Korábbi jókedvük nem illant el, csak csendesedett, ahogyan az ezüstszürke sportkocsival suhantak az országúton otthonuk felé.
Igen... Lisa is az otthonának tekintette a kastélyt, és egyre kevesebbszer ötlött eszébe los angelesi házuk, és az ottani életük. Szüleit nem feledte, de szíve éles fájdalma a távolság és az idő hatására csillapodott. Kate anyu és Lewis apu helyesen ítélték meg: el kellett hozniuk a kínzó emlélek közeléből. Amerikai otthonát eladták, és örökségét okosan befektetve gyarapították.
A Lisával Angliában történt majdnem-tragédia sokk-hatását pedig nevelőszüleivel, az ikrekkel, de főleg Daniellel való bizalmas kapcsolata enyhítette. Kate és férje ezt cseppet sem bánták, sőt, a háttérben -  egy árva megjegyzést sem téve sem ellenük, sem mellettük - láthatatlanul drukkoltak kettőjüknek.

A barna lány derűsen szemlélte a mellettük tovatűnő mezőket és erdőket. A nyirkos köd elszállt, a feltámadt szél felkapta és messzire hajtotta. A téli délutánban felragyogott a Nap sápatag, erőtlen fénye. Az utazók azonban ennek a kicsi változásnak is tudtak örülni. Mire befordultak az autóval a kastélyudvarra, a fényes égitest éppen vörösesre válva bukott alá a hegyek karéja mögé.
Megálltak, és némán bámulták az égi tűz pazar színpompáját a szélvédőn keresztül. Egyikük sem moccant, míg a parázs-szín korong utolsó darabkáját is el nem takarták a sötét fenyvesek és zord sziklák, amik az alkonyatban szinte fenyegetően tornyosultak tömegükkel a völgy fölött. A táj mégsem komorságot, hanem valami különös méltóságot sugárzott. A feltámadó szélben bólogató örökzöld növénytömeg szinte üdvözölte őket. Hazaértek.
A barna lány ajka önkéntelenül nyílt egy apró sóhajra. Megérezve, hogy a jade szemek rajta függenek, oldalra pillantott. Mostohabátyja aggódó tekintetével találta szemben magát. A ki nem mondott kérdésre válaszul elmosolyodott:
- Nincs semmi baj, Danny! Csak örülök, hogy itthon vagyunk.
- Akkor jó. Én is örülök. - simította meg Lisa arcát a fiú.
Kiszálltak, és bementek az épületbe.

Estéjük most nem telt olyan nyugodt, meghitt légkörben pihenve, mint máskor. Nos, nem a hangulat volt más. Csak sok volt a dolguk. Egy gyors vacsora után megkezdődhetett a ruhák felpróbálása. Daniel a saját szobájában öltözött át, majd úgy vonult át a varróműhelybe, hogy édesanyja és mrs. Russel - a varrónő - a legapróbb hibát is felfedező tekintetének kereszttüzébe kerüljön. Az ő ruháját volt egyszerűbb összeállítani, mely a tangóhoz egy passzos, fekete nadrágból, egy csábítóan elegáns fekete ingből és egy vörös selyemövből tevődött össze. Mivel most nem versenyre, hanem bemutatóra készültek, egy fekete kalap egészítette ki az öltözékét. Nem is kellett sokat igazítani rajta. A latin blokkhoz Daniel csak a felsőjét cserélte le. Ez is fekete volt, de ujjatlan, testre feszülő, és eleje félig nyitott. A mély, keskeny kivágást a bal oldalon egyetlen, deréktól a vállán keresztül majdnem a ruhaujj végéig futó, fokozatosan keskenyedő vörös-arany lángnyelv hangsúlyozta. Kissé magasított gallérja vadította meg még jobban. Lisa is megszemlélte a ruhákat, amiket Daniellel közösen terveztek. A lány maga rajzolta le, amiket partnerével kigondoltak, és Kate szívesen vállalkozott a megalkotásukra.
Amint a szőke végzett a próbával, jöhetett a keményebb dió. Lisa ruhakölteményeinek megvarrása több időt és energiát igényelt.
A tangóhoz félig hagyományos, félig formabontó ruhája szintén vörös-fekete színben pompázott, mint a fiúé. Fekete, elöl fűzőszerű felsőrésze az anyag fölött áttetsző, testszínű anyaggal volt kitoldva a válláig, és tartotta láthatatlanul az egy sor fekete fodrot a felsőkarján, ami tulajdonképpen a ruhaujj szerepét töltötte be. A felsőrész háta még merészebb lett, mélyen, majdnem derékig húzódott a dekoltázs. Ide már nem tettek áttetsző anyagot sem, csak két nagyon keskeny, fekete, egymást keresztező pánt tartotta egyben a ruhát. Deréktól lefelé a ruha bővült. Bal oldalon elöl csak combtőig tartott a szoknyarész. Ennek ellensúlyozásaképp a jobb oldalon, hátul csaknem a bokájáig ért. Az anyagot ívesen szabták, de egyszerűen, nem díszítették fodorral vagy mással. Az összhatás a vörös, hosszú rojtos, leheletvékony selyemkendővel lett teljes, amit féloldalasan megkötöttek a derekán, a szabásvonalakat még jobban kihangsúlyozva.

