- Deja vu...- morogta az ifjabb Raven herceg.
- Tessék? - értetlenkedett Louis.
- Megint egy félig halott lány. Róla mi fog kiderülni? - dohogott tovább kissé cinikusan, de aztán egy fejcsóválással visszanyerte egykedvűségét. Nagyon furcsán érezte magát. Egy rég elnyomott fájó érzés tört elő belőle, de visszaszáműzte szíve legmélyére.
- Nem értem, miért mondod.
- Néhány hete a bátyám menyasszonyát találtam hasonló, de valamivel jobb állapotban egy útszéli bozótban. Később kiderült, hogy a nénikénk akarta eltenni láb alól. - magyarázta társának, miközben leszállt lováról, és a súlyos sérült fölé hajolt.
A fiatal nő valószínűleg a kastélyból menekülhetett, mert öltözetének finom anyaga, szabása merőben eltért a falusiakétól. A hidegvérű vámpír egyszerre visszahőkölt megdöbbenésében: a lány arcvonásai és illata kísértetiesen emlékeztették egyetlen szerelmére, akit a szülei ismeretlen helyre vittek, és férjhez szándékozták adni - egy szörnyeteghez. Nem, nem miss Madleen de Murray volt a hölgy. Ő valóban meghalt. És őt nem tudta úgy soha szeretni, mint később Lady Evelyn Valoist... de erről ikerbátyja sem tud... ezt még neki sem mondta el.
"Egy magadfajtának csak arra kell mindenki, hogy kihasználd a végsőkig..." - csengtek fülébe a gyűlölt szavak. Valois gróf vágta hozzá ezt, amikor Evelyn kezét kérte tőle. A gróf megvetette őt, mert vámpírvadász volt már akkor is - Madleen gyilkosát kergetve. De mit mondott volna, ha tudja, hogy emellett Nemes?!
- Furcsa fintora a Sorsnak... - gondolkodott hangosan, miközben a magatehetetlen nőn próbált segíteni. Közben meggyőződőtt arról, hogy a lány előtte valóban Evelyn. A valamikor gyönyörű arc súlyos szenvedésekről mesélt, régebbiekről, mint a támadás okozta sérülések. Hosszú, vöröses árnyalatban játszó barna haja csapzottan, véresen tapadt vállaira. Alig lélegzett. Szerencsére a veszett nem marta meg őt sem, csak karmaival marcangolta, mint előzőleg nagynénje Lillent.
- Evelyn! Mit tettek veled?! - tört ki belőle az eddig elfojtott keserűség.

Louis tétován álldogált, de nem tudott segíteni. Csak egyetlen lehetőség volt a lány megmentésére - ha Leonard vámpírrá teszi...
- Leonard! Te is tudod, nincs más lehetőség...
- Tudom, barátom! De nem tud beleegyezni. Meg fog gyűlölni érte.
- Ismered?
- Jobban, mint hinnéd. - sóhajtott a fekete.
- Szereted?
Leonard nem válaszolt.
- Tehát igen. És ő? Szeretett téged?
- Igen. El akart velem szökni a szüleitől, de elcsípték, mielőtt velem találkozott volna. Már a közelben rejtőztem, de nem volt lehetőségem közbeavatkozni. Nem akartam vérontást...
- Meg fogja érteni. Örül majd, hogy végre melletted lehet.
- Gondolod? - tűnődött Leonard, majd elszánta magát. Hatalmas önuralom kellett az átváltoztatáshoz. Mivel a herceg nem volt vérengző, így még nehezebb cselekedet volt számára, de megtette.
"Evelynért mindent."- gondolta, és óvatosan a lány nyakába mélyesztette szemfogait. Néhány mámorító korty után - szenvedve ugyan - de elszakította száját szerelme nyakától. Majd felsértette csuklóját, és kiserkenő vérét Evelyn kinyitott szájába csepegtette.
Miután leért a lány gyomrába az első kortynyi, változás vette kezdetét. Szörnyű sebei kezdtek begyógyulni, teste és külsője pedig átalakulni.
- Szerencséje, hogy ájult. Így nem érez akkora fájdalmat. - dörmögte Lord Raven, miután kissé lenyugodott.
- Egy biztonságos helyre kellene vinni. - vetette fel Arrincourt gróf.
- Kénytelen vagyok teleportálni, pedig azt sem szeretem. Nagyon sok erőt emészt fel, de most nincs más megoldás. Fogd meg mindkét ló kantárját erősen, a másik kezeddel meg kapaszkodj a karomba! Én őt viszem. - emelte fel Evelynt.
Louis azt tette, amit barátja kért. Még soha nem tapasztalt ilyesmit, pedig megélt már másfél évszázadot. Gigantikus energiák áramlottak körülöttük. Csak fények cikázását látta, majd azt, hogy elenyésznek - és ők egy teljesen más helyszínen, egy gótikus stílusú várkastély előtt álltak.
- Sir Louis de Arrincourt! Üdvözöllek a de Raven kastélyban! Gyere utánunk! - hallotta meg Leonard hangját maga mellől. Leonard nem várt rá, hanem elindult befelé a közben gyorsan kitáruló kapun. Ölében vitte a lányt, aki még mindig önkívületben volt.
Louis utánaindult, a lovakat vezetve.