Némi szünet után folytatódott a selejtező. A következő csoport döbbenetes meglepetést tartogatott.
John Hawk vonult be a táncparkettre, egy hidrogénszőke nő oldalán.
Miss Santos meglepődve kapta fel a fejét ex-tanítványa megjelenésekor. Tekintete azonnal a Lisa-Daniel párost kereste. Megkönnyebbült, amikor a nézőtér táncosoknak fenntartott szektorában megpillantotta őket. Árnyékként mozdulva indult feléjük, hogy a parketten folyó versenyt ne zavarja.
- Nem azt mondtátok, hogy Hawk lelépett?! - Suttogta nekik, amikor melléjük ült.
- Ő maga viharzott el, amikor nemet mondtam a piszkos ajánlatára. - Válaszolta a páros női tagja.
- Most már értem, mire ment ki az összes kisded játéka. Nézze, tanárnő! A lépéskombinációk nagy részét lemásolták a miénkről - dühöngött Dan.
- Csak nem tudják olyan könnyed természetességgel előadni... a rögtönzéseitekről nem is beszélve. Mindenesetre óvást fogok benyújtani. Csalóknak itt semmi helye. De ígérjetek meg valamit!
- Igen, Miss Maddy?!
- Nem akaszkodtok össze velük, és nem lesz semmiféle botrány!
- Mi nem fogjuk keresni, tanárnő. De ha ők kötnek belénk, megvédjük magunkat - jelentette ki a szőke.
- Jól van. Megpróbálok intézkedni, de kérlek... - nézett a fiúra Miss Maddy, majd Dan apró bólintását megvárva elsietett.
Eközben Daniel barátai is helyet foglaltak mellettük. Némán figyelték Johnt és partnernőjét, aki ugyancsak az edinburghi egyetemen tanult, de senki nem tudott arról, hogy táncolt volna. Inkább a pasivadászatairól volt hírhedt...
Annak ellenére, hogy a lány kétszer, szemmel láthatóan rontott, abban az ötös csoportban a legjobbak voltak. Szerencséjük volt a sorsoláskor? Rich és Dan jól ismerték volt osztálytársukat, így nem igazán hittek a páros szerencséjében... inkább John keze lehetett abban, hogy egy gyengécske csoportba belekerülhettek, így esélyessé válva a középdöntő-beli szereplésre.
"Lemásolt" programjukkal - egyelőre csoportelsőként - továbbjutottak. John, arcán ördögi vigyorral sétált egyenesen arrafelé, ahol eddig ők ültek. Mögötte hidrogénszőke partnere bájolgott, egy aranyszínű ruhában.
Lisa és Daniel megfogadta Miss Santos tanácsát. Megpróbálták kerülni Hawkot, ezért kimentek a néptelen előtérbe. Alena és Richard követte őket. Nekik sem volt soha a szívük csücske a fekete...

- Nocsak-nocsak! Kiket látnak szemeim! Wright-ok és Wood-ok - csöpögött a gúny John szavaiból, amikor megállt előttük.
- Mit keresel itt, te szemét köpönyegforgató? - Lisa szemei villámlottak.
- Téged, cicám. Azt hitted, olyan könnyű megszabadulni tőlem?!
- Jobb lenne, ha sürgősen eltakarodnál innen, Hawk! A csalókat sehol sem fogadják tárt karral! És ha még hozzá egy utolsó rohadék is... - sziszegte Richard, aki szintén feldühödött.
- Chh... Nos, Wright, alkut ajánlok! Ha esetleg sikerülne megnyernetek a versenyt, békén hagyom a kis szukát. De ha mégsem...  - és úgy folytatta, hogy csak Lisa hallja:
- Az ágyamban kötsz ki, vadmacska! Ez már biztos!
A lány az ugrani készülő Danielt - aki mégis hallotta a megjegyzést - egy lágy érintéssel állította meg. Majd gyűlölettől szikrázó tekintetét a fekete fiúra szegezte, és lendületből ő ütött. A hatalmas pofonra John válaszul csak pimaszul vigyorgott egyet, majd elsétált, nyomában a kiskutyaként loholó, értetlenül vihorászó cicababával.
Lisa ezután berohant az öltözőbe. Daniel aggódva követte. Bezárta az ajtót, és átölelte a zokogó lányt.

