány mosollyal az arcán sétált ki a zajos sportcsarnokból. Szinte azonnal észrevette Antont és a kocsit a parkolóban.
- Maga nem nézte meg a mérkőzéseket?
- Jobban szeretem a táncversenyeket... Daniel fiatalúr nyerte meg?
- Igen.
- Remek egyéniség. Sokoldalú. De miért nem várta meg őket?
- Úgy éreztem, most kicsit felesleges lettem volna. - válaszolt a lány szomorú mosollyal.
- Hogy mondhatsz ilyet?! - szólalt meg mögüle Daniel hangja, kissé kifulladva, és szemrehányón.
- Olyan sokan vettek körül, hogy szinte elvesztél a tömegben. Nem akartalak még én is lerohanni. Egyébként gratulálok! - fordult felé.
- Pedig arra várt, hogy letámadd. Addig nem is tudott koncentrálni, amíg meg nem érkeztél. - vigyorgott David.
- Ez nem igaz. Ő minden körülmények közt helyt tud állni. - védte Lisa.
- De, így volt. Az első asszó előtt kaptam egy telefont. Addig nem voltam nyugodt, míg meg nem láttalak a lelátón épségben. - súgta a fülébe a szőke bajnok.
- Milyen telefont?!
- Elmondom később. Kérlek, maradj mellettem. - mondta Dan úgy, hogy a többiek ne hallják.
Amikor visszaértek a szállodába, már ott is sajtósok hada nyüzsgött. Kate és a vívóedző határozott fellépése folytán azonban legalább a családi lakosztályig eljutottak.
- Maradj itt a sajtótájékoztatóig, Daniel! A saját szobádba be sem tudnál menni. Majd érted jövök. - mondta az edzője.
- Jó. Szeretek vívni, de utálom ezt a hercehurcát. - morogta, miközben Lisa szobájában végigdőlt az ágyon, és behunyta a szemeit.
Nagyon kimerült, és a reggeli telefonhívás még mindig zaklatottá tette.
- Azt mondtad, beavatsz, miért nem tudtál az elején a vívásra figyelni. - hallotta fogadott húga hangját.
Kinyitotta a szemeit és felült. Máskor világoszöld írisze most elsötétült:
- Igen. De ígérd meg, hogy te nem leszel ideges!
- Jól kezded! Így már most tartok tőle, hogy mit fogsz mondani.
- A telefon Los Angelesből jött. Egy volt osztálytársam nemrég oda ment ki táncolni, ahonnan eljöttél. Értesített, hogy Peter kutat utánad. Nem hagyja annyiban, hogy elköltöztél, és hogy én kissé nyomatékosítottam benne az illedelmes viselkedés alapjait... Mindenesetre Richard szemmel tartja, és megpróbálja akadályozni, hogy rád találjon.
- A sajtó segíteni fogja, akaratlanul is. Most eléggé sok újságban meg fogsz jelenni, vívóbajnok!
- Remélem, hogy nem. Az EB - az már hír lesz talán ott is. Bár az amerikaiak a baseballért vannak oda, nem az ilyen régi hagyományokkal rendelkező sportért...
- De a táncversenyeket szemmel tarthatja. És fogja is.
- Mindenesetre féltelek! Ha nem vagyok melletted, akkor se maradj egyedül! - ölelte át a lányt, aki reszketve bújt hozzá.
- Ugye, te is vigyázol magadra? - kérdezte, macskaszemeit a jade szempárra függesztve.
Danielnek nem volt ideje válaszolni, mert edzője sietve nyitott be:
- Öt perc múlva lent kell lennünk a sajtószobában. Most nincs idő "love story"-ra!
- Tessék?! - nézett nagyot Lisa.
- Megyek. - morogta Dan kevés lelkesedéssel.

