Lisáék két hétig mindennap próbáltak. Lisa John partnereként egyre nehezebben viselte az egészet, főleg, hogy a fekete fiú megpróbált megint ráhajtani.
- John, kérlek, értsd meg végre, én nem tudnék veled járni!
- Nem is erőltetem, cicám. Nem a szerelmedet kértem. Egészen mást akarok tőled... - vigyorodott el perverzen.
Lisa elképedve hallgatta a srácot, aki nagyképűen dicsekedett hódításaival. Önteltségében, és abbéli reményében, hogy Lisát "jobb" belátásra bírja vele, elárulta egy pár évvel azelőtti titkát: Marianne többször megcsalta vele Danielt, pár nappal a halála előtt. Dan erről nem tudott, de a lány fura viselkedése egyre több vitát eredményezett közöttük. Egy újabb veszekedés után Marianne ismét Johnhoz indult. Akkor érte a baleset.
Lisa irtózva nézte Johnt, aki mindezt észre sem vette, csak önimádatával foglalkozott.
"Szegény Daniel... az a nő hogy tehetett vele ilyet?! Danny pedig magát okolta a baleset miatt, annyi időn keresztül!" - gondolta keserűen.
Egyre rosszabb kedvvel készült a versenyre, ahol John Hawk partnereként kellett táncolnia. Mellettük Miss Maddy Danielt is indította Luiseval, tehát a sors furcsa fintoraként vetélytársakká váltak. Tanárnőjük még két párost szándékozott magával vinni, tartalékként, illetve nézőkként. Sue, Jacob, Matt és Alice volt a négy szerencsés, akire Miss Santos választása esett.
Egyre gyorsabban közeledett a verseny napja. A táncosoknak és edzőjüknek a hét végén utazniuk kellett...

A két hét alatt Lisa mindennap beszélt telefonon Dannyvel. A távolból ő tartotta a végképp elkeseredett lányban a lelket. Dan nem tudott hazamenni, kénytelen volt közvetlenül Londonból indulni Glasgowba, mert még vasárnap reggel is vívnia kellett. A döntőt természetesen megnyerte, majd repülőre ült, és indult a skót fővárosba, a táncverseny színhelyére.
Lisa egyedül utazott, vonattal. Szerencsére fellépőruháikat Miss Maddy vitte el kocsival, így azokat nem kellett cipelnie, csak az egy hétre leginkább szükséges más holmikat.
Megkönnyebbült, amikor az állomáson nem futott össze Hawkkal.
"Igaz is... ő kijelentette, hogy nem hajlandó a kényelmét feladni. Kocsival megy."- jutott eszébe, amit pénteken John jelentett ki tánctanáruknak.
Elmélázva nézte a fűtött kabinból a ködös, lucskos tájat, amely észak felé haladva egyre zordabbá vált. Feltámadt a szél, és mire a glasgow-i pályaudvarra beért a vonat, már írmagja sem maradt a ködnek. Lisa fázósan húzta összébb magán vastag dzsekijét, majd taxit hívott, és az előre megadott szálláscímre, egy kellemes hotelkomplexumba vitette magát.
Megérkezve kifizette a fuvart, majd elsétált a recepció felé, miközben elkezdett esni a hó.

Daniel belépett az apartmanház ajtaján. Lerakta sporttáskáját. Lerázta a havat dzsekijéről, majd szőke, átnedvesedett hajába túrt, mely már olyan hosszúra nőtt, hogy összefogva majdnem a lapockájáig ért.
Most mit tegyen?! Az a pénzeszsák ribanc és az utálatos bájgúnár tönkretette az egyetlen esélyt. Az esélyt, hogy Lisa a partnere legyen, és vele versenyezhessen. Az esélyt, hogy Lisa mellett lehessen... Nem akarja elveszíteni! Őt soha!
Belépett a társalgóba. Az asztalon egy telefont látott, aminek villogott az üzenetrögzítője. Így nem is nézett szét, hanem a készülékhez lépett. Lenyomta a gombot.
"Miss Santos vagyok. Én a verseny helyszínén kaptam szállást. Így csak ott fogunk találkozni. A főépület recepciósa majd útbaigazít benneteket, hogy juthattok ide. A verseny holnapután reggel kezdődik. Holnap délelőtt tizenegyre próbára várlak benneteket! Ne késsetek, mert csak egy óra hosszára miénk a terem! Addig is pihenjétek ki magatokat!"
Dan sóhajtott, majd szétnézett a helyiségben.
Kellemes, halvány narancsszín falakat látott, kivéve egyet, amit szabálytalan alakú kőlapok fedtek, és a közepén egy rusztikus kőkandalló terpeszkedett.
A nappaliban néhány fotelt és két kanapét, egy alacsony asztalkát, egy tévét és dvd lejátszót, valamint egy könyvespolcot helyeztek el. A fapadló egy részét puha, vastag szőnyeg takarta. Innen még négy ajtó nyílt. Mindegyiken benyitott. Tudta, hogy jelenleg egyikben sincs szállóvendég. Ő érkezett elsőnek. Ha nem lett volna az a vívóverseny, amire be kellett ugrania egy sérült csapattársa helyett, most valószínűleg együtt értek volna ide mind a nyolcan: Lisa, Sue, Alice, Luise, John, Jacob, Matt és ő...
A szobák majdnem egyformák voltak. Mindegyikben két kényelmes ágy, éjjeliszekrény, kislámpa, egy tolóajtós, beépített ruhásszekrény kapott helyet. A szobából nyíló fürdőszoba közös volt a szomszéd szoba lakóival. Ezen kívül valami felkeltette a fiú figyelmét: a fürdőszobából hátrafelé még egy ajtó nyílt - egy remek pezsgőfürdő volt a szobák mögött elrejtve.
A nappali szemben lévő oldalán is megnézte, hová nyílnak az ajtók. Azok ugyanilyen elrendezésű lakrészekbe vezettek.