Amikor Lisa megnyugodott, és kicsit rendbehozta magát, visszatértek a terembe. Épp az utolsó csoport eredményeit tették közzé. Aznapra a verseny befejeződött. Mivel nyolc csoportelső páros lett, azokat újabb két csapatra osztották. A következő napra tervezték a standard táncok középdöntőjének és a döntőjének lebonyolítását.
Miss Maddy nem tudott jó hírrel szolgálni. Mivel Hawkék tánca nem pontos másolat volt, nem zárták ki őket. Viszont a középdöntőben ellenfelek lesznek...
A tanárnő még azt is megtudta, hogy a másnapi versenyt a tévé is közvetíteni fogja.
Elmesélték neki, hogy Hawk beléjük kötött, de Lisa hallgatott a fenyegetésről. Majd elvonultak az öltözőbe.
- Nekem van egy ötletem. Hawk biztosan nem tudja lemásolni azt, amit még soha nem táncolt... - vetette fel Daniel, amikor kettesben maradtak. Arcán sötét, de csábító félmosoly suhant át.
- Most olyan vagy, mint egy veszedelmes, de igéző démon.
- Mert azzá is kell válnunk. Azt hiszi, hogy zsarolhat bennünket. Engem Marianne emlékével... de az már nem érdekel. Téged akarlak megvédeni, mindenáron! Most lemondom a vacsorát, mert valószínűleg hosszú esténk lesz. Fel kell készülnünk a holnapi versenyre.

A páros a másnapi tánchoz ruhát és arculatot váltott. Mindenki azt várta, hogy az előző napi légiesen angyali külsővel libbennek ki a parkettre. Meglepődött moraj támadt, amikor beszólították őket.
Daniel maga volt az ördög. Veszélyesen csábító. Teljesen fekete öltözete vadítóan elegánsan emelte ki hajlékony, magas termetét, széles vállait. Hosszú haja szabadon hullott a hátára, hullámos, aranyló tincsei minden mozdulatára külön életre kelve suhantak utána. Jade szemei feketével hangsúlyozva, vészjóslóan csillantak. Arcán ugyanazzal a sejtelmes félmosollyal vezette hölgyét, amit a lány előző este démoninak nevezett.
Lisa méltó párja volt a Sötétség Hercegének. Daniel karján büszke, királynői tartással vonult be a tánctérre. Fekete ruhájában ő volt a Kísértés, mégis annyi méltósággal párosulva, ami távolságtartó tiszteletet ébresztett.
A ruhája felső része elöl a testére simult. Fűzőszerű szabása kiemelte remek alakját. A felsőt két keskeny, testszínű pánt tartotta láthatatlanul. Erre szükség is volt, mivel a hátán az ék alakú dekoltázs majdnem a derekáig tartott. Innen a sokrétegű, áttetsző anyagból készült szoknyarész következett, szabálytalan, szaggatott hatású alja a bokájáig ért. Hozzá két pántból álló fekete, magas, vékony sarkú szandált viselt, valamint fekete, könyök fölé érő kesztyűt. Nyakában fekete szalagon egy finoman cizellált, apró, fekete kövekkel kirakott, ezüst goth kereszt függött.
Haját hátulról előrefésülve, laza, hosszú csigába csavarva a feje tetejére tűzték, így hullámos tincsekben hullott a jobb vállára, valamint a jobb szeme elé. A frizura elkészítésében Daniel segédkezett neki.
Sminkje kevés, de erőteljes volt. Sápadt arcára nem tett pírt, csak szemeit hangsúlyozta feketével, amitől tekintete ragadozószerű lett. Szájára leheletvékonyan fekete rúzs került.

