Marcos nem maradt egyedül az éppen ébredező Lady Evelynnel. Lillen alig lépett ki a szobából, amikor megérkezett Leonard.
Az idősebbik de Raven csodálkozva húzta fel szépen ívelt szemöldökét, meglátva ikeröccse zilált külsejét. A fekete arcán zord, vészjósló félmosoly játszott, szemei még vörösen csillantak. Minden arról árulkodott, hogy ezalatt a pár perc alatt, míg távol volt, összetűzésbe keveredett valakivel.
- Mi történt? - kérdezte gondolatban az ezüsthajú vámpír.
- Most hosszú lenne elmondani. Kicsit később elmesélem neked. Látom, Evelyn kezd magához térni.
- Igen. Az előbb itt volt Lillen. Ki is küldtem, nehogy rátámadjon. Úgy hallottam és olvastam, ilyenkor az "újszülött" nagyon kiszámíthatatlan.
- Ezek szerint te még soha nem változtattál át senkit.
- Nem.
- Én sem. Nem tudtam, hogy Nemes vagyok. Ha tudtam volna akkor, régen... lehet, hogy Evelynnel nem is találkozhattam volna. - célzott menyasszonya halálára.
- Miss Madleenre gondolsz?
- Igen. Bizonyos szemszögből talán jobb is, hogy így történt. Szerettem őt valóban, de...
- Nem kell tovább mondanod. Szeretted, de nem szenvedéllyel. Értem. - bólintott bátyja, majd a szemével jelezte, hogy az újdonsült vámpírnő már a szemeit próbálja kinyitni.

A lány szempillái megrebbentek, majd egy aranyszín szempár kezdte pásztázni értetlenül az általa ismeretlen, de ízlésesen tetszetős ágy baldachinját.
Lassan félrefordította fejét, és pillantása találkozott a Leonardéval. Hófehér arca kissé elpirult, szemeiben pedig hitetlenkedő öröm, szerelem és némi rémültség ült. A mézszínű szempár ezután Marcoson pihent meg egy pillanatra, majd visszatért a fekete vámpír immár ismét világítóan kék szemeihez.
- Sir Leonard?! - suttogta csodálkozva, és eléggé rekedten. Szép arca néha eltorzult az átváltozás kínjától, de vasakarattal uralkodott magán.
- Igen, én vagyok az, Lady Evelyn. - bólintott. Máskor hideg, rezzenéstelen arcán cseppnyi mosoly játszott.
A lady ijedten próbált felpattanni fekhelyéről, de igen elgyengült. Erőtlenül hanyatlott vissza, egyenesen imádott hercege karjaiba, aki villámgyorsan termett mögötte, hogy megtámassza.
- Kérem, pihenjen még! Most nagyon gyönge lehet, és bizonyára nagy fájdalmai vannak. - szólalt meg lágyan Leonard.
- Valóban. De hol vagyunk, és mi ez az egész?! Ha apám megtudja, hogy találkoztunk...
- Nem fogja tudni, hölgyem! Itt biztonságban van. Üdvözöljük a de Raven kastélyban! Marcos de Raven lord vagyok, Lord Leonard ikerbátyja. - válaszolt az idősebb fivér is. Majd mély, lágy hangján még ennyit mondott:
- Azt hiszem, most rengeteg megbeszélnivalójuk van. Ha bármire szüksége lenne, kisasszony, az öcsém mellett a menyasszonyom és én is a segítségére leszünk. Most mennem kell, de később majd benézek, ha nem zavarok. - bólintott, majd hangtalanul távozott.

Amint kiment, Evelyn bizonytalanul, a fájdalomtól elgyötörten szólalt meg:
- Lord Raven?! Eddig Önt nem így szólították...
- Tényleg nem. Csak alig egy hónapja derült ki rólam sok minden. A származásom, és az is, hogy van egy ikerbátyám... Lady Evelyn! Kérem, hallgasson meg! Komoly - és lehet, hogy - kegyetlen dolgokat kell most elmondanom Önnek.
- Csak egyetlen dolog lehet annál kegyetlenebb, ami eddig velem történt. De azt majd a mondandója végén...
- Hát jó. Belevágok a közepébe. Azt ugye, tudja, hogy én vámpírvadász vagyok?
- Igen, ezzel kezdettől tisztában vagyok.
- És ez nem taszítja?
- Nem. Sőt, a vámpírok egy része sem. Közöttük is, mint közöttünk, sokféle él. Érző és kegyetlen, jó és gonosz mindkét népnél egyformán előfordul. Egy vámpírnő mentett meg Sir André alantasaitól, de sajnos apámtól nem. Akkor még ő és én sem tudtuk, hogy mindenáron szabadulni akar tőlem... - dőlt sóhajtva hátra, és megpihent. Leonard egy erősítő italt adott neki, majd megkérdezte:
- Értem. És ha kiderülne, hogy én is vámpír vagyok?
- Ugyanúgy éreznék, mint eddig. Öntől csak jót kaptam. Mint most ezt az italt. Megszüntette a fájdalmat.
- Ne zaklassa fel magát, kedves! De az ikertestvérem vámpír.
- Akkor Ön is az... viszont én nem tartok a de Raven ikrektől. - mosolyodott el.
- Mi a Nemesek különleges képviselői vagyunk. Nem tekintjük zsákmánynak az embert. A napsugarak sem ártanak nekünk.
- A legenda szerint ilyen képességei csak többezer évente lehetnek egy-egy tisztavérűnek, aki egyenesági leszármazottja az ősi királynak...
- Így van.
- De most nem Raven az uralkodó. Legalábbis az a galád André gróf az uralkodói címre pályázva irtott embert és vámpírt válogatás nélkül. Apámmal folytatott eszmecseréiből hallottam pár dolgot.
- Értem. Evelyn, az apja át lett változatva?
- Nem. De ő át szándékozik változni. Hatalmat akar, és gazdagságot. Olyan, mintha nem is a lánya lennék, csak egy eszköz, amivel mindezt megszerezheti.
- Még valamit el kell mondanom, Kedves! Ön már haldoklott, amikor véletlenül megtaláltam. Nekem Nemesként módomban állt megmenteni Önt. Egyetlen lehetőségként.
- Tehát megharapott?
- Ennél többet tettem. Adtam Önnek a véremből.