Hirtelen megcsörrent a nappali asztalán a telefon. Mire kiért, hogy felvegye, egy kényeskedő lányhang éppen üzenetet mondott a rögzítőre, aminek az elejét nem hallotta.
- Luise! - suttogta undorodva. Nem a lány külseje taszította annyira, bár soha nem tetszettek neki a hozzá hasonlók. A viselkedésével és az egész lényével nem tudott soha megbarátkozni.
Éppen vissza akarta hallgatni az üzenetet, amikor lábak topogtak az előtérben, a havat leverve magukról.
- Én nem maradok ebben a porfészekben! Kint van a város szélén. Nekem normális szállás kell. Egy előkelő, belvárosi szállodában. - hallotta kintről John hangját.
- Nem hiszem, hogy ez szerencsés lenne. Ha már együtt kell táncolnunk, legalább egyszer végre alkalmazkodhatnál máshoz is! És nem értem, mi bajod. Amíg nem láttad a szállásunkat, miért alkotsz róla előre véleményt?! - csendült fel egy ismerős, de dühös hang.
- És ha én nem is akarok veled táncolni?! Elvégre nem vagy olyan készséges hozzám, mint az elvárható. Marianne még csak a táncpartnerem sem volt, mégis többre jutottam vele, mint veled. Igazi vadmacska volt az ágyban...
- Arról ne is álmodj, már megmondtam! Akkor ne táncolj! Nem halok bele. Marianne emlékét pedig ne bolygasd! Nem illik!
- Valóban, szívem?! Akkor sok szerencsét! Meglátjuk, mire mégy nélkülem! - csöpögtek gúnytól a fekete szavai.
Daniel döbbenten hallgatta Johnt.
"Marianne... Hawkkal. Én idióta! Pedig annyira egyértelmű volt... és nem akartam észrevenni." - gondolta a szőke keserűen. Pillanatnyi bénultsága után azonban ki akart rontani az ajtón.
"Hogy mer ez az alak így beszélni Lisával?!" - dühöngött. Két lépéssel ott termett, de addigra odakint valami hatalmasat csattant, majd egy tompább csapódás hallatszott.
- Te szemét! - hangzott fel a női hang odakint, a csattanással egyidejűleg.

Amikor Dan szinte feltépte az ajtót, már csak a lány hidegtől és dühtől pirosló arcát látta. John elhúzott.
Daniel rossz kedve füstként tűnt tova. Világoszöld szemei felragyogtak.
- Szia! - lehelte.
- Szia! - ölelte át Lisa kissé még felzaklatva, némi havat beleolvasztva a nyakába... de a srác ezt nem bánta.
- Mi történt? - emelte fel a lány táskáját a földről, majd bevitte a nappaliba.
- Áh! Csak John, a hisztis különcségeivel, meg a mocskos ajánlataival. Miért fogok ki mindig csak olyan pasikat, akik prédának tekintenek?! Először az exem, Robert. Majd Peter. Most meg ez a bájgúnár!
- Ne bánd, hogy elhúzott. Mi csattant akkorát?
- Dehogy bánom! Csak felpofoztam. Meg akart csókolni az a hernyó.
- Hmm... súlyos hiba. Tudtommal te nem is tudsz csókolózni. - csipkelődött vigyorogva Dan.
Örült, hogy régi-új vetélytársával nem kell osztoznia.
- Mi van?! - lepődött meg a szavain Lisa, aki a szokásosnál paprikásabb hangulatban volt.
- Jó, csak vicceltem. Bizonyára nem úgy van... - csitította a szinte ragadozótekintetű lányt.
- Ne haragudj... csak felbosszantott - sóhajtott az némileg lenyugodva. Majd felkeltette a figyelmét az asztalon lévő készülék pirosan villogó lámpája.
- Üzenetrögzítő?
- Igen. Valamit Luise mondott rá az előbb, de nem tudtam meghallgatni a viharos érkezésetek miatt.
- Akkor halljuk!

