Ezt nem tudom ép ésszel felfogni. Egy hétre kiteszem a lábam, és minden a feje tetejére áll! Hogy lehet, hogy az a lány már nincs itt? És az az istencsapása miért nem rohant még utána? Látom, ahogyan már csak a név említésére is elkomorul, s tekintete fájdalmat tükrözővé válik. Mindent nekem kell a szájába rágnom?
Hiába vitatkozom legidősebb unokámmal már vagy fél órája, egyszerűen nem tudom elfogadni ezt az egészet. Sebastian lép kettőnk közé, s megköszörüli a torkát. Remélem jó indoka van, hogy félbeszakítja a cég jövőjéről szóló előadásomat…
- Ezt a levelet a kisasszony bízta rám, mielőtt távozott volna. – Átnyújt egy fehér borítékot, s én dühösen meredek a kezemben tartott tárgyra.
Elvonulok minden szó nélkül, ezzel is tudatva, hogy jelen pillanatban nem érdekel tovább Max kis barátnője. Rendes lány, de… Nem tudom megfogalmazni a problémámat, hiszen nem is ismerem igazán. Lehet, hogy ez a gond?

Kényelmesen elhelyezkedem a nagymamis fotelben, s bosszúsan állapítom meg magamban, hogy túl öreges ez a szoba. Én sem vagyok egy mai csirke, de ez azért túlzás. Bár ahogy hasogat a derekam…
Hosszas gondolkozás és hezitálás után a levél kibontása mellett döntök. Szinte remegnek kezeim, ahogy feltépem a borítékot… Most már tényleg nincs jogom, szidni a szobát. Valószínűleg olyan, mint a lakója. Öreg, s lassan oszladozni kezd…
Felveszem a szemüvegem, s olvasni kezdem a szabályos sorokat.

Kedves Marg néni!

Először is köszönöm, hogy nem hajította ki elolvasás nélkül a levelemet. Bár azok után, amit tettem, megérdemelném…
Másodszor pedig kérem, bocsásson meg, hogy annyit hazudtam. El kell árulnom, nem mindig gondolkodtam Önről pozitívan, de a könyvtárban történt beszélgetéseink során ráébredtem arra, hogy sok mindent nem tudtam még, mikor ítéletet próbáltam alkotni egy számomra ismeretlen emberről.
És most sajnálom, de nem tudom ezt a „bájcsevejt” folytatni.

Már kezdtem megijedni, hogy nem is te írtad az egészet. De azért csak kibújt a szög a zsákból!

Mint azt már bizonyára tudja, Tom és köztem soha sem volt semmi. Az egész csak egy ostoba félreértés volt, amiért csakis én vagyok a felelős.

Ha az egész csak félreértés lett volna, akkor miért remegett meg a toll a kezedben, miközben ezt írtad? Ez az egyetlen hely, ahol betűid nem teljesen szabályosak…

Az igazság az, hogy egy barátnőmnek jöttem segíteni ide, s ezért nem igazán bántam meg, amit tettem. Nem beszélve arról, hogy ha nem szállok fel azon a bizonyos napon arra a vonatra, sosem találkozok ezzel az érdekes családdal. Szívesen írnám, hogy boldog, vidám, vagy kedves társaság, de leginkább a különleges szóval tudnám jellemezni Önöket.
Ha őszinte akarok lenni, ritkán találkozom olyan emberekkel, akiket ilyen rövid idő alatt ennyire meg tudok kedvelni. Bármennyire is fura az egész bagázs, valahogy úgy érzem, nem fogom elfelejteni átmeneti állásomat… talán sosem.

És én egészen biztos vagyok benne, hogy a te különlegességedet sem fogjuk mi elfelejteni…

De ami lényeges, hogy kérem adjon esélyt barátnőmnek bizonyítani. Elhiszem, hogy nem a legalkalmasabb jelölt Ön szerint, de mindketten tudjuk, hogy egy kapcsolatban sem a pénz, sem a származás nem bír olyan erővel, mint az a megfoghatatlan érzés, melyet még körülírni sem tudok.
Nem utolsó sorban pedig, ha valamennyire is megkedvelt engem az együtt töltött idő alatt, akkor biztos vagyok benne, hogy Julyért rajongani fog.

Őszinte tisztelettel:
Anna Jordan

Átfutom még párszor a sorokat, s egy enyhe mosoly jelenik meg arcomon. Még hogy nem tudja körülírni? Hmm, persze… Ilyet is csak olyan állít, aki maga is éppen szerelmes. Lehet, hogy öreg vagyok, de még tudok olvasni a sorok között… Bár igaz, ami igaz, lassan rám férne egy erősebb szemüveg, mert a betűk már összefolynak néhol.
Sóhajtva tápászkodom fel a fotelemből, s Sebastian-t előkerítésére indulok. A kis „gerlepárt” magamhoz hívatom, s elmondom nekik, hogy áldásom rájuk, ha segítenek most egy nagyon fontos ügyben…

Szépen kigondolunk mindent, s be kell látnom, nem lehet kifogásom unokám választottja ellen. Eszes, kreatív, csinos, kedves… és szerencsére tényleg annyira odavannak egymásért, mint azt An írta.
Hmm, hiányzik az a lány… Valahogy jobb hangulata lett tőle ennek a háznak. Na de nem érek rá ábrándozni! Nemsokára úgyis újra itt lesz velünk. July már telefonált, úgyhogy ideje beadni a másik kis idiótának is az őt érintő mesét. Nagymamaként végül is mihez érthetnék jobban, mint ehhez?