Amint Lisa felöltözött, és Kate-ék kritikusan szemügyre vették elkészült műalkotásukat, Dan is visszamehetett.
Elkerekedett szemekkel bámulta a megelevenedett rajzot, ami felülmúlta az elképzeléseiket. Az egyszerűnek tűnő, mégis rafinált ruhában a lány igézőbb volt mindennél. Soha - még Marianne - sem tudta levenni a lábáról egy táncöltözékkel. Ez a barna, macskaszemű szépség viszont teljesen elvarázsolta.
- Nos? - kérdezte várakozón édesanyja, aki magában csak mosolygott fia arckifejezésén, de ezt a világért sem tette volna láthatóvá.
- Elképesztő... - nyögte ki végre elsőszülöttje, beletúrva hosszú loboncába.
- Alig kell valamit igazítani rajta. Viszont nem tudom, hogy a mozgás hogy megy benne. - nézett rájuk mrs. Russel.
- Azt máris kipróbálhatjuk. - vigyorodott el démoni tekintettel a fiú, és elkapta partnere derekát. Tettek pár tánclépést, majd hátradöntötte a lányt és föléhajolt. Eközben igencsak uralkodott magán, mert a felsőrész - bár takart - mégis sejteni engedte számára Lisa bájait. Amikor álló helyzetbe visszasegítette, a lány megszólalt:
- Úgy érzem, nem akadályoz a mozgásban, és kényelmes.
- Az a legelső szempont a táncruhánál. - bólintott elégedetten a két készítő.
- Akkor most kicsit megint kimehetsz, fiam. Lisa a másik ruháját is felveszi. Majd szólunk, ha elkészült. - tolta Dant finoman az ajtó felé Kate.

Lisa átöltözött a jive-rumba kombinációhoz alkotott ruhakölteménybe. Alapszíne ennek is a fekete volt. Felsőrésze a deréktól felfelé induló, felfelé keskenyedő, a mellén keresztezett két széles szalagból állt. A mellét így két háromszög alakú anyagdarab fedte, mély, v-kivágást alkotva. A mellrész felett a ruha két pár keskeny pántban folytatódott, és a hátul csípőig érő szintén v-alakú dekoltázsban kereszteződve fogta össze a ruha felsőrészét. A hasa egy részét az öltözék látszólag szabadon hagyta, bár mrs. Russel egy testszínű, áttetsző anyagdarabot varrt a nagyjából deltoid alakú kivágásba.
A szoknyarész a csípőig passzos anyagból, attól lefelé részben egymást fedő, széles, szaggatott hatású rojtokból állt, amik a térde alá értek. Daniel öltözékéhez hasonlóan neki is baloldalt varrtak bele a szoknyába egyetlen vörös-arany rojtot, ami lángnyelvként elkeskenyedve folytatódott a felsőrészen, egészen a melléig.
A szoknyarész könnyű selyme minden mozdulatra meglibbent, kivillantva Lisa csinos, hosszú lábait.
 