A nyávogó hang mondandója egyszerű volt: előző este egy partyn összejött édesapja egyik barátjának a fiával, és elutazott velük a Kanári-szigetekre...
A két zöld szempár meglepetten tekintett egymásra. Először szinte fel sem fogták a helyzetet. Majd a jade szemek tulajdonosa veszettül nevetni kezdett:
- Halleluja! Megszabadultam a piócától!
- Én meg a hernyótól! - kacagott fel Lisa is.
- De tőlem nem! - kacsintott Daniel, és kergetni kezdte a nappali bútorai körül a nevető lányt, míg el nem hasalt a szőnyegen.
- Daniel! - ijedt meg Lisa, és leguggolt a földön fekvő fiúhoz.
- Semmi baj, Lisám, puhára estem. Csak örülök...
- Én is. De... a partnerünk nélkül egyikünk sem versenyezhet.
- Felhívom Miss Maddyt, hogy partnereink leléceltek. Úgy tudom, hogy még ma lehet a nevezésen változtatni. Indulunk ketten együtt. Úgy is ezt szerettük volna, nem? Addig te helyezkedj el az egyik neked tetsző szobában. - kelt fel a padlóról.
Lisa szétnézett, és mosolyogva vette észre az egyik szobában a fiú sporttáskáját. Úgy döntött, hogy a Danielével szomszédos lakrészt választja. Lerakta hátizsákját, és indult a kint maradt holmikért. Majdnem összeütköztek a fiúval, aki épp be akarta vinni a lány másik táskáját.
- Ó, köszönöm! - pirult el Lisa.
- Szívesen. Ha Miss Santos elintézi a nevezésünket, visszahív. Addig viszont menjünk vacsorázni! A többiek majd jönnek utánunk, ha megérkeznek. - rakta le terhét a padlóra.
- Jó ötlet. Már én is éhes vagyok - bólintott a lány.
Mindketten kabátba bújtak, és átsétáltak a főépületbe. Eközben a szél jócskán erőre kapott, és marékszám csapta az arcukba a havat. A szálló recepciósa eligazította őket, merre találják az éttermet. Ezen felül egy üzenetet is átadott számukra: Sue, Jacob, Alice és Matt elakadtak, vagyis nem tudtak elindulni Edinburghból  az ott tomboló hófúvás miatt. Így csak ketten maradtak...
Miközben jóízűen megvacsoráztak, az esélyekről beszélgettek.

Az apartmanba visszaérve újabb üzenet fogadta őket: sikerült a nevezés módosítása. Boldogan ölelték meg egymást.
Kicsit visszavonultak szobáikba, hogy elrendezkedjenek. Dan ezután kiült a nappaliba, megrakta a kandallót az odakészített fahasábokkal - csak a hangulata kedvéért, mert amúgy az egész házban kellemes meleget adott a központi fűtés.
A fiú telefonált haza, és beszámolt az eddigi fejleményekről. Utána bekapcsolta a tévét. Lisa eközben lezuhanyozott és átöltözött. Aztán kiballagott a nappaliba, és leült Daniel mellé.
Egy darabig mindketten nézték a műsort. Egyszer csak Lisa feje Danny vállára bukott. A fiú mosolyogva nyugtázta. Óvatosan felemelte titkos szerelmét, és bevitte a szobájába. Kicsit gyönyörködött az alvó lányban, majd kiment, hogy kikapcsolja a tévét.
A nappaliból hallotta, amint Lisa felkiáltott. Pár gyors lépéssel visszament mellé. A lány aludt, és közben folytak a könnyei. Megint valami szörnyű álma volt. A fiú leült az ágya szélére, és finoman cirógatni kezdte a karját. Ujjaik egymásba kulcsolódtak, és Lisa lélegzete ismét nyugodttá vált. Dan is elálmosodott. Ő már rég nem Marianne-ról álmodott, hanem a mellette pihenő lányról... így a döbbeneten túl nem okozott fájdalmat az, amit délután megtudott.
Daniel tehát gyors zuhanyozás és átöltözés után ledőlt Lisa mellé, és magához húzta az alvó lányt.