Halk zene szólt a sötét utastérben. Lisa fáradtan, de elégedetten hajtotta az üléstámlára a fejét. Nagy sikert arattak mindkét táncukkal. Az kissé zavarta, hogy annyi srác meg akarta környékezni... eddig ehhez nem szokott hozzá, ráadásul még elég élénken éltek benne a kegyetlen emlékek. Az elszenvedett testi és lelki sérüléseket azonban sikeresen gyógyította mostohabátyja, aki gyengéd törődéssel vette körül, és igyekezett mindentől megvédeni. A bálban is az ő óvó karjai közt talált menedéket a kissé tolakodó figyelem elől, amire nem számított.
Lisa Los Angelesben is szép lány lett volna, de a Petertől és az apjától állandóan felé sugárzó lenézés, valamint az, hogy mindenért őt okolták, rettenetesen önbizalomhiányossá tették, és az állandó bizonytalanság a külsejére is rányomta bélyegét. Legtöbbször lehajtott fejjel járt, ruháit úgy válogatta, hogy alakját semmiképpen ne emelje ki. Táncöltözetei is ennek jegyében készültek...
Angliában, nevelőszülei és Daniel védőszárnyai alatt túlzott alulértékelése szépen lassan lecsökkent. Még mindig kissé visszahúzódó teremtés volt, bár megértő barátokra talált Sue, Jacob és Matt személyében.
 

Épp egy alvó kisváros üres, megvilágított utcáin autóztak. Daniel rápillantott a mellette fáradtan kuporgó, lábait maga alá húzó lányra. Rámosolygott, és - bár figyelmét a vezetésre koncentrálta - bal kezével cirógatni kezdte Lisa arcát. A lány halk sóhajjal simult a meleg tenyér kényezetésébe, és behunyta a szemeit. Nemsokára egyenletes, halk lélegzetvétele jelezte: elaludt.
A szőke pár pillanatra lehúzódott az útról és megállt, hogy az ülés meletti italtartóból kihalássza a termoszt, pár korty kávéval frissítve magát. Késő éjjel volt, és még a hazafelé vezető út felét sem tették meg...
Eközben gyönyörködve figyelte Lisát, aki úgy gömbölyödött össze mellette, mint egy kiscica. Hátranyúlt, a hátsó ülésen összehajtogatott könnyű takarót előrehúzta, majd az alvó lányra terítette, és az ülését is hátradöntötte, hogy kényelmesebben pihenjen. Eközben megint súlyos kísértésbe esett Lisa ajkait illetően, de uralkodott magán. Így csak a lány arcára adott egy puha, óvatos csókot, majd mély, szinte fájdalmas sóhajjal indította be autóját.

Hajnali három óra volt, mire bekanyarodtak a kastélyudvarra. A kavicsos út finoman csikordult a kocsi kerekei alatt. Daniel tudta, hogy édesanyja bizonyára felneszelt érkezésükre, mégis néma csendben osont végig az alvó házon, ölében mostohahúgával.
A kocsit az éjjeli recepciós bevitte a garázsába, majd visszament a helyére, a szállodába.
Daniel a saját szobájába vitte Lisát, majd csendben lement a konyhába, némi késői-korai harapnivalóra. Miközben evett, megjelent Kate.
- Szia, anyu! Tudtam, hogy fel fogsz kelni, bár nem akartam zajt csapni, hogy megjöttünk.
- Szia, fiam! Örülök, hogy hazaértetek. Hogy sikerült?
- Remekül. Készült róla videofelvétel is, majd Matték hozzák magukkal. - célzott arra, hogy az ünnepekre meghívták Lisa barátait is családjaikkal, sőt, Aron barátnőjét, Lucyt is, édesanyjával együtt.
- Kíváncsi vagyok rá. Alig várom, hogy láthassam!
- Azt elhiszem. De most menjünk aludni. Nagyon elfáradtam, és reggel te is dolgozol. - vigyorodott el a szőke fiú, miközben befejezte a hajnali vacsorát.
- Nos, ebben van valami... Az ünnepekre telt ház lesz a szállodában. - válaszolta ásítva édesanyja, majd mindketten felballagtak szobájukba.

