A Hold ezüstfehér tányérját felhők fedték. Sűrűn gomolyogtak, nehéz terhüket lomhán cipelve, miközben Észak jeges lehelete egyre hajtotta őket előre. A hegyek fölé érve aztán sűrű pelyhekben kezdett esni belőlük a hó. Mire elmúlt az éj, fehér takaró lepte be a földet. Itt-ott még rongyos, szakadozott volt, de a hópelyhek özöne szépen lassan befoltozta a lyukakat. Még akkor is esett, amikor Lisa kinyitotta a szemeit. Halk horkolás ütötte meg fülét. Ágyában fekve arrafelé fordult. Kutyája, Teddy feküdt az ablakmélyedésben elhelyezett jókora méretű takaróján, és ő adta ki a fura hangokat. A lány aprót kuncogott, majd csendesen felült. Előző este annyira elfáradt, hogy már nem húzta be a sötétítő függönyöket. Így megláthatta az ablakok párkányát vastagon fedő havat. Felpattant, hogy a takarója leesett a padlóra. Erre a zajra az óangol juhászkutya felneszelt, és érdeklődve figyelte gazdáját: csak nem valami finom falatot visz neki? Csalódottan szusszantva ejtette busa fejét mellső lábaira, amikor Lisa megállt mellette, de nem rá figyelt, hanem a kinti világra.
Mi van azon csodálkoznivaló, ha télen néha esik a hó? Akár ezt is gondolhatta, de ő csak testbeszéddel tudott kommunikálni emberlány falkatársával, és persze a vezérrel is...
Lisa térdig érő hálópólójában, mezítláb álldogált az ablakmélyedésben, majd felült a széles párkányra. Onnan nézte a hóesést.
A távoli fenyves fehér függöny mögé rejtőzött. Néha megvillant egy-egy bizonytalan sötétebb folt, ami négylábúakat formázott. Szarvascsapat mozgolódott, etetőre vonulva. Csendes szellemárnyakként tűntek fel; majd el...
A lány mellett - lent a padlón - Teddy kissé zajosabb mocorgást produkált. Ő észrevette, ami gazdája figyelmét elkerülte: alig hallhatóan nyílt és csukódott a szobaajtó. A kutya a padlón morse-jeleket produkálva csóválta farkát, ahogy falkavezérét üdvözölte.

Danny nyugalomra intette a kutyát, miközben lehajolt megsimogatni. Majd szó nélkül leült ő is a párkányra, mostohahúga mögé. Lisa össze sem rezzent. Megérezte, hogy Dan érkezett. Egyébként, ha más lépett volna be hozzá, a juhászkutya sem maradt volna nyugton...
Némán nézték együtt a havazást. Egy idő után a szőke halkan megszólalt:
- Jó reggelt! Gyere reggelizni.
- Neked is, Daniel! - nézett hátra a lány. Majd kissé elpirosodva folytatta:
- Khm... kimennél, amíg átöltözöm? Amint látom, te sem hálóruhában szándékozol enni.
- Megyek, csak meg akartam még kérdezni, hogy aludtál.
- Köszi, nagyjából jól.
- Az mit jelent? Remélem, nem voltak megint rémálmaid!
- Csak egy.
- Megint?!
- Igen.
- Talán éjjel nem lesznek... Épp eléggé el fogunk fáradni a díszítéssel. Kettőnk feladata ugyanis a karácsonyfa és a nappali, meg az egész lakás. Anyuék a szállodába mentek, és valószínűleg egész nap ott fognak dolgozni. Sőt, este még karácsonyi buli is lesz. Azon szintén részt kell venniük.
- Már átmentek?
- Igen. Lassan egy órája. Megyek, megvárlak a folyosón. - lépett ki az ajtón a fiú.