Amikor Danielt visszhívták, édesanyja már nem is fogta vissza nevetését. Fia értetlen tekitetére úgy válaszolt, hogy gyámleánya ne hallja:
- Úgy nézel, mint aki egy pillanat múlva ráveti magát.
- Őszintén... nem sok hiányzik hozzá. - mormolta ösztönösen neki fia, miközben még mindig Lisát figyelte epekedve, ahogy mrs. Russel a táncruháját igazgatja.
- Már rég látszott rajtad, mennyire szereted. Hiába próbáltad titkolni. Mi jól ismerünk. - súgta válszul Kate, és ellépett nagyfia mellől, aki elképedve pillantott utána, és kissé elvörösödött. Ekkor józanodott ki kábulatából, és esett le neki - elszólta magát az imént. Aztán megkönnyebbülten sóhajtott. Legalább szülei nem ellenezték. Attól tartott, hogy Lisához fűződő érzelmeit - mivel a lány a mostohahúga - nem fogadják majd el...

- Ezen sem sok igazítanivaló van. Pár öltés kell csak. - nyugtázta örömmel a varrónő.
- Mennyire vagy fáradt, kicsi lány? Elpróbáljuk most még egyszer, vagy csak holnap reggel? - szólalt meg az eddig feltűnően hallgatag szőke.
- Kicsit lazítanom kellene előtte. Egy úszás után próbálhatunk. - válaszolt partnere.
- Az uszoda jó ötlet. De szerintem a próbát hagyjátok holnapra. Túlzásba vinni sem jó. Holnap a fellépőruhákban is próbálhattok. - tanácsolta Kate.
A páros elballagott. Szobáikban átöltöztek. Lisa a fehér bikinije fölé fölkapta magára vastag, bársonyos sötétkék fürdőköntösét és kényelmes papucsát.
Kilépett a szobája előtt húzódó folyosóra, ahol Daniel már várta. Megfogta a kezét, majd levonultak a szálloda uszodájába. Kettőjükön kívül senki nem volt - a kastélyhoz fedett folyosóval csatlakozó - üvegtetejű épületben. A Hold annyira világított, hogy nem kellett felkapcsolniuk a csarnok világítását sem. Lisa lassan lecsúsztatta vállairól a köpenyét, és a medence melletti padok egyikére tette. Egy kecses ugrással vetette magát a vízbe. Daniel némi fáziskéséssel követte. Nyugodt mozdulatokkal tempóztak
pár hosszat egymás mellett. A szőke játszva lehagyhatta volna mostohahúgát, de nem tette. Óvó, és egyben tüzes pillantásai végigcirógatták a lány karcsú, izmos alakját, amit jelenleg csak a falatnyi bikini takart.
Alig várta, hogy a medence végéhez érjenek. Mélyet sóhajtva könyökölt ki a peremére, és karjaira hajotta fejét, hogy lenyugodjon. Lisa azonban megijedt, hogy valami történt vele, és mellékapaszkodott.
- Valami baj van? - próbálta felemelni Danny fejét, miközben a fiú felé fordulva teste kissé hozzáért a víz alatt is.
- Nincs. - nyögte, még mindig a karjaiba rejtve arcát.
- Nem hiszem. Lerí rólad, hogy valami bánt. - fordította maga felé nagy nehezen. Dan zöld tűzben égő tekintetét a félhományban is észrevette.
Újra bevillantak eszébe Sue szavai, maga sem tudta, miért éppen ilyenkor. Bátortalanul megsimította mostohabátyja arcát, aki válaszul hirtelen magához ölelte, és nyakába fúrta arcát.
- Jól vagyok. - suttogta kissé rekedten. Kijelentését viszont cáfolta kissé megremegő teste. Lisa ezt pontosan érezte, hiszen alig volt rajtuk valami ruha, és testük a víz alatt összesimult. Daniel felemelte a fejét, és a macskaszemekbe nézett. Sokáig fürkészték egymás tekintetét szótlanul, majd a fiú egy apró, leheletfinom csókot hintett a lány orra hegyére. Nem mert mást tenni, mert félt, hogy Lisát még mindig a szörnyű emlékek kínozzák.
- Elfáradtál? - kérdezte kellemesen zengő hangján.
- Kicsit.
- Akkor nincs próba, csak holnap reggel. És őrizni foglak, hogy ki ne szökj az éjjel gyakorolni. - vigyorodott el.
- Úgy ismersz?
- Őszintén? Úgy. A feszültség benned munkál. Ismerlek már egy kicsit... - célzott egy korábbi fellépése előtti, otthon töltött éjszakára.

