~× Delusion - A Káprázat Birodalma ×~
Navigation

Home
Menü
Írók
Történetek
Versek
Fanficek

 

 
Gondolataid...
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Társoldalunk

 

Darth Norticus oldala

 

 .

 

www.naeginooswald.gportal.hu

és 

 ______________________________

Link, Banner- és Button-cserék >>

 

 
Nightmare... nightmare? by Sunflower (!)
Nightmare... nightmare? by Sunflower (!) : 30. fejezet

30. fejezet

Sunflower  2009.09.19. 09:37

"Nem történt semmi..."   /Hosszú. (Megrázó?) +18. Csak erős idegzettel! - a szerző/


A pofon csak a kezdete volt egy gyors és fájdalmas lejtmenetnek, aminek Gill nem önszántából vágott neki. Mintha egy kórókkal tarkított sziklás hegyoldalról gurult volna viharsebesen. Ki tudja, hol a végállomás, s milyen állapotban lesz akkor? Igyekezett minél kisebbre összehúzni magát, ahogy könnyei ismét kicsordultak.


Amint földre került, barátai a védelmére keltek. Wade mellé térdelt és átölelte, Kian pedig elszántan Daniel és őközé ugrott. Cooper nyugtatólag főnökük vállára tette a kezét; az események ilyetén alakulására ő se számított.


- Hé, erre semmi szükség nem volt. Mit ártott neked szerencsétlen leányzó?
 

Kian is hasonló dolgokról érdeklődött, csak éppen sokkal indulatosabban.

- Azt nem igazán róhatod fel neki, hogy itt van - folytatta a szőke. - Nem árult el minket, sőt minden helyzetet nagyon gyorsan lereagált, és együtt élt minden sztorival.

- Most akkor szerinted dicséretet érdemel?! - Dan dühösen lerázta magáról Cooper kezét. Őt ne akarja senki azzal nyugtatni, hogy lehetne sokkal rosszabb, amikor annyi energiát ölt bele, hogy a lányhoz kapcsolódó minden szálat eltüntessen, elvarrjon, erre tessék; kezdheti elölről. Nem, kellett egy bűnbak, akin kitöltheti a dühét.

- Tényleg nagyon ügyes volt - kapcsolódott be a beszélgetésbe Larry, megfontoltan bólogatva. Mielőtt még bárki megdöbbenhetett volna váratlan kijelentésén, szájíve gunyoros vonalba húzódott. - Remélem, most már mindenki számára világos, hogy kiváló színésznővel van dolgunk: a, hogy is volt?, hölgyike szempillarebbenés nélkül váltott egyik szerepből a másikba. Folyamatosan hazudott, és tökéletesen játszott.
 

- Ezzel mégis mire célzol? - kérdezte a rocker ellenségesen. Gill gyomra kezdett összeszűkülni.
 

Larry Kianhez fordult.
 

- Talán hosszú távon is megy neki. Teszem azt, akár egy hónapot is átvészel színleléssel, ki tudja? Néha azért becsúszik egy-egy baki, és ilyenkor jönnek a konfliktusok, vagy amikor azt hiszi, hogy senki sem figyel, mondjuk az éjszaka leple alatt, előtör az igazi természete... Szerintem a mai alakítása elég meggyőző volt.
 

- Abszolút - morogta Daniel.
 

- Igen, meggyőző volt, de ez még nem jelenti automatikusan, hogy... - Cooper elbizonytalanodott egy pillanatra, de a lány arcáról áradó fájdalmas csalódottság visszarázta gondolatait. Hát Larrybe is szorult némi manipulatív készség. - ... hogy igazad van. Te kezdettől fogva ellenezted az ittlétét, pedig semmit sem tett ellened.
 

Gillt bántotta a szőke megingása, de sokkal jobban félt attól, hogy Larry kitálal arról az ostoba, régmúlt éjszakáról. Ennél tökéletesebb időt aligha találhatna. Még sosem látta ennyire dühösnek Danielt. Szentül hitte, hogy képes lenne akár megölni is, ha most még arról a botlásáról is tudomást szerezne. Félve pillantott Shermanre is, aki azt mondta, nincs több dobása: még egy hiba és kitálal. Bár a lány elképzelni se tudta, hogy megint mi rosszat tett, másnak bizonyítottan akadt pár ötlete. Csak imádkozni tudott, hogy az olasz ne legyen közöttük. És hogy Larry ne akarja teljesen tönkretenni.

- És ha rám hallgattatok volna, mennyivel kevesebb problémánk lenne! Sokkal kevesebb. Ma például egészen pontosan semennyi. Nem kellett volna ostoba történeteket kitalálni arról, hogyan került ide a kisasszony, és hogy mi a jó büdös francot keres itt. Utóbbira mellesleg még mindig nem tudom a választ.

- Annyira azért nem volt megerőltető a dolog - elmélkedett Cooper.

- Főleg, hogy tényleg olyan, mintha a húgom lenne - szólt közbe Wade a földről. Még mindig szorosan ölelte a lányt.

- Mert te már a kezdetekkor a csapdájába estél - vicsorított rá a fekete hajú.