A táncparketten álló Hawk és partnernője - aki most citromsárgában feszített, és úgy festett, mint egy nagyra nőtt kanári - leesett állal figyelték Lisáékat. Miss Maddy, akit tanítványai telefonon beavattak ugyan tervükbe, de nem látta még aznap őket, elégedetten mosolygott. Alena és Rich meglepődtek ugyan, de elismerően nevetve bólogattak a nézőtérről.
Amikor a csoportnak mind a négy középdöntős párosa a tánctéren volt, kezdetét vette a verseny.
John és partnernője a kezdeti sokk után a tőlük "elsajátított" keringőt kezdte. Lisa és Daniel azonban nem az előző napi lépéssorokat ismételte. A kötelező elemek természetesen ebben a programjukban is szerepeltek, de teljesen más sorrendben, és mellé saját maguk által kitalált, de a keringő ritmusához illeszkedő fordulásokkal, emelésekkel. A tangó következett. Itt Hawkéknál bejött némi képzavar, ami nem is csoda, hiszen a latinos táncok, rögtönzések a fekete gyenge pontjai voltak. Lisáék azonban démoni bájjal, két királyi ragadozó kecsességével és robbanékonyságával, szinte "letáncolták" a mezőnyt a parkettről.
Mindezt a tévékamerák és reflektorok kereszttüzében...
A bírák egybehangzó döntéseként a verseny továbbjutó párosa lettek. A terem a pocsék időjárás ellenére tele volt nézőkkel, akik vastapssal jutalmazták őket. Lisa rettentő zavarban bújt Daniel mellkasára, aki a kamerák előtt ölelte át, és csókolta meg párját.
Amikor nagy nehezen távozni tudtak a teremből, a folyosón állók között megpillantották Johnt. A fekete fiú sötét pillantásokkal illette őket, de nem szólt, csak elfordult.
Lisáék látni akarták Alenáék produkcióját, így beültek a terembe.
Ők előző napi remek összeállításukat táncolták ismét, és megérdemelten jutottak a döntőbe.
- Hajaj... most ellenük kell versenyeznünk!
- Ez szép összecsapás lesz, nem olyan, mint az előbbi. Ők méltó ellenfelek, akiket tisztelni kell. Ráadásul a barátaim.
- Egyetértek. Mit szólnál, ha démoni egyéniségünket a döntőben mellőznénk?
- Én is erre gondoltam, Lisám! Menjünk, mert nincs túl sok időnk átöltözni!
- Szólok Miss Santosnak, hogy segítsen a hajamat feltűzni.
- Rendben, csak igyekezz, kicsim! Nekem csak egy inget kell átvennem... - mosolyodott el újra démonian.

Lisát fél óra múlva, a döntőre ismét a krémszínű, ezüst díszítésű ruhában vezette be partnere. Veszélyes, hajlékony ragadozókból újra légiesen könnyed, játékosan elegáns, de izzó érzelmeket közvetítő, tündéri párossá válva táncoltak a parketten.
Alenáék, bár mindent megtettek, és újból remek teljesítményt nyújtottak, mégsem voltak igazi ellenfelek. Ezzel ők tökéletesen tisztában voltak. A standard táncok győzteseiként Elisabeth és Daniel Wright-ot jelölte meg a zsűri...
A győztesek a Wood-testvérekkel vacsoráztak. A kellemes beszélgetés után sikerült elég hamar visszavergődniük a szállásukra. Lisa fáradtan vetette magát a nappali kanapéjára. Alig ült le, máris csörgött a telefon. Sue hívta lelkendezve. Látta a tévében a versenyt és a csókot is...
Daniel mosolyogva ment zuhanyozni. Hagyta, hadd csevegjék ki magukat. Sokáig csorgatta magára a vizet, majd elzárta.

