Marcos és Lillen sietve érkeztek az udvarra. Leonard gondolatban üzent bátyjának, mielőtt teleportált.
- Örülök, hogy újra itthon vagy! - fogadta öccsét.
Majd Louisnak is bemutatkoztak.
- Marcos! Hová vihetem a lányt? - nézett bátyjára.
- A te lakrészed mellettibe gondoltam. Jobb, ha az első időkben ott vagy mellette. - célzott arra, hogy az átváltozás alatt "gyermekének" szüksége lehet a segítségére.
- Köszönöm. - indult el, karjaiban Evelynnel.
- Lillen, kedves, kérem, maga nyugtassa meg vendégeinket!
- Rendben, Lordom. - mosolyodott el a nő, majd elsietett.
Louist az intéző kísérte fel az egyik vendég-lakosztályba.
Amikor már csak ketten maradtak, Leonard a bátyjához fordult:
- Mondanom kell még valamit, amit nem tudsz rólam.
- Összefügg ezzel a hölggyel?
- Igen.
- Rendben. Hallgatlak! - mondta, amikor Evelynt óvatosan elhelyezték az ágyán.
- Ő Lady Evelyn de Valois.
- Hmm...
- Madleen halála után egy évvel találkoztam vele. Nem hittem volna, hogy a menyasszonyom halála után egy lány ekkora hatással lehet rám. Egymásba szerettünk. De a szülei, főleg az apja nem nézte jó szemmel. Már ki volt jelölve Evelyn számára a jövendő férj, André Malcolm személyében.
- Pont azt a vadbarmot szemelték ki neki?! Hiszen az egyik legelvetemültebb klán vezére volt.
- Jól mondod. Valois viszont nem tudta, hogy vámpír, csak azt, hogy nagy a vagyona. Szerencsére az esküvő meghiúsult. Malcolm meghalt. Louis barátomba kötött bele, és ő nem szívleli, ha húga és édesanyja halálán szórakoznak...
- Ez teljesen érthető.
- De Evelynt valahová elrejtették. Csak most akadtam rá teljesen véletlenül. Haldoklott. Nem volt más esélye. Meg kellett tennem.
- Tudja valaki, hogy a Lady itt van?
- Csak Louis. De nem tudja a nevét. Miért?
- Mindenki előtt el kell hallgatni. Valois égre-földre keresi. De nem atyai szeretetből, sejtheted. Amíg távol voltál, a lány megszökött otthonról, egy szobalánya segítségével. A cselédet másnap nyilvánosan, saját kezével végezte ki.
- Nem okozott még elég szenvedést a saját vérének?
- Valoisról tudhat valamit, amit az öreg mindenképp titkolni kíván. Akár a lánya élete árán is...
- Van egy ötletem. El tudjuk hitetni, hogy meghalt. Itt ez a pecsétgyűrű. - vette le a lány ujjáról.
- Remek ötlet! - mosolyodott el az ezüsthajú.
- Akad ott elég felismerhetetlen halott... csak az egyik nő ujjára kell húzni a gyűrűt.
- Innen teleportálj, és ide is gyere vissza. Ne tudjon senki róla.
- Egyre gondoltunk. Addig vigyázz rá! - mosolyodott el Leonard is végre.

Az ezüsthajú Raven elgondolkodva nézte a meggyötört, de így is gyönyörű lányt. Valamikor egy bálon látta őt. Ahhoz képest sokat változott. Üldözői az utcán elmentek volna mellette. Haja vörös színe megerősödött, és még hosszabb, hullámos lett. Arcvonásai megváltoztak, a szinte gyermeki naivság eltűnt. Testalkata is más lett. Alacsony, kissé gömbölyded alakja megnyúlt, karcsúvá vált. Marcos megnyugodott:
"Nem fog senki ráismerni."
Halkan nyílt az ajtó, és csukódott.
- Lillen... - szólt, hátra sem fordulva.
- Igen. - lépett mögé szerelme, és könnyeden érintette széles vállát.
- Leonard sem marad egyedül. - emelte fel fejét annyira, hogy menyasszonya arcát láthassa.
- Ő? - intett az ágyon fekvő lány felé, aki mocorogni kezdett.
- Menj ki, kedves! Hogy az életét megmentse, Leonard átváltoztatta. Veszélyes lehet rád. - fordult felé aggódva.
- Jól van, megyek. Később kérdezhetek valamit?
- Bármikor, hölgyem! - hajolt meg hódolattal a lord. Lillen mosolyogva távozott.