A csendes, bennsőséges hangulatot megtörte a csengő hangja. Elsőként Sue érkezett a szüleivel és testvéreivel.
- Pedig ti laktok a legmesszebb... - csodálkozott Lisa, miután üdvözölték egymást.
- Ó, a kisasszony már hajnalban felvert mindenkit. - magyarázta Susanne édesapja, tréfásan kacsintva.
Sue és Lisa kicsit elvonultak beszélni, a többiek pedig a nappaliban csevegtek. Megérkeztek sorra a többiek is: Lucyék - Aron kifogástalan eleganciával fogadta barátnőjét és édesanyját - majd Matt és Jacob egyszerre, családjukkal együtt. Matt két csinos, ifjú hölgyet vezetett. Kiderült, mindkettő a húga. Jacobbal egy évvel idősebb bátyja érkezett... no és persze a szüleik. Jacob bátyja nemrég jegyezte el Lorent, Matt idősebb húgát. Ők egy suliba jártak, régről ismerték egymást.
Amikor mindenki megérkezett, előkerült Lisa és Susanne is.
Kezdetét vette az ajándékozás, majd a vendégeket körbekísérték a kastélyban.
Lisa és Daniel barátaikat kivitte az istállóba is, hogy megmutassák a lovakat. Daniel gondolt egyet, és beszélt az istállómesterrel, majd befogták az igáslovakat a nagy szán elé.
- Nos, akkor mindenki üljön fel! - rendelkezett a szőke férfi, majd felsegítette Lisát. Amikor elhelyezkedtek a tágas alkotmányban, a hat ló nekiindult. Kissé más hangulata volt az egésznek, mint pár hete, amikor Lisa csak Daniellel ült a kisebb szánkóban. De az egész társaság nagyon élvezte, és amikor visszaértek, pirospozsgásan rontottak be a bejárati ajtón.

Mindannyian felmentek átöltözni a saját szobáikba. Ekkor még két vendég érkezett: Mrs. Russel hozta el velük majdnem egykorú lányát, aki délután érkezett haza egy műugró-versenyről.
Lisa felvette az estélyi ruháját. Még a tükör előtt ülve fésülte a haját, amikor kopogtak. Daniel jött érte, de az ajtóban megállt.
- Daniel? Mi a baj?- nézett rá értetlenül a macskaszem-pár tulajdonosa, miközben magában megállapította, hogy a fiú bitang jól néz ki szmokingban is.
- Semmi. Olyan vagy ebben a ruhában, mint egy hercegnő.
- Köszi - pirult el a lány, majd felállt. Haja most szabadon hullt a hátára. Dan tekintete megint fura volt. Rajongással teli. Szinte révületben nyújtotta karját mostohahúgának, aki puha érintéssel karolt belé.
- Mehetünk, hercegem. - mosolyodott el, fimoman célozva Danny előbbi kijelentésére, mire a fiú leírhatatlan pillantással válaszolt.
Már csak őket várták, hogy az ebédlőbe menjenek. Amikor Dan levezette a lépcsőn, mindenki rájuk szegezte a tekintetét. Lisa zavartan kapaszkodott a fiú biztonságot jelentő karjába.
A vacsora remekül sikerült. Az ételek félig hagyományosak voltak, de néhány fogás a francia konyha változatos ízvilágából került ki. Kellemesen elbeszélgettek, aztán a nappaliban helyezkedtek el, a szülők egy kupacban, némi cherry mellett, míg a fiatalság kisebb csoportokra, párokra szakadt. Evelyn Russel Lisáékhoz csapódott, mivel őket nagyjából ismerte. A fekete hajú lány szép arca kissé pirosabbá vált, mikor Matt is odament hozzájuk:
- Nem akarom a húgomékat zavarni, mindig annyi megbeszélnivalójuk van...
- Ülj akkor le hozzánk, és mesélj! Evy amúgy is kíváncsi a sulira. Erről pedig te többet tudsz mondani, mint én. - javasolta Lisa.

Vidáman teltek a napok. Bár karácsony után a szülők hazautaztak, a barátaik náluk maradtak. Együtt szándékoztak búcsúztatni az óévet, és köszönteni az újat.
Az ünnepek közti néhány nap gyorsan, tevékenyen telt. Legtöbbször a tükörteremben próbáltak, de sok más, apróbb elfoglaltságot is találtak, így nem unatkoztak. Matt egyfolytában Evelyn körül sündörgött, ami Susannet néhány tréfás megjegyzésre késztette. Azt találták különösnek, hogy a vörös fiú eddig ezeket a megjegyzéseket fel sem vette, vagy épp hasonlóakkal válaszolt. Most pedig szemmel láthatóan zavarták őt.
- Sue! Szerintem Mattnek tetszik Evy. Ne csipkelődj velük, mert előbb-utóbb megbántódnak - jegyezte meg Lisa.
- Rendben. Nem akarok bántani vele senkit, de eddig Matt nem volt ilyen érzékeny.
- Nem volt, mert nem kötődött érzelmileg.
- Hmm... az érzelmek nagy szakértője... vajon mikor vallod már be magadnak, hogy a szerelem sötét vermébe estél?!
- Sue! - nézett rá szemrehányóan barátnője, mert Daniel közeledett feléjük.

