- Hol vagyok, parancsnok? - kérdezte újra a látogató.
- A Chimaera csillagromboló fedélzetén. - felete Winree újra. Nem tudta, mitévő legyen. Ez az ember tán' évszázadok óta be volt fagyasztva, most valahogy mégis itt van, ráadásul élve és beszéli a Galaktikus Közöst is!  A hirtelen beállít kínos csendet ő törte meg:
- És önben kit tisztelhetek? - kérdezte.
- Az én nevem... - itt a furcsa ember elakadt, nyilván nagyon rég nem volt már magánál, az agya bizonyos területei még nem nyerték vissza a normál működési folyamataikat. Aztán nagy sokára megszólalt:
- Az én nevem... Sager... Darth Sager.
A kapitány ledöbbent. Ha ezt a személyt tényleg Darth Sagernek hívják, akkor... egy Sith lovagot hoztak a hajóra, aki, ha akarja, lemészárolja az egész hajót akár egy pillanat alatt!
Sok dolgot hallott az Erőről, a Jedikről és a Sithekről. Mindig szerette ezeket a történeteket hallani a nagyanyjától, aki állítólag ismert egy-két Jedit nagyon régen. A legtöbbet Darth Vaderről és a császárról, Darth Sidiousról hallott. Hallotta kegyetlenségeiket és mészárlásaikat, de állítólag, rengetegszer vezették győzelemre a csapataikat... Az alapozóiskolában is rengeteg történetet hallottak az emberek, főleg történelem órán.
Szemmel láthatólag aki a bemutatkozáskor jelen volt a fedélzeti tisztek közül, annyira megijedt már a Darth név hallatán, hogy pár perccel később rohamosztagosok lézerfegyvereinek a csöve meredt Darth Sager hátának. Erre ő csak ennyit felelt:
- Jaj, annyira illetlen ez a viselkedése egyeseknek!
A hangja nyugodt volt, mégis fenyegetés áradt belőle. És nem is kevés. Winree átnézett Sager válla felett és látta, hogy a rohamosztagosokat valami láthatatlan energia fojtogatja. Fegyverek estek a padlóra és fuldokló hörgés hallatszott a nyakukhoz kapkodó katonák sisakja mögül. Mikor már mind a padlóra dőlt, a Sith lovag előrébb lépett, s méltatlankodva a kapitány szemébe mondta:
 - Egy civilizált beszélgetésre vágyom, ha nem bánja...
 Winree döbenetében és félelmében csak ennyit bírt kinyögni:
 - H...hogyne. Természetesen...

Denizen, miután felszállt, bezárkózott magánkabinjába és meghagyta, hogy halálbüntetés terhe mellett semmiképpsem zavarhatják. Nyugalmat akart maga körül és vágyódott az "otthonában" lenni, amit valaha egy híres, becsületesnek és igazságosnak tartott nemesi családtól kobzott el a bolygóval együtt zsoldosseregével. Azóta ott mindenki az ő szolgája, és az a legmegdöbbentőbb, hogy senki sem tudja az
oda vezető utat, egyedül csak ő. A csapatai nagyrésze egy teljesen más rendszerben állomásozik. Abban
a rendszerben összesen csak két lakható hely van, a többi mind aszteroida, hold vagy gázóriás, illetve olyan bolygók, ahol gazdag ércbányászat folyhatna, de még sincs ott semmi élet. Nem akart a véletlenre bízni semmit sem. Akkor hogy-hogy ennyire nagy hatalma és temérdek pénze van? A válasz egyszerű: Gheis Denizen egy királyi család utolsó sarja. Felmenői a Hapan uradalmaktól nem messzi néhány maroknyi rendszert irányították, de csak névlegesen persze. Mind a Hapanok hűbéresei voltak. Mikor ki akarták vívni teljes függetlenségüket, a Hapan Csatasárkányok szinte minden bolygójukat felégették, flottájukat pedig egyetlen gyors csapással eltörölték a Galaxis színéről.
Az uralkodó család néhány tagja és maroknyi hű követője sikeresen el tudott menekülni egy távoli rendszrebe, ahol felépítettek egy kolóniát, mely lassan olyan nagyra duzzadt, hogy két rendszert magába foglalhatott. Természetesen ez csak a töredéke hajdani uradalmuknak, de legalább függetlenek lettek a Hapan uradalomtól.
Senki sem tudott a létezésükről, csak a környező népek, melyek jóval primitívebb  technológiát alkalmaztak. Ennek már lassan ötszáz éve! Azóta ezt a népet fűti a bosszúvágy a Hapanok ellen, de azóta is csak gyűjtögetik erőiket az ellencsapásra.  