- Nagyon drámai - jegyezte meg Craig. - És utálom, hogy megint lemaradok a lelkizésről, de részemről hulla vagyok, szóval elvonultam.
 

Sherman is nagyot ásított, ahogy főnökéhez fordult. - Elismerem, hogy néha én is úgy gondolom, hogy elkélne egy-két nevelő célzatú pofon - mama, hála az égnek ezt nem hallottad -, de ez itt és most indokolatlan volt.
 

Elmentek. Danielben fortyogott az indulat, de megfékezte magát. Sebtében távozott ő is. Larry a nyelvével csettintett.

- Ezt most megúsztad. Talán majd legközelebb.
 

A szoba lassan kiürült. Wade felsegítette a lányt, és a babzsákokhoz vezette. Gill szorosan hozzábújt; még jó ideig remegett. Kian jeget hozott a konyhából, és a duzzadt arcfelülethez nyomta, bár tudta, hogy így is rondán el fog színeződni a zúzódott rész. Dee eközben a számítógépekhez ült, valakinek folytatnia kellett a munkát.

- Az élet, mint a cigaretta - motyogta magában.


Gill még jobban összekuporodott. Nem akarta újraélni az eseményeket, mégis gyenge volt hozzá, hogy leállítsa a folyamatos képfolyamot a fejében. Összeszorult a gyomra.


Hiába szorított órákig jeget az arcához, másnapra járomcsontja szivárványmintát öltött. Ha véletlenül hozzáért, a duzzanat tompán lüktetett. Gill az asztalon könyökölve kedvetlenül turkált a müzlis táljában. Elege volt belőle, hogy bárkivel szembe találja magát, az szánakozón az arcára mered. Ha kicsit diszkrétebben csinálják, akkor is cafatul érezte volna magát, de így?!
 

Arra persze már kevesen vették a fáradságot, hogy megkérdezzék, hogy van, esetleg felvidítsák. Gill egyébként is vigasztalhatatlan állapotban volt. Fel nem tudta fogni, mi rosszat tett bárki ellen is, hogy ezt érdemelje. Maga előtt látta Cooper hihetetlenül kék szemeit, ahogy egy pillanatra kétséggel telnek Larry gyönyörűen felépített vádbeszéde közben. „Mikor már azt hittem, hogy végre végleg jó útra terelődött a viszonyunk, és kialakult köztünk valami bizalomféle, vagy legalább elfogadás, hirtelen megint én leszek az álszent kurva. Baromi jó."


Gondolatainak tárgya jelent meg mellette az asztalnál. A lány elmélyülten tanulmányozta a táljában úszó magokat és gabonapelyheket. Cooper nem vette magára, hogy nem akarnak vele társalogni; sosem volt szokása. Gill mellé ült, és kedélyesen átkarolta.

- A zölddel kombinált lila annyira nem divatos manapság - komorult el az arca. - Fáj még?

- Aha. - A lány megpróbálta lerázni magáról az illetéktelen kart. Felkanalazott egy adag szétázott pelyhet, majd visszacsorgatta a tálkába.

- Guszta - jegyezte meg a szőke. - Ajánlanék egy másik adagot. Esetleg jégtömlőt a privát szivárványodra. További fájdalomcsillapításként pár viccet. Hé, most hová mész?
 

Gill eltökélte, hogy levegőnek tekinti a srácot, az ajtóból mégis visszafordult, hogy hozzávághassa:

- Miért, ha maradnék, nem félnél, hogy csak érdekből teszem?! Vigyázz, a végén még téged is a kelepcémbe csallak!
 

Cooper a mellkasába döfte a képzeletbeli tőrt.
 

Gillian újonnan nyert testvére társaságában töltötte azt a napot. Wade komolyan vette az előző látogatáskor esett fiaskót követő fogadalmát, és mindenben támogatta a lányt. Vigasztaló szókat súgott a fülébe, időnként még a gép előtt dolgozva és átölelte. Kian is kivette a részét az együttérzésből. Annyira azonban egyikük sem hatódott meg, hogy az újra fel-felvetülő szökés kérdésében engedjenek. A rocker érvei atombiztosak maradtak.
 


 

Persze Gill is emlékezett Daniel fenyegetéseire, amelyek eddig bőven elegendőek is voltak arra, hogy nyugton maradjon. Annál sokkal jobban megbecsülte az életét, minthogy feleslegesen kockára tegye, mellesleg nem is bántották; eddig. Szentül hitte, hogy előbb-utóbb megtalálják, kiszabadítják, és az egész nem lesz több puszta emléknél. Most azonban kételkedni kezdett: mi van, ha már késő lesz? Hiszen már most késő lenne! Így már nincs értelme csendben várni és nyelni és tűrni. Egyszeriben már a szökéssel járó kockázatot sem látta olyan óriásinak.
 

Neszezést hallott a folyosóról. Felpattant a matracról és a hangtól távolabbi ajtóhoz rohant. Csak a harmadik próbálkozásra találta el a kilincset. Nem tudta, merre mehetne, hogy mindenkit elkerüljön. Könnyáztatta szemeivel nem sokat látott a folyosóból, a megszokás vitte a lábait. Kianbe ütközött.
 

