Kellemes melegség és puhaság ölel körbe, mely idilli lenne, ha nem szólna emellett egy vacak vekker is. Ez nem lehet igaz! Lassan kinyitom a szemem, s látom, hogy hálótársam is fészkelődni kezd, majd egy dühös mozdulattal lecsapja az idegesítő hang forrását. Másik keze még mindig derekamnál van, s ösztönösen pirulok el a gondolatra, hogy egész este ott volt.
- Jó reggelt. – Köszönt eléggé élettelenül, felém fordulva. – Tiéd a zuhany először, de remélem most gyorsabb leszel, mint tegnap este. – Ó, hogy azt a… ! Miért is nem fojtom a párnájába?
- Neked is jó reggelt! És igazán sietnék, ha valaki keze nem lenne útban. – Már látom, hogy megfogalmazódott válasza, mikor kicsapódik az ajtó, s egy szőke kis törpe repül be. Még kettőt pislogni sincs időm, mikor bevetődik az ágyba, s sarkára ülve kezd el minket méregetni.
- Ti miért alszotok együtt? – Hű, ez egy nagyon jó kérdés. Tulajdonképpen meg akartam szökni, de a bácsikád nem engedte… Na most legyen nagy a szád, búsképűkém! Magyarázd csak meg a gyereknek!
- Tudod, ez azért van… - Gúnyos mosollyal fordulok felé, s várom a folytatást.
- Ti házasok vagytok? – Elnevetem magam, míg Tom gyors nemét hallgatom, s ijedt szemeit nézem. Tipikus pasi. Szinte kérlelve néz engem, s én már csak vigyorgok. Fordul a kocka, Mr. Farrol?
- Csak azért aludtam itt, mert Marg néni megkért rá. – Nem jutott sokkal több az eszembe, de végül is ez az igazság.
- Arra kért meg, hogy mesélj Tom bácsinak? – Csillogó szemeit látva megint majdnem elnevetem magam.
- Miből gondolod ezt? – A kis lovagom is kezd magához térni, s máris faggatózik. Kár, aranyos volt úgy… Francba, ne álmodozz kislány, ha már egyszer felkeltél!
- Anya azt mondta, hogy haragszol a lányokra, ezért nem akarsz megnősülni. An biztos azért jött, hogy meséljen neked, s utána ne haragudj rájuk. Mint a tegnapi mesében Seherezádé. – Egy kicsit elpirulok, ahogy fölényesen rám néz újdonsült szobatársam. Mindketten tudjuk, hogy azon az ezeregy éjszakán… khmm… több gyermek is megfogant…
- Igen, mesélni jött. De inkább az a kérdés, hogy te mit keresel itt. – Na ez engem is érdekelne!
- Jaj, csak azért jöttem, mert nem találtam Luit.
Ekkor pattanunk ki mindketten az ágyból, s megindul a hajsza. Végül Liz sikolya igazít útba minket, s még épp odaérünk Lui kirepülésére. Bár a fiúk aggódnak, én teljes mértékben megértem a kis csajt.
A reggeli zűrzavar után egész nyugisan telik a nap, mert Tom dolgozik, a többiek játszanak, én meg a könyvtárban beszélgetek és olvasgatok a járóbotos nagyival. Jó-jó, ez talán nem éppen egy nyugodt nap ismérve, de ez van. Egész jól elcsevegünk, s újabb életrajzi adatok derülnek ki kedvenc nyugdíjasomról. A kedvencem az, amikor Törökországban meg akarták venni az apjától, s csak az mentette meg, hogy tevét ajánlottak érte, és nem kötvényeket. Átélt egy-két kalandot az öreglány, az már egyszer biztos! Engem is kérdezget, én meg mesélek neki hihetetlenül gyenge tájékozódási képességemről, s híres eltévedéseimről. Mire eljön a vacsora ideje, egy hangyányit ugyan, de változik a véleményem: nem is olyan vészes Marg néni. És persze az is növeli népszerűségét, hogy „lovagomról” is előszeretettel cseveg…

Péntekig szinte minden napom egyformán telik, azt leszámítva, hogy egyre több szóhoz jutok a könyvtárban. A témák változatosak, de csütörtökön már végre eljutok az unokákig. Maxről kérdezem, s már egész jól belemelegedünk a témába, mikor eljön a kajaidő, s én sóhajtva veszem tudomásul, hogy csak holnap folytatjuk a témát.

