"Gubóból- pillangó bontogat szárnyakat...
 színpompás álmokat, tarka vágyakat...
 rideg valóságból menekül riadva.
 Akad-e szív, ki mindentől megóvja?

 Gyémántos káprázat! Találd meg álmodat!
 Tündéri valóddal hódítsd a szférákat!
 Pároddal repítsen szerelem szárnya!
 Védemet nyújt neked két ölelő karja."

Miss Santos elgondolkodva tette le a kezében tartott könyvet. A szállodai szobába is behallatszott, ahogy kint süvít az északi szél. Az imént olvasott versrészlet remekül illett megmaradt táncosaira. A nő eléggé megismerte már az osztályt és a hozzájuk csapódott két idősebb fiút. Valahol mélyen bent mindig is erre számított - vallotta be magának. John Hawk - bár ővele szemben tisztelettel viselkedett - nem volt soha egyenes jellem. A hónapokig tartó felkészülés közben észrevette azokat az apróbb-nagyobb megmozdulásait, amit pedig a fiú előtte rejtegetni kívánt. A verseny előtt, otthon már komolyan gondolkodóba esett, hogy Johnnak megköszöni az eddigi munkáját. De akkor Lisával mi lett volna?!Nagyon  tehetséges, és túl keményen dolgozott ahhoz, mintsem hogy - partner híján - lemaradjon élete első, igazán jelentős megmérettetéséről.
Az idegesítő, és "kissé" tehetségtelen, de gazdag Luise nem hagyta volna annyiban, hogy Danielt visszategye Lisa partnerének. De a szeszélyeskedő lány és az öntelt fekete fiú - akaratlanul - maga oldotta meg a patthelyzetet.
Kissé megkönnyebbülten sóhajtott. Amit már a báli műsor óta biztosan tudott, az volt, hogy Lisa és Daniel a teljesen összeillő táncospár. De akkor, a bál előtt egymással gyakorolták be a táncokat, nem más partnerrel...
Viszont amit délután látott tőlük, kissé megnyugtatta, és reménnyel töltötte el. Valóban igaz volt a szőke fiú megjegyzése: összeszokott párt alkottak. És... a tanárnő sem volt vak. Észrevette a köztük lévő gyengéd vonzalmat. Elmosolyodott, ahogy az olvasólámpát kikapcsolva nyugovóra tért.

Reggel volt. Lisa álmosan pislogva nyitogatta szemeit. Nem tudta, hogy került az ágyába, mert a próba és a hófúvásban való kutyagolás előző este teljesen kivette az erejét. Próba után nem tudtak taxit kapni, egyre kevesebb vezető vállalta a szlalomokat a folyton vándorló hóbuckák között. Nem is a szállásukon vacsoráztak, hanem út közben betértek egy pizzázóba. Ettek és kicsit átmelegedtek, hogy folytathassák a gyaloglást. Sötét volt már, mire átfagyva visszaértek az apartmanházba. Utána már csak kiszakított képkockákra emlékezett. A forró zuhanyra, ami annyira jólesett... később Daniel aggódó jadezöld szemeire, ahogy az ölébe kapta őt... aztán teljes sötétség.
- Jó reggelt! - hangzott fel a fiú lágy hangja mellőle.
- Szia! - ásította.
- Jól vagy, kicsi lány? Tegnap este nagyon kikészültél. Attól féltem, hogy beteg leszel - simogatta az arcát föléhajolva.
- Már jól vagyok. Csak nagyon elfáradtam.
- Amikor szédelegve jöttél ki a fürdőből a nappaliba, megijesztettél. Ha nem kaplak el, elestél volna.
- Nem emlékszem, csak arra, hogy felkaptál.
- A lényeg, hogy most már jól vagy. Ma pedig biztosan nem fogunk gyalogolni annyit.
- De...
Daniel egy csókkal fojtotta bele az aggodalmaskodást. Majd megmagyarázta:
- A versenyzők egy része itt lakik, ebben a szállodában. Reggeli után különbusszal visznek bennünket a selejtezőkre. A recepciós mondta az este, mikor visszaértünk. Tizenegyre, a kezdésre már kényelmesen, kapkodás nélkül átöltözhetünk, még ha a busz lassan is tud menni a hóvihar miatt.

