Rhys felszaladt a lépcsőn, a fedélzetre, amit már jócskán víz borított. Az eső úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék, és semmi más feladata nem lenne, mint elmosni mindent, ami mozog vagy él. Pedig a vihar még csak most kezdődött... a java még hátra van. Látszott az emberein, hogy nyugodtabbak lesznek egy kicsit attól, hogy ott van. Mintha a puszta jelenléte csodával lenne határos. Mondjuk, egy kalózhajón legyen is így ez a dolog. Egy kapitánynak méltósága kell hogy legyen. Ha az emberei semmibe sem nézik, ott baj van. És mit sem ér az, hogy ő maga vezérnek érzi magát, ha a többi még csak meg sem mozdul a szavára.  
Elindult a tatfedélzet felé. Alig látott valamit az esőfüggöny miatt. A cseppek apró tűkként csapkodták az arcát nem kímélve a hátát sem. Mire elérte a tatfedélzetre vezető lépcsősort, a ruhái mind átáztak, kényelmetlenül tapadva testéhez. Hajából folyamatosan csöpögött a víz, néhol kis patakokként folyt tincseiből a vállára.
Tim állt a kormánynál, barna bőrén gyémántokként ragyogtak az esőcseppek. Hunyorogva bámulta a hajó orrát, karjai megfeszültek a kormánykerék irányításától. Szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek a fáradtságtól, Rhyst pedig apró lelkiismeretfurdalás fogta el, amiért ennyi ideig itt hagyta Timet, míg ő lent enyelgett. A vihart túlkiabálva ment oda hozzá.
- Átveszem! Menj, segíts a fiúknak!
Tim bólintott, majd egy gyors csere után, a lépcsőhöz sietett. Rhys nem tudta tovább figyelni a férfiak munkáját, mert a kerék megrándult. Éppen csak meg tudta tartani. Utált viharban kormányozni, mert a fa rettenetesen csúszóssá vált olyankor. És mindig attól félt, hogy egyszer elveszíti az irányítást a hajó felett. Még most is. De ezt most nem engedheti! Feladata van! Hogyan is veszíthetne a viharral szemben, amikor itt van a hajón a lány is? Tartozik neki annyival, hogy épségen viszi el a szigetre!
A francba, ha csak rá gondol pánik szerű érzés tör rá! A perzselő vágy mellett természetesen. Főleg azóta, hogy ők ketten majdnem... Mit kezdjen vele? Mit fog tenni, ha a szigetre értek? És vajon ő mit fog csinálni, ha egyszer Beth rájön, hogy nem érdemes vele vesződni, többet érdemel nála, és talál magának egy rendes pasast? Mit fog tenni? És a pasassal?
Szorosabban markolta a kormányt, ujjai szinte teljesen elfehéredtek. Ha csak arra gondol, hogy Elizabeth más férfival van, mélyről jövő, ugyanakkor hatalmas gyilkolási vágy támad fel benne. Szinte érzi a benne lakozó állatot. És tisztában van azzal is, hogy nem erőlködne azzal, hogy visszatartsa, ha összefutna azzal az illetővel. Ó nem! Mi több, összefogna azzal az állattal!
Szóval.
Hogy megkímélje magát a szenvedéstől és a megvetéstől, mert megölt egy embert a szigeten, és hogy a lánynak se okozzon fájdalmat, ha esetleg tényleg szerette volna azt a... férfit, jobb ha minél hamarabb útnak indul. Megvárja, míg a hajót teljesen rendbe nem hozzák, aztán irány a nyílt tenger!
"Megígérted, hogy visszamész!"   
Na igen, megígérte. Azt, hogy visszamegy a kabinba! A kabinba. Nem hozzá... nem az ágyba... a kabinba! Csak oda! Különben is... az sem biztos, hogy megteheti. Lehet, hogy meghal, mielőtt visszamehetne. Előfordulnak balesetek a hajón. Szörnyű balesetek. Elég sűrűn. Főleg viharban.
"Te jó ég, Rathmore, mikor lettél te ilyen pesszimista idióta?"
Nem pesszimista. Egyszerűen csak szembenéz a tényekkel. Egy vihar közepén van. A hajóján van egy nő, akit legszívesebben most rögtön ágyba vinne és egész éjszaka nem hagyna nyugtot neki, de nem teheti! Azért megígérte neki, hogy visszamegy hozzá. Mindegy. És lehetőleg jó lenne túlélni ezt a vihart, hogy betarthassa az ígéretet. Azt is, hogy visszamegy, és azt, hogy elviszi a szigetre, lehetőleg sértetlenül! É-rin-tet-le-nül!
Újabb hullám csapódott a hajó oldalának, megpróbálva felborítani és a tenger mélyébe taszítani azt, Rhys pedig megvetette lábát és teljes erejéből a kormánynak feszült, hogy megtartsa.
