Lisa ki lett szolgáltatva John szeszélyeinek, mint táncpartner... Legalábbis a következő néhány napon. Daniel valóban nem tudott edzésre járni, hiszen a vívóversenyre kellett készülnie. A fiú azonban megkérte Mattet és Jacobot, no meg Susanne-t, hogy vigyázzanak barátjukra, mert még mindig a tragédia árnyékában él, és egy újabb stressz nagyon komolyan visszavetheti a gyógyulásban. Ezzel John Hawk szándékaira és módszereire célzott. Sajnos elég jól megismerte annak idején, és úgy gondolta,  veszélyt jelenthet mostohahúgára. Miss Santossal és az igazgatóval nem volt módja beszélni, de mint a segédoktató célzott rá, nem is nagyon tehetett sokat a szerződés miatt.
A lány sokat sírt ezalatt, de még szobatársa előtt is titkolta. Csak egyre erősebb sápadtsága tűnt fel Suenak, és később miss Maddynek is. Ha viszont kérdezték, mindig azt felelte, semmi baja. Ha Daniel hívta telefonon, vele sem érzékeltette gondjait. Nem akarta, hogy újra egymásnak ugorjon a két fiú. John módszerei egyre inkább emlékeztették Peter viselkedésére, és emiatt sokat aggódott.
Pénteken Daniel újra várta az iskola előtt, hogy hazamenjenek.
Megdöbbent Lisa kinézetén. A lány azonban még személyesen sem beszélt vele gondjairól.

A fiúnak még akkor este tovább kellett utaznia Londonig, hogy szombaton hajnalban repülőre ülhessen. Lisa nagyon szeretett volna vele menni Svájcba, de erről a szüleik véleménye volt a döntő. Bár minden további nélkül beleegyeztek volna, mégis úgy alakult, hogy otthon kellett maradnia a kastélyban. Az egyik
alkalmazott felmondott a szállóban, mert édesanyjához kívánt költözni, Írországba. Mivel a hét végére telt ház volt várható, kellett a segítő kéz.
Daniel legalább az édesanyjával tudott pár percet beszélni, hogy ne hagyják egyedül Lisát, mert valami megint bántja őt. Megkérte, hogy ha lehetőség adódik, próbálja kiszedni nevelt lányából azt, hogy miért fordult újra magába.
Kate megígérte, hogy mindent megtesz fia kérésének teljesítése érdekében. Ezután Dan elköszönt tőlük, és elindult Londonba. Már éjfél volt, amikor megcsörgette Lisa telefonját. Tudta, hogy ő nem alszik, megbeszélték előzőleg, hogy megvárja a hívását.
- Szia, kicsi lány! Megérkeztem Londonba.
- Örülök, hogy nem történt semmi bajod. De biztosan fáradt lehetsz.
- Az vagyok, de mindenképp beszélnünk kellett volna. Így, telefonon viszont nem tudunk mindent elmondani. Amint hazaérek, nem menekülsz!
- Miért menekülnék?
- Mert eddig leráztál magadról azzal, hogy semmi bajod. Én viszont láttam rajtad, hogy valami miatt ideges vagy.
- Ne aggódj, semmi bajom. Koncentrálj csak a kardpárbajaidra!
- Rendben. Ha van valami, anyáék ott vannak melletted. Este meg engem is elérsz telefonon. Ha kimégy bárhová, ígérd meg, hogy nem egyedül teszed! Legalább Teddyt vidd magaddal. Okos  kutya, és kiváló kiképzést kapott.
- Jól van, vívóbajnok! Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.
- Remélem is... csak rossz előérzetem van. Nyugodtabb lennék, ha velem lennél. Megyek, ha tudok, alszom egy kicsit a gép indulásáig. Jó éjt, Lisám!
- Jó éjt, Daniel! Ne aggódj, és te is vigyázz magadra! - tette le a készüléket a lány.
Sóhajtott, és még sokáig nem tudott elaludni.