Fél tizenegykor Lisa egy öltözői tükör előtt ült. Standard táncokhoz tervezett ruháját Kate varrta, abban a két hétben, amíg Daniel Londonban volt versenyezni. A lány a halvány krémszín ruhát hercegnői tartással viselte. Egyszerű, vállaira eresztett pántú felsőrésze szorosan, de nem kényelmetlenül simult rá. Derekán elöl és hátul is ék alakban csatlakozott hozzá a bő, több rétegből álló selyemszoknya, ami majdnem a bokájáig leért, és most - ülve - szétterült körülötte. A ruha egyedüli díszítése a legfelső, áttetsző szoknya szélén egy ezüstösen csillámló, a dereka felé szaggatottan felnyúló sáv volt. Ezt a ruharéteget egy keskeny pánttal fel tudta csatolni az alkarjára, hogy tánc közben még szebben mutasson. A lány kényelmes, középmagas sarkú, szintén krémszínű tánc-cipőt viselt. Nyakában az ezüstlánc csillogott, amit Danieltől kapott karácsonyra. Haját Miss Maddy az imént fésülte kontyba, majd a konty köré apró, krémszínű virágokat, és néhány pici, ezüstszín gyöngyöt tűzött. A tanárnő művét befejezve távozott, mert az első csoporhoz felkérték pontozóbírának.
Daniel hamar átöltözött, és most kint várta, hogy partnere elkészüljön. Tanárnőjük távoztával belépett az öltözőbe, ahol Lisa épp befejezte halvány sminkjének elkészítését.
A szőke fiú megtorpant az ajtóban, és tágra nyílt szemmel nézte szerelmét, aki érkeztére felállt, és megfordult.
- Gyönyörű vagy!
- Te is - jelentette ki Lisa elpirulva. Daniel magas, izmos testét fekete szmoking fedte, fekete csokornyakkendőt és ugyanolyan krémszínű inget viselt hozzá, amilyen partnere ruhája volt. A szmokinghoz krémszínű, de ezüstös díszítésű selyemöv is került a derekára. Az ing és az öv ugyancsak Kate anyu keze munkáját dicsérte, aki titokban abban reménykedett, hogy mégis sikerül majd egy párként táncolniuk, és fia viselheti majd a versenyen újabb remekművét...
Daniel hosszú, szőke, kissé hullámos haját a tarkóján összefogta, úgy omlott a hátára. Tényleg ellenállhatatlan külsővel rendelkezett.
Óvatos, puha csókjukból tanárnőjük érkezésére rebbentek szét. Bár nem látott semmit, Miss Santos mégis mindent tudó mosollyal állt meg előttük:
- Nos, galambpár, itt az idő.
Először Lisának súgta oda, hogy igazítsa meg a sminkjét, majd Danielnek adott egy zsebkendőt, mert halványan rúzsos lett az arca.