- Bontsátok már le a vitorlát! - ordított le. Colin hátrafordult munkájából.
- Nem megy! Beragadt!
- Ó, hogy az a...
Újabb hullám - ezúttal kétszer akkora - mérte össze erejét  hajóval. Rhys azt hitte eljött az a pillanat, mikor otthagyja a fogát, de végül mégis sikerült megtartania. A vitorla dagadt a tomboló szélben, még inkább irányíthatatlanná téve a hajót. Rhysnak nem volt akkora ereje, hogy egy helyben tartson egy ekkora hajót kivont fővitorlával. A szél minduntalan belekapott, az pedig mozgásra késztette a hajót.
- Vágjátok szét! - kiáltott le megint. Veszélyes volt a vállalkozás, ugyanakkor ez volt az egyetlen esélyük, ha túl akarták élni ezt az egészet. Rich indult neki, karddal és két tőrrel az övén. Néhány férfi a főárboc mellett maradt, ha esetleg el kell kapniuk Rich-et. Rhys nézte, ahogy a férfi lassan felkúszik az árboc feléig, miközben ő még inkább megfeszítve minden erejét, próbálta egyenesben tartani a hajót. Ha csak egy kicsit is lazít, egy embere veszhet oda. Nathan rohant fel hozzá, de mielőtt melléért volna, újabb hullám csapódott az oldalának. A víz jeges habokban terítette el a fedélzetet. Nathan megcsúszott, durván meglökve a Kapitány lábát. Rhys előtt egy pillanatra minden elsötétült, mikor a fejét beverte a padlóba. Mindene lezsibbadt, és csak nagy nehezen tudta rávenni testét, hogy újra és minél gyorsabban működő képes legyen. Rémülten pillantott fel a kormányra, ami vészjósló sebességgel forgott, amerre csak akart. Ijedten kapott volna utána, de a hajó jobbra dőlt, ő pedig a korlátig csúszot és nekiütközött.
- A rohadt életbe! - szitkozódott. A hajó most a másik oldalra dőlt, Rhys pedig engedte magát, hogy csúszni kezdjen lefelé. Félúton megragadta a kormányt, majd gyorsan feltornázta magát, s a hajókormánynak vetette magát. A főárbocra nézett. Rich még mindig fent volt. Éppen most kulcsolta át lábaival az árbocot, hogy elvághasson egy kötelet. Rendben. Ő jól volt. gyorsan végigszaladt tekintetével a többieken. Te jó ég, Nathan!
A férfi még a tatfedélzeten feküdt a bal oldali korlátoknál és próbált a könyökére ereszkedni, de elég nehézkesen ment.
- Hé! - kiáltott neki oda. - Minden rendben?
Nathantől csak anyi tellett, hogy egy kicsit megrázza a fejét, majd visszahanyatlott a vizes padlóra.
- Val! Tim! - szólt a két, hozzá legközelebb állóhoz. - Vigyétek valami biztonságosabb helyre! Val, te meg maradj vele!
Tim hamarabb felért, mint a nő, és Rhys egy pillanatra láthatta, mennyire megviseli a látvány. Tim óvatosan átkarolta, és együtt bicegtek le a lépcsőn. Bár ő maga is szédült, és néha azt hitte elnyeli a sötétség, minden erejével küzdött a hullámokkal. Amikor Valerie is eltűnt a lejáróban, újra Rich felé nézett. A férfi már három kötelet vágott el. Kettő még hátra volt. A hajó újra dőlni kezdett oldalra, és ez ellen semmit sem tehetett, csupán imádkozott azért, nehogy túlságosan oldalra dőljön, és kibillenjen az egyensúlyából.   
Ez a küzdelem nem volt annyira horrorisztikus, mint az előző, Rhysban pedig feléledt a remény, hogy a vihar csendesedni kezd. Bár még jócskán dörgött és rettenetesen sötét felhők borították az eget. Szokás mondani: a remény hal meg utoljára.
Újra végignézett a fedélzeten, hogy felmérje, minden rendben van-e. Tim már visszaért, és éppen nekiállt segíteni a többieknek, a leengedett vitorlák rögzítésében. Colin, és még két férfi továbbra is Rich-re "vigyáztak". Szíve hatalmasat dobbant mikor a lépcsőkhöz ért. Nem... ez nem lehet...
- Beth! - haragos kiáltását elnyelte az újabb ostromló hullám és a kalózok ijedtségének hangjai. A víz egy pillanatra mindent elborított a fedélzeten, Rhysban még a levegő is benn akadt egy pillanatra a jéghideg érzéstől. Szerencsére Rich meg tudta tartani magát, még mindig fent volt, de ez eltörpült a tény mellett, hogy Beth felügyelet nélkül volt fenn a fedélzeten.