Reggel elég korán keltek a kastélyban. A két iker és Lisa besegítettek a szálló szobáinak rendberakásában. Aztán David beállt a recepciós pulthoz, hogy besegítsen, mert sorra érkeztek a vendégek. Csakhamar zajos lett az épület, zsongott a sok embertől.
Lisa elvégezte azokat a munkákat, amiket kellett, majd a privát épületrész felé indult. Teddy mindenütt a nyomában. A kutya már nem az a játékos kölyök volt, mint néhány hónapja, amikor hozzájuk került. Amúgy is nagytermetű fajtája - különösen hatalmasra fejlődött képviselője lett.
A magán lakrész kapujához közel érve szóváltás ütötte meg a lány fülét.
- Kérem, uram! Az a kastély tulajdonosainak a lakrésze! Privát terület! A szálloda a másik oldalon van.
- Tudom. Be is jelentkeztem. De itt van dolgom.
- A Wright család az otthonába nem vár vendégeket. Tehát, kérem, távozzon!
Lisa megpillantotta az egyik szakácsnőt, aki elállta egy hátulról igen ismerősnek tűnő egyén útját. Az illetőnek nem tetszett, és megpróbálta félrelökni a nőt.
- Mit jelentsen ez?! - kérdezte a lány. Majdnem rosszul lett, amikor a fiút megismerte. Erőt vett remegésén, és határozott hangon szólalt meg:
- Nahát! Hawk! Mit akarsz az otthonunkban?! - döbbent meg. Felháborodott hangja hallatán Teddy morogni kezdett, és védő pozíciót vett fel gazdája előtt.
- Csak nem ez a bolhás szőrkupac a testőröd?! - gúnyolódott, majd folytatta:
- Hozzád jöttem, kicsike! Azt hiszem, van némi megbeszélnivalónk.
- Nekem veled nincs beszélnivalóm. Tűnj el! Elég nézni a képedet a suliban is. A kutyámat pedig ajánlom, hogy ne sértegesd!
- Így beszélsz a szálló egyik vendégével?
- Veled így. Fogd meg, Teddy!
A fekete srác pillanatnyi döbbenet után megpróbált a felé dübörgő kutyakolosszus elől kitérni, majd amikor felmérte, hogy esélye sincs, felhúzta a nyúlcipőt. Rémülten szaladt a kutya elől, és alighanem megjavította a menekülés sebességi rekordját.
A szakácsnő elnevette magát, majd dolgára sietett.
Lisa megkönnyebbülten nézte a Johnt kergető kutyát, és kissé elmosolyodott. Mosolya azon nyomban arcára fagyott, amint meghallotta, hogy mögötte megszólal egy túl jól ismert, gyűlölt, bár rég hallott hang:
- Pancser. De hasznot hajtott nekem. Legalább a kutyád egy darabig elfoglalja magát vele. Üdv, szivi!
- Peter! - sziszegte dühödten, és megfordult.
- Ahogy mondod. Most pedig velem jössz, ha tetszik, ha nem! - ragadta meg a lány karját, és húzta maga után, a kastélyt övező erdő felé.
- Eressz el, te szemét vadállat! - próbált szabadulni.
- Csak szeretnéd! - lökte el, amikor a sűrűbe értek.
Lisa sikoltott, mire a fiú erőszakosan megcsókolva hallgattatta el. A lány hiába kapálózott, Peter jóval erősebb volt nála. Már cibálta is lefelé Lisa farmerjét és vele együtt a fehérneműjét. Önelégült mosollyal nézte a rémült lányt, majd megszólalt:
- Most pedig végre az enyém leszel!
Lisa küzdött, de csak azt érte el, hogy az ellenállása még jobban felingerelte volt táncpartnerét. Velőtrázó sikolyt hallatott, amikor az beléhatolt. A kíntól ezután eszméletét vesztette. Nem érezte, hogy vére végigfolyt a lábán, és azt sem, hogy egy súlyos test nekicsapódott az épp kést rántó férfinek, lelökve róla, ezzel megmentve az életét.

Egy kórházi ágyon tért magához. Minden mozdulatára belenyilallt a fájdalom. Testét meggyötörték, lelke szinte meghalt. Csak bámulta a fehér mennyezetet. Ha beszéltek hozzá, nem válaszolt. Talán nem is hallotta. Sem Kate, sem Lewis, sem az ikrek nem tudtak kiváltani belőle semmilyen reakciót.
Kate zokogott, Lewis átkozta Petert, aki az angol törvényhozás előtt fog felelni tettéért. A lány csak azért maradt életben, mert a kutyája lélekszakadva rohant vissza, amikor meghallotta gazdája sikoltását. Teddy alig akarta elengedni az amerikait, amikor megérkezett Lewis és a rendőrök. A kutya hasalt Peter hátán, és állkapcsával erősen tartotta a jobb kezét, amiből mellé hullt a kés...
Nevelőapja gyorsan ellátta az ájult lányt, és kórházba vitte. Épp időben. A vérvesztesége nagyon nagy volt. Azóta eltelt öt óra. Lisát megműtötték, és magához tért az altatásból.
Danielt azonnal értesítették a történtekről. Előtte azonban barátja, Richard is riasztotta, hogy Peter úton van, valószínűleg Anglia felé. A fiú csapot-papot otthagyott. Edzője hiába dühöngött, feladta a versenyt, és az első repülőgéppel indult haza.
Szülei telefonja már útban London felé érte. A gépen kénytelen volt uralkodni magán, de azt hitte szétszakad a szíve... Londonban szerencséje volt, mert épp indult egy kisgép Glasgow-ba, Carlisle érintésével, amit elért.
Sápadtan, meggyötört tekintettel esett be a kórterembe, ahol Lisa feküdt.
- Megölöm azt a rohadékot! - őrjöngött fojtott hangon, ahogy mostohahúgát meglátta. A lánynak szánt vörös rózsa szárát dühében önkéntelenül kettéroppantotta.
- Daniel, kisfiam! - kapaszkodott bele sírva Kate.
- Remélem, azt kapja, amit érdemel! - jegyezte meg Lewis, még mindig eléggé feldúltan.
- A szülinapi ajándékod mentette meg Lisa életét. Annak az aljadéknak meg eltörte a karját. - tette hozzá Aron.
- Mióta vagytok itt?
- Lassan hat órája.
- Értem. Apa! Vidd haza anyát és az öcséimet. Pihenjetek. Rátok fér. Majd én Lisa mellett maradok.
- Rendben, Daniel. A verseny?
- Otthagytam. A család egyik tagjának baja fontosabb annál.
- Értem. Mit szólt hozzá Mr. Brown?
- Nem ragyogott a boldogságtól. - válaszolt diplomatikusan a fiú, miközben leült Lisa mellé.
Családja nemsokára hazament, és ő egyedül maradt a megalázott, összetört szépséggel. Megfogta a kezét, és csendesen beszélni kezdett a maga elé meredő lányhoz.