Daniel csendben nyitott be saját lakrészébe, majd ugyanolyan halkan tette be az ajtót maga mögött. A kandallóban parázsló fahasábok fénye halvány derengésbe vonta a helyiséget, és szinte glóriát vont az ágyán alvó lány köré. A fiú olyan tekintettel ajándékozta meg a szunnyadó Lisát, amilyennel mások előtt soha. A lány sem láthatta azt eddig, és - mivel aludt - most sem... A jade szemek óvón simították végig a törékeny alakot. A halványzöld íriszek mély, őszinte érzelmekkel telten szikráztak a homályban. A szőke
lassan megmozdult. Miközben a hálóhelyéhez lépett, kihúzta a haját összefogó gumis pántot, majd lehúzta magáról felsőruháit és lerakta egy székre. Néma sóhajjal bújt takarója alá, ahol már Lisa aludt azóta, mióta az autóból felhozta. Behunyt szemmel, mosolyogva rejtette arcát hálótársa barna, illatos fürtjeibe.
Valamivel később mintha kiáltást hallott volna. Álmosan pislogott a gyér fényben, de azonnal felébredt teljesen, amikor Lisát ülve látta. A lány arca verejtéktől csillogott, szemei rémületet tükröztek. Reszketett.
- Nincs semmi baj, kicsi lány! - húzta magához.
- Rosszat álmodtam. De ez nem a szokott rémálmom volt. - folytak a könnycseppek Lisa arcán.
Daniel tudta, hogy mostohahúga álmaiban egyre ritkábban ugyan, de még mindig ott kísértenek az átélt rémségek. A lány iménti kijelentése azonban megdöbbentette.
- Miért, most mit álmodtál? - érdeklődött kedvesen.
- Te szerepeltél benne. Védtél Petertől. Ő pedig megtámadott téged...
- Peter már nem bánthat téged soha. És másnak sem árthat. Nekem sem.
- Tudom, de még mindig bennem van... és nagyon féltem.
- Megértem. Idő kell, míg feldolgozod. Miattam féltél?
Lisa nem válaszolt, csak lesütötte a szemeit. Kissé később eszébe jutott valami, és megtörte a köztük beállt csendet:
- Amúgy miért vagyok a szobádban?
- Elaludtál a kocsiban, és ide hoztalak fel.
- Akkor megengeded, hogy elmenjek zuhanyozni, és átöltözni?
- Menj csak, de a rémálmok miatt jobb lenne, ha visszajönnél ide aludni.
- Rendben.

Lisa halkan kiment, majd kisvártatva visszatért.
- Nem vagy éhes? Nem ettél semmit tegnap dél óta. Hoztam fel neked egy szendvicset. - fogadta Daniel.
- De, igen, köszönöm. - mosolyodott el a lány, és nekilátott az ételnek.
Miután befejezte, elégedett kismacskaként bújt vissza Daniel mellé.
Reggel elég erős világosságra riadt. Ijedten kelt fel:
- Sue! Elaludtunk... - motyogta, aztán elpirosodva kapta oda a tekintetét a mellette - csupán egy kisnadrágban - oldalt fekve könyöklő Danielre, aki ki tudja, mióta volt már ébren, és őt nézte. A fiú halkan, de jóízűen kacagni kezdett Lisa félkómás, zavart, de számára nagyon vonzó arckifejezésén.
- Nem ér kinevetni! - durcáskodott a lány, de a fiú még jobban nevetett. A hátára feküdt, behunyva szemeit.
"Hmm... na megállj!" - húzódott démoni mosoly Lisa ajkára, miközben csendesen felnyalábolta kispárnáját, és meglendítette.
A csukott szemű Dan azonban kinyújtotta kezét, és elkapta a lány alkarját, mielőtt lecsapott volna vele. Éles füle meghallotta a párna halk, suhanó hangját.
- Orvtámadás? Ez nem ér! - dorombolta. Gyengéden lefejtette Lisa ujjait a kispárnáról, aki bénultan tűrte. Daniel elégedetten gyűrte a saját feje alá a hadizsákmányt, és fél szemmel pislogva, kaján vigyorral várta a retorziót. Az nem is késett. Lisa már csak azért is nekiugrott, nagypárnáját maga elé kapta, és ráborította a hiányos öltözékben heverésző szőkére, majd teljes súlyával ránehezedett. A vánkos alól levegőt kapkodva bújt elő Daniel kócos, szőke üstöke, nagyon közel a lányéhoz, aki erre megint nem számított, és szinte helyből hátraszökkent ijedtében. Játékos csatájuk azonban rémült pillantásával véget is ért. Majdnem hátraesett az ágyról. Szerencsére alvótársa reflexei kiválóan működtek, és elkapta Lisa karját, majd ölébe húzta.
- Jól vagy? Nem ütötted meg magad? - vizslatta aggódva.
- Igen, jól. Köszi, hogy nem hagytál leesni.
- Csak nem nézhetem tétlenül, hogy a partnerem a szünidő első napján összetörje magát! Ki fog akkor velem edzeni?! - kérdezte meg viccesen évődve a szőke.
- Talán... Teddy? - érdeklődött Lisa vidáman csillanó szemekkel.
- Kicsit érdekes táncpartner lenne. - nevette el magát Dan.
Az ajtó felől halk kaparást és nyüszítést hallottak.
- Itt  van. És gondolom, vele együtt a két ördögfióka is.
- Nem is olyan szörnyűek. - védte az ikreket Lisa.
- Tudom. Állati rendes öcsik. De nem kell róla tudomást szerezniük, mert a fejükbe száll a dicsőség. - kacsintott cinkosan vissza Lisára, míg az ajtó felé lépkedett, hogy szobájába engedje őket.