A lány levegő után kapkodva támaszkodott a falnak. Teljesen elázott, nem maradt egy olyan felület sem rajta, ami száraz lett volna.
Rhys a szemeit kapkodta egy olyan ember után kutatva, aki ebben a pillanatban semmit sem csinál.
- Rio! - üvöltötte kikelve magából. Bármennyire is utálta a férfit, nem volt más választása. Ráadásul ő volt legközelebb Beth-hez. - Vidd vissza a nőt! Vidd vissza!
Rio maga mögé pillantott és rögtön indult is. Beth ijedten rázta a fejét, és ellenállt a férfinak, nem volt hajlandó visszamenni. A pokolba, pedig megígérte! Rhys csak őket figyelte, így nem vette észre a következő hullámot. Rio szorosan átölelte a lányt, majd a falhoz nyomta őt, saját testével védve a hideg víztől. Rhys gyomra azonnal felszaladt a torkába, ahogy látta, miként bújik hozzá Beth.
Csakis félelemből!
Nem teheti másért! Semmi másért!
Csak félelemből!
- Tim! - kiáltott oda a néger férfinek. Tim még befejezte  csomózást és csak utána rohant fel mellé. Rhys szó nélkül adta át a kormányt, és indult el a páros felé.



Elizabeth észrevette Rhyst, aki éppen feléjük tartott, s az arckifjezéséből ítélve, tartott attól, hogy betartja az ígéretét, miszerint az ágyhoz kötözi. Bár az is biztos volt, hogy nem megy oda vissza! Megpróbált kibújni Rio karjai közül, de az nem engedte.
- Jobb lenne, ha most hallgatnál rá!
- Engedj el! Beszélnem kell a Kapitánnyal...! - próbálta újra eltolni magától, de mintha kőfallal próbálkozna. Így inkább kilesett a férfi karja mellett, hogy a feléjük tartó kalózt nézhesse. Egyre bátortalanabb lett, ahogy a férfi közeledett, szíve pedig, szinte minden lépésénél egyre gyorsabban vágtatott. Már-már azt hitte, hogy nem kell sok és meg fog állni. Ő belőle is csöpögött a víz, és tisztában volt a tudattal, hogy szörnyen néz ki, vele ellentétben a férfi úgy lépkedett felé mint egy kelta istenség... egy elég morcos kelta istenség. Haja a vállára, nyakára és néhol az arcára tapadt, a törtfehér ing szinte második bőrként simult felsőtestére, megmutatva majdnem minden kis hajlatot, domborulatot, akárcsak a nadrág... kár, hogy nem élvezhette tovább a látványt...
- Megmondtam, hogy ne gyere fel! - kiáltott rá, mikor elé ért. - Megígérted! - ragadta meg az egyik karját és elrántotta Riotól.
- Tudom! És sajnálom, de az ablakok...
Nem tudta befejezni mert a hajó megrázkódott és balra dőlt. Rio csak egy kicsit lökött rajta, de éppen eleget ahhoz, hogy elveszítse az egyensúlyát. A padlóra zuhant Rhyssal együtt, mert a férfi nem engedte el. Csúszni kezdtek a korlátok felé. Rhys hamarabb ért le, háttal csapódva a fának, Beth pedig egyenesen neki. A férfi válla felett látta, hogy a korlát majdnem a tengerbe merült. Lassan alig észrevehetően azonban a visszájára fordult. Mikor a hajó újra visszanyerte az egyensúlyát, Rhys nagy nehezen négykézlábra emelkedett, Beth levegő után kapkodva feküdt alatta.
- Jól vagy? - kérdezte a férfi. A lány bólintott, majd a kalózzal együtt felállt. Megfogta az egyik karját és magyarázkodni kezdett.
- Sajnálom, hogy feljöttem, de az ablakok megrepedtek! Nem mertem tovább lent maradni...
Rhys dühe egy pillanat alatt elpárolgott.
- Akkor menj le Valerie-hez! A szomszédos kabinban vannak. Ott biz...
- Vigyázz! - kiáltott valaki a háta mögül. Még hátra sem nézett, a lány megragadta őt az ingjénél fogva és elrántotta, így a vaskos hajókötél vége, amit Rich elvágott egyenesen Beth arcának csapódott. A feje oldalra bicsaklott és hátratántorodott. Megbotlott valamiben, aztán csak annyit vett észre, hogy zuhan egy kicsit... Az érkezés fájdalmas volt, több, mélyről jövő reccsenést is érzett... Még hallotta Rhyst, ahogy rémülten a nevét ismételgeti kiabálva, mielőtt elnyelte a fájdalommentes, megnyugtató sötétség...