Újabb este, s én felkészülök, hogy megint az ágy egyik felébe húzódva aludjak, háttal hálótársamnak. Miután megegyeztünk, hogy nem szököm el, ő is eléggé távolságtartó lett. Azóta sem pihentem ki magam annyira, mint akkor. Talán újabb kísérletet kellene tennem a távozásra?
Nem sokat beszélünk, de azt hiszem, így egyszerűbb. Ő nem igényli a társaságom, én pedig legalább nem ismerem meg még jobban, s simábban hagyom magam mögött ezt az egész bagázst. Bár a többieket így is elég nehéz lesz kiverni a fejemből, hiszen minden este velük marháskodom. Van, hogy Ő is velünk tart, de általában csak leül egy fotelbe, s újságot olvas. Szerintem túlhajtja magát, de nem merek neki szólni. Így is állandóan ellenkezünk, nincs szüksége még a kioktatásomra is. Marg néni előtt persze magához húz, s fogja a kezem, én pedig legszívesebben úgy maradnék a vénlány távozása után is. Utálom, hogy már az is rosszul esik, hogy elenged!

Megszólal a vekkere, s én felnyögök. Legalább annyira idegesítő, mint az én telefonom… főleg, hogy fél nyolckor csörög. Vagyis harminc perccel korábban, mint kellene. Másoknál nem igazán számít ez a kis idő, de ők nem rendelkeznek lajhár ősökkel…
- Jó reggelt! – Most kivételesen én szólalok meg először, s köszöntöm őt egy olyan mondattal, ami eleve halálra van ítélve. Ki a fene találta ki, hogy reggel kilenc előtt is legyen élet?
- Neked is! – Kinyitom a szemem, s felé fordulva látom, hogy engem néz. – Elmegyek gyorsan zuhanyozni, addig pihenj még nyugodtan. Majd nyolckor felkeltelek. – Mi a szösz?
Enyhe mosollyal köszönöm meg kedvességét, majd hihetetlen gyorsasággal merülök vissza az álmok világába.

Aztán nyolc előtt öt perccel nem éppen arra a hangra ébredek, mint amit szerettem volna…
- Tom, meglepetés! – Zombisan kinyitom a szemem, majd egy pillanat alatt éberré válok, s felülök.
- Ki a halál maga? – Talán egy kicsit finomabban is fogalmazhattam volna, de furcsa módon nehezen bírom, ha idegen pasik törnek rám ordítozva, hajnalok hajnalán. Látom, hogy ő is alaposan ledöbbent, s ugyanezt szeretné kérdezni. Üdv, sorstárs! A feszült csöndet a zuhany ajtajának nyílása töri meg. Az épp inggombokkal küszködő kilépő végre felnéz, s észreveszi vendégünket.
- Alex, mit csinálsz itt? – Ledöbbent rendesen, de nem tessékelné ki a haverját!
- Sajnálom, de azt hittem egyedül vagy és megleplek.
- A meglepetés bejött. De most megkérhetnélek titeket, hogy kint folytassátok? – Nem akarom végighallgatni érdekfeszítő beszélgetésüket, s macis pizsimben sem akarok villogni, így nekik kell lépniük.
- Persze, készülődj nyugodtan. Majd reggelinél találkozunk. – Még a haverja is kinyög egy „iszonyatosan sajnálom”-ot, s végre egyedül maradok. Reggeli összekaparás indul!

Sajnos ez a nap nem alakul a többihez hasonlóan. Ezt nem hiszem el! Egy karnyújtásnyira voltam, hogy megtisztítsam az utat a kis gerlepárunk előtt, erre tessék. Egész nap rajtunk lóg egy nyálas, sznob ficsúr. Nem hittem volna, hogy visszasírom a vénszatyor egyedüli társaságát!
Mint kiderült, Alex a búsképű egyik haverja, aki már a holnapi partira jött. És ha ez nem lenne elég, Cecil bátyja. Szőke haj, bamba és zöld szemek… egyből vágnom kellett volna. Ráadásul idegesítően vigyorog rám állandóan, s legszívesebben egy jó nagyot bemosnék neki. Lehet még ennél is szebb az életem?
És persze, hogy nem csak a báty, de az egész família megjelenik. Patkány tényleg megszerethetett, mert egyből hozzám siet. Gazdája és annak apja viszont nagy ívben elkerül, s én még hálás is vagyok bunkóságáért- legalább nem nekem kell kerülnöm őt.
Egyszóval lőttek a nyugodt délutánomnak, de amilyen szerencsétlen vagyok, még az estémnek is. Marg néni ugyanis kitalálta, hogy amíg vacsora után July a gyerekekkel foglalkozik, mi nézzünk meg egy filmet.
Így lehetséges, hogy perpillanat a két szőke és Tom oldalán várom, hogy megérkezzen végre hőn szeretett boszim, akinek a népszerűsége erősen csökkenni kezdett nálam. Egyetlen vigaszom, hogy a kanapén mellettem helyezkedő fekete sem lelkesedik. Szenvedjen csak, ha nem hagyott időben megpattanni.
- Itt is vagyok. Milyen filmekből választhatunk? – Vééégre! Elkezdődik az egyeztetés. A vénlány miatt megúszom a horrort, s végül is a Micsoda nő kerül a dvd-lejátszóba. Ezt is érdekes lesz végignézni egy nyugdíjassal!