Fura előérzettel ment a szobájába, és épp öltözni kezdett, amikor a társalgóból egy rémült sikoly hallatszott.
Vívótőre a padlón hevert, ahogy táskájában turkált, így azt kapta a kezébe. Öltözete csak egy boxerből állt, és még rendesen megtörölközni sem volt ideje. Villámgyorsan ugrott ki a nappaliba.
John Hawk állt a helyiség közepén, de most nem a szokott, büszke tartásban, hanem szomorkásan.
- Mit akarsz itt, Hawk?! Nem volt még elég?! Nem bántottad eleget őt?! Miért nem engem támadsz? Vagy csak a védtelenek ellen vagy erős?! - sziszegte gyűlölettel, miközben a tőr hegyét a fekete felé tartotta.
- Nem bántani jöttem. Csak beszélni szeretnék vele - sóhajtott lemondóan az.
- Akkor beszélj!
- Ha lehet, négyszemközt...
- Rendben - döntötte el Dan, némi hezitálás után. - De a szobaajtóm nyitva marad, és onnan figyellek. Egy gyanús mozdulatodra repülni fogsz!
Amikor Daniel távozott, John leült, arcán szomorú mosollyal. Lisa a lehető legmesszebb húzódott tőle.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
- Mégis játszol a tűzzel... nem gondolod, hogy túl messzire mentél?!
- Karácsony előtt, amikor találkoztunk, azt mondtam neked, hogy más vagy.
- Mondtad. És?!
- Akkor még nem tudtam, mi ez az egész. De rájöttem. Szeretlek, Lisa!
- Úgy, mint Marianne-t?! Hawk, ne ámítsd magad! Engem úgysem tudsz. Az nem szerelem, amikor önös érdekeid tartod szem előtt, miközben másnak csak bajt és bánatot okozol.
- Ugyan, mi bajt okoztam én a nagyságos kisasszonynak?! - tért vissza a szokott, gúnyos hanghordozásához a fekete.
- Hogy mit?! Közvetve te vagy az oka annak, hogy majdnem meghaltam. Ha nem jelensz meg akkor nálunk, a kastélyban, és Teddy nem rohan utánad, meg tudott volna védeni.
- Ugyan, hiszen te uszítottad rám azt a dögöt! És mégis, kitől kellett volna megvédenie? Tőlem?
- Nem igazán kellett uszítani, hiszen érezte rajtad az ártó szándékot.
- Nem feleltél. Mitől kellett volna védenie?!
- Egy utolsó gyilkostól, aki mindenemet el akarta venni.
A fekete egészen kiesett fennhéjázó stílusából, és döbbenten nézett a lányra:
- Ez azért erős!
- Nem rád értettem. A gyilkosság nem a stílusod. Csak az alattomos furkálódás.
- Akkor ezért hiányoztál ősz végén a suliból... - bökte ki a felismerést John, akaratlanul hangosan.
- Most menj el, kérlek! Nem is kellett volna idejönnöd! És hagyj békén végre! - suttogta Lisa keserűen.
- Ígérem, nem foglak többé zavarni. Bocsáss meg! - nézett a lányra teljes letargiában, de az felé sem tekintett. Csendben felállt hát, és elment.

Daniel azonnal odasietett partneréhez, és átölelte. A beszélgetés végét már ő is hallotta, hiszen elég zaklatottan, emelt hangnemben folyt.
- Nem fog zavarni többé - jelentette ki neki csendesen a lány. - Csak ezzel lehetett a padlóra küldeni. Kénytelen voltam őt okolni.
- De hiszen közvetve valóban okozója volt!
- Igen, de ő nem akart soha az életemre törni. És ez az, ami igazán sokkolta.
- Menj, zuhanyozz le, kicsi lány! Ideje lenne aludni egy nagyot. Holnap hosszú napunk lesz. Az egész versenyprogramot lezavarják a latin táncokból, mert ott kevesebben neveztünk.
- Tudom - ásított.
Aztán tétovázva nézett a szőkére.
- Danny! Velem alszol? - pirult el. - Csak azért, mert megint felzaklatott ez az egész... - magyarázkodott.
- Hát persze, hogy veled! Vigyázok az álmodra.
Forró csókja még akkor is ott égett Lisa ajkán, amikor a lány már a zuhany alatt állt.