Arca gondterheltté vált. Mit tehetne, hogy Lisa éjszakai lidércnyomásszerű álmai eltűnjenek végre? Öklével tehetetlenségében a lépcsőkorlátra csapott. Mindennap mellette kellene aludnia. De az neki lesz kínszenvedés... igaz, teljesen más okok miatt.
"Mindegy." - Eldöntötte, hogy tomboló hormonjait megfékezi, és amíg otthon vannak, éjszakánként ő vigyáz a lányra. Hogy elhatározott valamit, ez kissé megnyugtatta. Mosolyogva fordult a lány felé, aki mellélépett:
- Mehetünk.
A halványzöld szempár gyengéd pillantással mérte végig. Lisán - csakúgy, mint rajta - egy fekete farmer és egy pulóver volt. A lány zavartan sütötte le szemeit Daniel tekintete láttán, és attól, hogy a szőke az ujjait az ő kezére kulcsolta.
Reggeli után kis pihenőkkel egész nap dolgoztak. Feldíszítették a nappali sarkában álló fenyőfát, amit még kora reggel állított oda néhány munkás. Majd fenyőgirlandokat és fényfüzéreket aggattak a lépcsőkorlátokra, az ajtók és boltívek fölé, és feldíszítették a kandallókat is. Eközben rengeteget beszélgettek, hol komolyabb, hol vicces témákról.Hamar elrepült a nap, és már csak azt vették észre, hogy odakint teljesen besötétedett. Kate és Lewis befutottak az ikrekkel, majd átöltöztek estélyi öltözékbe.
- Ti nem jöttök át? - kérdezte édesanyja Danielt, mielőtt visszaindultak.
- Még nem készültünk el. Az emeleten akad valamennyi munkánk. Be kell fejezni.
- Rendben. És utána?
- Én, ha lehet, nem mennék. - szólalt meg Lisa tétován. Még mindig bujkált benne némi félelem és ellenérzés.
- Akkor veled maradok. - jelentette ki Dan.
- Ez esetben nem bánjátok, ha küldök át nektek vacsorát? Ugyanis itthonra nem főzött ünnepi menüt a szakácsnő.
- Remek ötlet, anya! Addig nem is megyünk fel az emeletre, míg meg nem esszük.
- Akkor jó munkát nektek. - búcsúztak a Wright-szülők és a két iker.

Amikor elmentek, Daniel bekapcsolta a nappaliban a tévét. Úgy fél órát pihentek, amikor kopogtak a bejárati ajtón. Teddy érdeklődve ballagott arrafelé. Megérezte az étel illatát...
A pulykasült és a puding után kicsit nehezebben mozdultak, de mindent le-és bezártak, két fényfüzért hagytak csak világítani.
Az emeleti díszítésből már éppen hogy csak hiányzott egy-két girland. Gyorsan végeztek, majd mindketten elvonultak a saját lakrészükbe, zuhanyozni és átöltözni.
Lisa, ahogy elkészült, félhomályos szobájában megint az ablakmélyedésbe sétált. Ráült a párkányra, felhúzva térdeit. Tűnődve figyelte az éjszakát. A hóesés már elállt, és az égen ragyogtak a csillagok. A Hold kövér képe is feltűnt. Nem volt odakint teljes a sötétség, mert a hó csillogva szórta szét az éji vándor fényét. A lány várt. Reménykedett, hogy Daniel talán megjelenik... Néhány perc múlva kis mosollyal nyugtázta: tényleg megérkezett a szőke fiú. Alakját hátulról világította meg a narancsszín tűzfény, ami a kandallóból áradt.
Dan csendesen odaült mellé a párkányra, majd megszólalt:
- Úgy fejezed be a napodat, ahogyan kezdted.
- Hm? - nézett rá a félhomályban Lisa.
- Reggel is a havat nézted, amikor bejöttem, és most is.
- Talán azért, mert szép, és nyugalmat áraszt.
- És nem is nagyon volt részed még benne...
- Igen.
- Ismered a téli csillagképeket? Most remekül látszik az Orion.
- Melyik az? - kíváncsiskodott a lány.
- Nézd, az a három egyforma egymás mellett, egyenlő távolságra. És hozzá az a négy erős fényű csillag, majdnem téglalapot alkotva.
- Látom. Az lenne a Vadász?
- Igen, úgy is nevezik. Kissé távolabb, bal felé az a másik fényes csillag a Szíriusz. A Nagy Kutya csillagképben.
- Sokat tudsz erről is.
- Érdekel a világ, ami körülvesz.
- Amerikában erről alig tanultunk valamit. Ott leginkább Amerikával foglalkoztunk. A többi szerintük nem érdekes...
- Hallottam róla, hogy az ott élők elég kevés ismerettel rendelkeznek a világot illetően.
- Elvannak maguknak. Tudod, azt leszámítva, hogy elveszítettem a szüleimet, jobban szeretek itt élni, veletek.
- Örülök neki, kicsi lány. Nem vagy álmos?
- Nem. - vackolódott be az erős karok közé Lisa, és egyre többször elhallgatva tovább nézték a csillagokat.
A fiú egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a lány feje az ő vállára csuklott.
"Tényleg nem álmos." - mosolyogta el magát, majd felnyalábolta Lisát, és az ágyra tette.