Akkor Lisa nem tudott aludni, annyira ideges volt, és a sötét tükörterembe lopódzott táncolni. Daniel viszont épp nem lépett fel velük. Ő egy vizsgára készülve sokáig tanult, és még ébren volt, amikor meghallotta a folyosón halkan csosszanó lépteket.
Óvatosan követte Lisát, és sokáig gyönyörködött a kintről beszűrődő halvány fényben táncoló lányban.
Ám ő egyszer csak megállt, majd szinte villámsújtottan ült le a földre, és zokogni kezdett. A szőke felfedve magát. aggódva odarohant, és átölelve visszavitte a szobájába. Lisa azóta sem árulta el, miért kezdett sírni...
- De még nem eléggé ismerlek. - tette hozzá, az előbbiekre emlékezve.
- Mit akarsz tudni még? Mindent elmondtam már magamról. Csak neked.
- Miért sírtál akkor?
- Azt... nem mondhatom el. Majd - talán - egyszer. - bizonytalanodott el a lány.
"Hogyisne... hogy bevalljam, mennyire szeretem, és azt válaszolja rá, hogy a húga vagyok?! Abból inkább nem kérek." - gondolta.
- Te tudod. Menjünk aludni. - húzta fel karjaival magát Daniel a medence szélére.
Izmos testén vízcseppek csorogtak végig, amik megcsillantak a holdfényben. Lisa tágra nyílt szemei szomjasan itták magukba Danny látványát, aki kezét nyújtotta mostohahúgának, hogy segítsen neki kimászni a vízből. Neki is elakadt a lélegzete, amikor a lány a partra került. Tökéletes alakja leplezetlenül kirajzolódott a félhományban, a nedves bikini teljesen rátapadt.
Daniel nem tudta tovább türtőztetni magát. Átkarolta Lisa derekát és magához húzta. Mielőtt azonban megcsókolhatta volna, kintről behallatszott: valaki közeledik a folyosón. A koppanó léptek rebbentették szét őket. Zavartan, gyorsan törölközni kezdtek, majd felvették a fürdőköpenyüket.
Nyílt az ajtó, és az éjjeli ügyeletes jelent meg egy lámpával. Rájuk világított, mire a fiú halkan, elégedetlenül felmordult. Lisa csak pislogott a váratlan fénytől, nem látott semmit. Ösztönösen Danielhez húzódott, és a karjába kapaszkodott.
- Ja, csak maguk azok? Miért nem kapcsolják be a reflektort?
- Mert elég fény volt az úszáshoz. Világít a Hold. Így takarékoskodtunk.
- Értem. Pár vendég kitalálta, hogy éjszakai fürdőzést szeretne.
- Jöhetnek, mára befejeztük. Leúsztuk a szokott távot. Csak ne igyanak alkoholt, mert a medence mély... - bólintott Daniel kifelé menőben, miközben a recepciós bekapcsolta a világítást.
Gyorsan felsurrantak az ő lakrészükbe. Lisa nem csodálkozott, hogy zuhanyozás és öltözködés után, halk kopogást követően mostohabátyja jelent meg a szobájában.
- Mondtam, hogy nem hagylak magadra, mert különben képes lennél egész éjjel ébren maradni.
- Csak emiatt jöttél? - kuncogott halkan, de boldogan évődve a lány.
Dan nem válaszolt. Úgy gondolta, nincs joga Lisa nyakába zúdítania érzelmeit, hiszen a lány súlyos traumát szenvedett el nemrég. Magában hálás volt a recepciósnak, aki épp idejében tévedt arra. Megjelenése azt eredményezte, hogy kicsit kijózanodott, így - úgy gondolta - nem bánthatta meg a lányt.
Ezért csak lágyan morranva bújt hozzá, és magukra húzta a takarót.
- Jó éjt! - súgta.
Teddy a vackán megnyugodva nyúlt végig - gazdija az éjjel nem fog rosszat álmodni...