Egyszerre öt párost szólítottak a táncparkettre, majd a következő ötöt, és így tovább... az első versenynap ezzel el is telt.
Ahhoz képest, hogy a környéken már két napja keményen dühöngött a hóvihar, a versenyzők közül elég sokan megérkeztek, alig néhányan jelezték csak távolmaradásukat.
A csoportelsők tudását aztán másnap újra összemérték, hogy kategóriagyőzteseket válasszanak.
Lisáék a második csoportban táncoltak. Mindenki felfigyelt magával ragadó stílusukra és páratlan összhangjukra.
Először keringőztek. Szinte szálltak a táncparkett felett, annyira magától értetődően, természetesen, mintha csak erre születtek volna. Majd vérforraló tangó következett. A bálon előadott műsorhoz hasonló, de attól még jobban túlfűtött táncuk nagy sikert aratott. Slowfox, Quickstep... elegánsan hullámzóan és játékosan előadva... majd csoportjuk befejezte a táncblokkot. Lisa és Daniel messze kimagaslott az öt páros közül.
Azok, akik több éve jártak már a versenyekre, emlékeztek Danielre. Amikor megnyerték a csoportban az első helyezést, a fiú régi ismerősei odamentek hozzájuk.
- Gratulálunk nektek! - Mosolygott rájuk egy barna hajú és szemű lány, és rá nagyon hasonlító partnere.
- Alena! Üdv, Richard! Hogy-hogy itthon?! - Hangzott az örömteli köszöntés a szőke fiútól.
- Nem sokkal azután, hogy telefonon beszéltünk, megszűnt a táncklub, ahová szerződtem...
- Nos, Lisám, ők itt Alena és Richard Wood. Testvérek. Richard táncolt egy darabig Los Angelesben...
- Értem. Gondoltam, hogy testvérek vagytok, mert nagyon hasonlítotok egymásra. Örülök a találkozásnak! Köszönöm, hogy segítettél onnan nekünk - mosolyodott el a lány, kissé szomorúan.
Alena félrevonta:
- Én is hallottam, hogy zaklatott téged az a fiú. Szerencse, hogy nem tette veled azt, mint a másik négy lánnyal...
- Igen, az - hagyta rá Lisa, megreszketve a rátörő borzalmas emlékektől.
Daniel átható tekintete azonnal észrevette, mennyire elsápadt partnernője.
- Bocsássatok meg, de azt hiszem, Lisa rosszul érzi magát. Rendbe kellene jönnie minél hamarabb... Bizonyára az izgalom...  ez a első valóban jelentős versenye - ültette le a lányt egy közeli székre.
- Értem, pihenjetek csak. Nekünk is menni kell, mert mindjárt a mi csoportunk következik. De mit szólnátok egy közös vacsorához?
- Remek ötlet. Hol és mikor?
- Mi ebben a szállodában lakunk. Szerintem a mai verseny után, ha átöltözünk, találkozzunk az étteremben!
- Rendben - bólintott Dan, majd a Wood-testvérpár elsétált.
A fiú látta, hogy Richard valamit nagyon magyarázott húgának, aki szörnyülködve kapta a szája elé a kezét. Danny egy pillanatra elszomorodott, de Lisa ezerszer jobban lekötötte a figyelmét, mint régi barátja.
- Azt hittem, már nem fog üldözni többé a réme... - súgta elgyengülve szerelme fülébe a barna lány, amikor Dan bekísérte az öltözőbe.
- Annak már vége. Itt vagyok veled, és soha többé nem engedem, hogy bárki bánthasson!
- Örülök neki, mert tudom, hogy így van - játszott az összefogott, szőke fürtökkel a lány keze. Macskaszemei teljes bizalommal függtek párja arcán, aki lágyan elmosolyodott, és ráhajolva apró csókokat adott Lisa nyakára.

Néhány gyengéden induló, majd egyre szenvedélyesebbé váló csókot váltottak, majd úgy döntöttek, megnézik leendő vetélytársaikat is. Kézen fogva mentek ki a nézőtér táncosoknak fenntartott részébe. Az utánuk következő ötös csapat produkciójainak második felére értek ki. Alena és Richard is táncoltak, méghozzá remekül. A sötétzöld ruha, a rajta végigfutó aranyszín flittersorokkal nagyon illett a lánynak. Richard szintén zöld inget és övet viselt a szmokingjához.
- A barátod és a húga jó táncosok. Megérdemelnék a csoportgyőzelmet - súgta Lisa párja fülébe.
- Igen, nagyon sokat fejlődtek azóta, hogy nem láttam őket. De akkor ellenük is kell versenyeznünk...
- Az nemes versengés lesz, mert ők becsületesek és jóindulatúak, úgy látom.
- Jól látod, kicsim. De akadhat másfajta ellenfél is...
Eközben a csoport befejezte az utolsó standard programját, és várta a pontszámokat. Kisvártatva megszületett a döntés. Ahogy sejtették, Alena és bátyja bejutottak a középdöntőbe.
Lisa és Daniel egymásra mosolyogtak, majd lopva csókot váltottak.
Miss Santos elégedetten nézte tanítványait, akik mindenkit elbűvöltek.