Kora reggel hangos csatakiáltás verte fel álmukból őket.
- Ébresztő, álomszuszék! Itt járt a Télapó! - kiabálta David, miközben kicsapta az ajtót. Meglepetten konstatálta, hogy bátyja kissé kócos, szőke üstöke emelkedik fel a párnákról. A jade szemek álmosan pislogtak. Majd Daniel csendre intette éppen megszólalni készülő öccsét:
- Itt meg a krampusz... Sss... Ne ordibálj! Megint rémálma volt éjjel.
- Ja, bocsi. - vette suttogóra hangját a fiú. Teddy nagy vehemenciával körözött David körül.
- Leviszem a kutyát. Amúgy mikor mondod már meg neki?
- Mit? - értetlenkedett Daniel.
- Hogy jobban szereted még Marianne-nál is.
- Ezt honnan veszed?
- Az egész család tudja. Le sem tagadhatod, annyira látszik. - döbbentette meg bátyját a kamasz.
- Nos... majd egyszer. Talán. De most csak bántanám vele. Még mindig nem jutott túl a vele történteken.
- Te tudod, de lehet, hogy azzal segítenéd át a krízisen. Gyere, Teddy, kiviszlek sétálni. - indult kifelé a fiú.
Daniel meglepetten, és kissé idegesen pillantott Lisára, de a lány még mindig aludt. A csillagnézés után éjjel egy ideig nyugodt volt, aztán újra előjöttek álmában az átéltek. Szerencsére most már enyhébben, de jobb, hogy mellette volt... Óvatosan kiment a saját szobájába, átöltözött, majd a fenyőfa alá csempészte az ajándékait.

Még hagyta egy kicsit aludni Lisát, majd óvatosan ébreszteni kezdte:
- Ébresztő, kicsi lány! Boldog karácsonyt!
- Daniel?
- Igen, én vagyok.
- Szia! Neked is boldog karácsonyt!
- Vár a reggeli, meg az ajándékok. Megvárlak kint, míg elkészülsz.
- Jó. Akkor segíthetsz levinni a fa alá pár apróságot. - mosolyodott el a lány.
- Rendben, leszek a málhás szamár... - ment ki a szőke, vicces fintort vágva .
Nemsokára odarakták a többi közé a lány meglepetéseit is, majd a családi reggelit az ajándékozás követte. A találó apróságoknak mindenki nagyon örült. Daniel rögtön a nyakába tette a láncot, majd egy apró dobozkával viszonozta.
- Ez a tiéd! Nyisd ki! - mosolygott. A dobozból a nyakában függő lánc párja került elő, egy apró, szív alakú medállal, amibe az egyik oldalán a "Lisának" felirat volt belevésve, a másikon pedig a "Danieltől". A fiú mostohahúga nyakába csatolta az ékszert. Kapott még Lisa könyveket, egy finom illatú parfümöt - ez utóbbit az ikrektől - és néhány ruhadarabot. Ezek közt egy krémszínű selyem estélyi ruhát minden tartozékával. Döbbeneten nézte az elegáns holmit, aztán nevelőanyja mosolygó arcát vizslatta.
- Igen, én voltam a merénylő. Amikor a fellépőruhákat varrtuk mrs. Russell-el, akkor készült ez is. - nevetett.
- Kapóra jön ma estére, az ünnepi vacsorára. Nemsokára érkeznek a vendégek. -  tódította Lewis apu.
- Hű... már annyi az idő?! Akkor megyek átöltözni... - kottyantott bele Aron, aki legkésőbb ébredőként csak egy pulóvert kapott fel pizsamája fölé.
- Bizony, siess, mert Lucy, ha meglát, sikítófrászt kap tőled! - mulatott ikrén David.
- Vagy az anyukája. - jegyezte meg bátyjuk, kaján vigyorral arcán.
Aron gyorsan eltűnt. Ikertestvére így nem tudta tovább köszörülni rajta éles nyelvét.
Lisa Daniellel együtt az egyik könyvet nézte, David egy zenei cd-t tett a lejátszóba, Kate és Lewis pedig utánajártak, hogy minden rendben van-e a vendégfogadáshoz...