Gheis az uralkodó család egyenesági leszármazottja, ám mivel túl nagyra törő álmai voltak, és hihetetlenül erőszakos, kegyetlen viselkedése - kitagadták. Ő viszont puccsot hajtott végre pár hű emberével. Kivégeztette a saját családját. Így megszerezte a hatalmat, hogy ő irányíthassa a népét. Azóta négy rendszerre növelte a birodalma határait. Önmagában a legfőbb ellenség ellen ez nagyon kevés. Ám arra számított, hogy a rég elvesztett rendszerek közül majd néhányan csatlakoznak hozzá és számított a "szövetségeseire" is. A Huttokra, kik az alvilág és a bűnözők fejei a Galaxisban évszázadok óta. Azokkal együtt még mindíg csak húsz rendszere lenne. 
Most azon dolgozik, hogy az ismeretlen szektorokban kiterjessze a hatalmát, ugyanis oda sem a Köztársaság, sem a Birodalom szeme nem lát el. Hatalmas meglepetésben akarja részesíteni az ellenségeit, és ha a "támogatói" valamivel próbálkoznának, arra is fel akart készülni.
Hirtelen megszólalt az ajtócsengő. Pedig meghagyta, hogy ne zavarják...

Nincsnek halottak és nem gyilkolt le dühében senkit sem a Sith lovag. Inkább tűnt diplomatának, aki tudja használni az Erőt, semmint hidegvérű, tomboló mészárosnak. A katonákat sem ölte meg, csupán addig "szorongatta" őket, amíg el nem ájultak. Véleménye szerint: "Semmi haszna nem lett volna, ha megölöm őket". Érdekes módon, semmi különösebb ellenállást nem mutatott és beleeggyezett, hogy Kyja hadúrhoz vigyék. Pár kacatot - használhatatlan alkatrészeket - és egy nyugodt kabint kért. Hazugság lett volna az a sok dolog, melyeket mondtak a történelemórákon?
Semmiképp sem! Ősöreg feljegyzések - melyek egy része többezer éves - örökítették meg a Sithek
kegyetlenségeit. Sidious és Vader voltak a leghíresebbek közülük, de akadtak az archívumokban rég
elfelejtett nevek is: Bane, Malak, Ajunta Pall, Naga Shadow...
Akkor hogyan lehet ilyen neve egy ilyen embernek?! A többi Sith lovag, Nagyúr, de még a Sötét Oldal
tanoncai is kegyetlenségükről voltak híresek...
Darh Sager szemmel láthatólag nem volt ilyen. Inkább egy magába zárkódzó titokzatos ember, aki meg
van elégedve a pillanatnyi helyzettel. Ennek ellenére, mind a "civilizált beszélgetés" és az azóta eltelt pár
nap alatt is egyre többen kedvelték meg. Még maga a kapitány is. Udvarias volt és normális a tisztekhez
éppúgy mint a közlegényekhez és technikusokhoz.
 Mikor kiléptek a hipertérből, azonnal sugározni kezdték az azonosító jeleket, nehogy a Taris védelme
elkezdje ontani rájuk a hívatlan vendégeknek szánt üdvözlést. Mind a bolygón, mind a hajón a felszerelés
olyannyira elavult volt, hogy csodának hatott az a tény, miszerint Kyja hadúr volt a Birodalom jelenlegi
legnagyobb ura. Más hadurak, vagy a kalózok már jóval fejlettebb pajzsokat, lézereket és hajókat alkalmaznak.
De még a Köztársaság is. Furcsa humora a történelemnek!...
Hajdanán a Birodalom használta a csúcstechnológiákat, most viszont az ellenségei jóval fejlettebbek voltak nála. Egy-egy rendszert vagy bolygót körömszakadtáig védenek a flotta és a sereg egységei. Van olyan hely, ahol állóháború alakult ki, és nem bírnak egymással a szemben álló felek.
Az egész Galaxis káoszba süllyedt. Folytonos harc megállás nélkül. Ám minden rosszban van valami jó.
A Ssi Ruuk Impérium teljes mértékben idegen technológiát alkalmazó folttáját szétverték még hajdanán, mikor a Birodalom, a Köztársaság és a mára szinte eltűnt Chiss nép szövetségre léptek. A Chisseket szinte el is felejtette a Galaxis, ám a döntő ütközetben ők fordították meg a csata kimenetelét és ezért nem lett rabszolga a Galaxis népeiből. Legalábbis nem mindből. A győzelem után a Chiss Védőflotta visszatért az Uralkodócsaládok által irányított területekre és utánna a Chissek már csak a saját dolgukkal törődtek.