A bajnokság után lassan csillapultak a kedélyek. Visszamentek az iskolapadba, és gőzerővel készültek a táncversenyre is.
Már a standard táncokat vették, John irányításával. A kétféle keringő után a tangó következett.
Lisa és Sue hamar megebédeltek. Ketten üldögéltek az edzőterem előterében, majd szép sorban befutottak a többiek. John is végigvonult előttük, magasra tartott orral. Szeme sarkából azonban bosszankodva figyelte Lisát. Nem tudta megemészteni, hogy a lány nem adja meg a - szerinte neki kijáró - csodálatot.
A teremben többször leállította a gyakorlást. Aztán Danielt is próbálgatta, de ő egyelőre nem ugrott John kisded játékaira. A segédoktató az összes párost leültette, csak Luise és Daniel maradt a terem közepén.
- Páronként fogjátok végiggyakorolni a koreográfiát. - mondta nekik. Luise bárgyú mosollyal fogadta a dolgot.
Táncuk a szemlélőnek nem volt meggyőző. Nem szikráztak benne érzelmek, pedig egy tangóban az elengedhetetlen. Majd John Lisáékat szólította.
- Matt! Te úgy mozogsz, mint egy reumás csiga! Vagy a kisasszony lassít?! - kérdezte lenézően gúnyosan egy kis idő múlva.
A vörös srácot elzavarta, hogy üljön le - azzal, hogy neki nem kell ilyen béna táncos...
- Majd én megtáncoltatom őladységét!
- Állítsd le magad, Hawk! - morrant fel Daniel vészjóslón.
- Nocsak, a lovag úr! Sajnos, itt én vagyok, aki diktál! Könnyen a kapun kívül találod magad, Wright! Tudod, felettébb kár, hogy a kis Marianne alulról szagolja az ibolyát! Veszett kis szuka volt... - nyalta meg kéjesen a szája szélét. Majd megfogta Lisa állát:
- Te is vagy olyan jó, cicám?!
Daniel majdnem nekiugrott a feketének, de Lisa megelőzte. Hatalmas pofon csattant John arcán.
- Te rohadék! - sziszegte a lány, minden ízében remegve. A segédoktató hátrébb lépett, de közben nem állta meg, hogy lenéző mosollyal meg ne jegyezze:
- Előbb-utóbb betörsz, vadmacska! Az ellen pedig nem tehetsz semmit, hogy velem kell táncolnod.
A csapat megdöbbenve és elképedve figyelte John viselkedését. Alice és Christine szemében is nagyot esett. Egyedül Luise helyeselt - mondván, hogy Mattel ő sem tudott jó párost alkotni. Ami persze nem volt csoda, hisz más oldalán sem volt egy remek táncos...

Luise ezt követően egész egyszerűen letámadta a mit sem sejtő Danielt, és megcsókolta. Úgy vélte, ő mindent megtehet és megkaphat... A társaság elképedve bámult rájuk.
A szőke egy pillanat alatt ellökte magától a plázamacskát. Rettentően felháborodott. Érezte, hogy Lisának fájdalmat okozott.
- Azt hiszed, te kis liba, hogy a pénzedért mindent és mindenkit megvásárolhatsz?! - nézett rá gyűlölettől összeszűkült szemmel - Hát én nem vagyok árucikk! Kénytelen vagyok veled táncolni, de semmi több. Ha még egyszer átléped ezt a határt, lemondhatsz a versenyről, mert nem lesz partnered.
Luise csak tátogni tudott a meglepetéstől. A mindig udvarias és csendes srác alaposan kiosztotta. Ülő társaik megtapsolták Dant, mert messzemenően egyetértettek vele, csak John tett egy csípős megjegyzést:
- Engem akkor sem tudsz lekörözni, ha megnyered...
- Én nem azért táncolok, hogy téged legyőzzelek. És azért sem, hogy körülrajongjanak. De te ezt úgy sem értheted. Ugyanúgy nem, mint ahogy ő sem... - mutatott Luise-re, majd arrébb sétált, és leült az összetört Matt mellé.
Lisa ekkor már nem volt a teremben. Angolosan távozott. Dan kérdőn nézett a vörös fiúra, hogy hová tűnt a partnere. Matt tanácstalanul megrázta a fejét. Épp elég volt neki, hogy John leértékelte őt. Daniel úgy döntött, megkeresi a lányt. Felállt, majd kiment a teremből.

Lisa nagyon furán érezte magát. Maga sem értette, miért volt az a csók olyan sokkoló látvány a számára. Hiszen Daniel a mostohabátyja! A folyosó végén leült az ablakmélyedésbe, és némán bámult kifelé. Nem vette észre, hogy Danny a háta mögé lépett. Összerezzent, amikor egy kezet érzett a vállán. Hátrakapta a fejét, és - meglátva a szőke srácot - félig megkönnyebbülten sóhajtott. Azért csak félig, mert annak örült, hogy nem John ment utána. De nem tudta, hogy a történtek után hogy viselkedjen mostohabátyjával. Össze volt zavarodva saját maga miatt.
- Jól vagy? - kérdezte a fiú gyöngéden.
- Megvagyok.
- Utálom, ha tehetetlen vagyok. Hagynod kellett volna, hogy jól megverjem. Ráadásul az a hülye tyúk is rátett egy lapáttal...
- Ha hagyom hogy verekedj, akkor téged is kirak, mint Mattet. Provokált téged. Mint Luise is.
- Szégyellem magam, hogy nem védtelek. Bocsáss meg!
- Ugyan miért? Ha megvered, akkor mi lesz az álmaiddal? Jobb ez így, hidd el.
Daniel válaszolt volna, de a folyosón rohanva közeledett Sue, így inkább témát váltott:
- Ma tudtam meg, hogy hét végén vívóversenyem lesz. Így nem jövök próbálni, csak a jövő héten.
- Értem. Hová kell menned?
- Svájcba.
Lisa döbbenten nézett a fiúra, aki leült mellé.
- Eljössz velem?
Sue ekkor fékezett le előttük.
- Nahát, soha nem gondoltam volna, hogy John ilyen aljas tud lenni. Pedig olyan csinos srác!
- A férges gyümölcsről sem mindig látszik kívülről, hogy milyen. Csak ha megkóstolod... - válaszolt tűnődve Lisa. Miközben beszélt, egyre Danny iménti szavai jártak az agyában.