A fiú akaratán kívül meghallott néhány szót belőle. Megállt, mint akit villám sújtott, tekintete fájdalommal telt meg. Megrázta szőke üstökét, mintha ezzel szívét könnyebbé tehette volna. Lisa nem tudta mire vélni, hogy a jade szemek csillogása így eltompult. Odasietett mostohabátyjához.
- Daniel! Mi történt veled?!
- Semmi, kislány. Az óévbúcsúztató után két nappal elutazom. Előtte még el tudlak vinni téged a suliba, de aztán másfél hétig Londonban leszek. Csak a versenyre érek vissza. Egyenesen Glasgowba fogok utazni. Most szólt Mr. Brown, hogy egy egyetemek közti vívóversenyen kell részt vennem - magyarázkodott.
- Értem. Ez nem annyira kellemes hír, de attól nem kellene ennyire elkenődnöd.
- Egy másik dolog miatt vagyok szomorú.
- Elmondod?
- Ne haragudj, de egyelőre nem. Majd egyszer... talán. De most menjünk vacsorázni!
A szünidő hátralévő része mindkettőjük számára kínszenvedéssé vált. Lisa nem tudta, Danielnek mi a baja, Daniel pedig kínozta önmagát. Árgus szemekkel figyelte mindegyik barátjukat, de semmi árulkodó jelet nem talált az elkapott megjegyzésre vonatkozóan.
Az óév búcsúztatása vidáman zajlott, legalábbis a társaság számára. Lisa és Daniel pedig nem akarták elrontani a hangulatot, tehát színlelték, hogy minden rendben van. Azonban mindketten egyre sápadtabbá váltak, ami Kate anyunak igencsak feltűnt.
Miután vendégeik hazautaztak, és a kastély lakószárnya elcsendesült, félrehívta fiát egy komoly beszélgetésre.
Lisa minderről nem tudott, mert alig mentek el barátai, visszavonult a szobájába. Beült az ablakmélyedésbe, és onnan bámulta a lassan sötétbe burkolózó, néma tájat. Nem értette, mivel bánthatta meg Dannyt, és ez mélyen elkeseredetté tette. Teddy csendben, a mellső lábaira fektetett fejjel hasalt a lábánál. Vigasztalásul gazdiját finoman meg-megbökdöste az orrával.

- Most pedig mondj el mindent, fiam, mert ez nem mehet így tovább! - csukta be az ajtót kettőjük mögött Kate. - Összevesztetek?
- Nem.
- Mindketten kínlódtok. Miért?
- Nos, hogy Lisának mi baja, azt nem tudom.
- És neked?!
Daniel némi hallgatás után válaszolt:
- Szilveszter előtt véletlenül meghallottam néhány szót, amit Susanne mondott Lisának. Ebből kiderült, hogy Lisa szerelmes. Nem akarok az útjába állni, de rettenetesen fáj. Sokkal jobban, mint amikor Mariannet elveszítettem.
- Miért nem próbálod megkérdezni őt?
- Nem akarom a problémáimmal terhelni. Épp elege volt az utóbbi időben.
- Én másképp látom. Lisa azért szenved, mert nem érti, miért kezdtél három lépés távolságot tartani. Valójában meg kellene beszélnetek azt a fél mondatot, amit hallottál. Lehet, hogy valamit félreértettél. Nem hiszem azt, hogy Lisának akár az egyik iskolatársa tetszene, vagy egy vadidegen... Hiszen mesélted, hogy a bálotokon mennyire megrémült a srácoktól!
- Ez igaz, de akkor meg ki lehet az?! - csattant fel elkeseredetten Daniel, majd rögtön elnézést is kért édesanyjától a kitörésért.
- Nyugodj meg, fiam! Szerintem Lisa érted van oda, ugyanúgy, mint te őérte.
Daniel elkerekedett szemekkel nézett Kate-re.
- Ezt mégis honnan veszed?!
- Csak rátok kell nézni. És nem gondolod, hogy ideje lenne bevallani neki, mit érzel?!
- Nem tudom. Még mindig félek attól, hogy megbántom.
- Szerintem találd meg rá az alkalmat, fiam. Minél előbb!
- Rendben, anya, megpróbálom. És köszi.
- Mit?
- Mindent. - mosolyodott el a szőke fiú, három nap után először.

Sietett Lisa szobájába. Halkan benyitott. Csak a kandalló fénye világított a sötétben. Dan észrevette Lisa alakját. A lány az ablakpárkányon kuporgott, a hátát az ablakkeretnek támasztotta. Daniel csendesen melléült. Lisa arcán könnyek csillogtak, és szemei csukva voltak. Halkan szuszogott, és álmában néha hangosabban, zokogás-szerűen felcsuklott. A szőke vigyázva felnyalábolta, és letette az ágyára.
"Mellette akarok maradni, mindig. Megint nagyon zaklatott, még rosszat álmodik." - gondolta.
Finoman végigsimított a szeretett nő arcán, letörölve a könnyeket, majd hangtalanul levette pulóverét és farmernadrágját. Óvatosan Lisa mellé ereszkedett, és betakarta magukat.
- Danny? - suttogta félálomban a lány.
- Én vagyok, aludj csak.
Lisa álmosan bevackolódott a fiú mellé, és hozzábújt. Mindkettőjükben nyugodt boldogság és biztonságérzet áradt szét.
Reggel sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűntek, bár nem beszéltek a történtekről. Viszont elérkezett a szünidő utolsó napja, így a délutáni utazásig az idő a készülődés jegyében telt. Amikor indulniuk kellett, mindketten elköszöntek a családtól. Nehéz szívvel ültek a kocsiban. Az úton keveset beszéltek. Dan még felvitte a kollégiumba Lisa táskáját, aztán karjaiba zárta a lányt, és elköszönt.