A srác meglehetősen meghökkent a lány zilált állapotát látva, s tenyerét előrenyújtotta, hogy letörölje a könnyeket; Gill kifordult az útjából. Amikor közelebb lépett, hogy nyugtatásképp átölelje, a lány sikoltva hátrált tőle. Meglepetésében Kian is hátrálni kezdett, kezeit megadóan maga elé emelte.

- Békével jöttem.
 

Gill a másik irányba futott. Míg a nappali egy szimpatikus sarkába kuporodott, háromszor szédült meg és kényszerült a falnak támaszkodni.
 

A házban tartózkodók nem értették, mi lelte a lányt, ő pedig nem igyekezett felvilágosítani őket. A változás azonban mindenkinek szemet szúrt: Gill bőre fakóbb lett, mint valaha, szemei állandóan puffadt keretben ültek, menekülési akcióit egyre több szédülés kísérte.

- Egyszerűen nem értem, mi történt! - fakadt ki Wade egy alkalommal. Kian és Dee tanácstalanul hallgatták. - Azt tökéletesen megértem, hogy nem vidám. Ha nem sikerült megvigasztalnom, ezt is elfogadom. De miért van az, hogy ha átölelném vagy megfognám a kezét, hanyatt-homlok menekül, reszketve, teszem hozzá. Pár napja még egyáltalán nem így álltak a dolgok. Mégis mi a franc történt?!

- Nem tudom kezelni a sírást - csatlakozott a barátja. - Valaki elkezd bőgni a közelemben és végem. Leblokkolok. Káó.

- Az arca is beesett - szólalt meg a fekete. - Oda a kisugárzása is. Semmi rajzolni való nem maradt rajta.

- Mintha ez lenne a legnagyobb probléma! Pár perce találkoztam vele, és majdnem összeesett.

- Csodálkozol ezen? - Cooper jelent meg az ajtóban. - Mikor láttad utoljára enni? Csoda, hogy még talpon van. Ha sürgősen nem változik valami, kénytelenek leszünk visszatérni a kezdetekhez, és belé tömni pár falatot. Reggel próbálkoztam volna vele, de kirángatta magát a kezemből és úgy nézett rám, mintha nem is tudom, mit akarnék tenni vele... Komolyan megijesztett az a tekintet.

- De hát mégis mi történt?!

- Azt én is nagyon szeretném tudni már. Kezd kikészíteni a dolog.

- Persze Daniel ilyenkor sehol...
 

Wade felhorkantott.

- Mivel lenne jobb, ha itt lenne?! Csak megint jól kiosztaná szerencsétlent, azzal meg nem megyünk semmire. Múltkor is hogy neki ugrott, pedig semmiről sem tehetett.

- Akkor mégis mit csináljunk? - sóhajtott a rocker ötlettelenül.

- Ha záros határidőn belül nem történik változás, visszatérünk a régi módszerhez - válaszolt eltökélten Cooper. - És jó lenne megtudni, mi folyik itt. Ki indította a lavinát egyáltalán?

- Larry?! - néztek össze.


Gill hiába igyekezett másfele terelni gondolatait, azok nem hagyták szabadulni rettegése forrásától. Minden a fatális látogatás másnapján kezdődött. A lány jó adag szánakozó fintort bezsebelt az arcát tarkító zúzódás jóvoltából. Larry elégedettsége felől sem maradt kétség, kárörvendő mosolyát minden adandó alkalommal felvillantotta. Kian vérnyomása az egekbe szökött, ha elcsípte a gesztust, Gilliané viszont a padlót súrolta, mert még mindig nem tudta, mire számítson egyetlen igazi rosszakarójától. Remélte, hogy nem akar minden áron tovább súlyosbítani a helyzeten.
 

Daniel elkerülésébe is nagy energiákat fektetett. Ötlete sem volt, mit tett ezért a bánásmódért. Kettejük viszonyáról leginkább egy selejtezésre váró, olajozatlan mérleghinta jutott a lány eszébe: nehezen, nyikorogva mozgott felfelé, és bizony sokszor lenn ragadt. Nem mintha az erőviszonyok kiegyensúlyozottak lettek volna... „Nem vártam, hogy puszipajtások legyünk vagy egymás bizalmasai. Pár perc normális beszélgetés után amúgy is mindig visszatér az átkozott arroganciája. Miért kell ilyen messzire mennie?" Végigsimította a duzzanatot. „Enélkül is minden az ő akarata szerint zajlik. Miben hibáztam tegnap? És különben is, mit vár tőlem?!"
 

Gill nem tudott a kezében tartott könyvre koncentrálni, egyre csak az előző napon rágódott. Hiába pörgette vissza az eseményeket, nem találta meg, mit kellett volna másképp csinálnia. „Jézusom, ha még Jamie-ről is tudna..."
 

Dan az asztalra csapta a poharát. Ritkán fordult elő vele, hogy se az edzés, se az alkohol, de még kedvenc cigarettája sem tudta megnyugtatni, most azonban pontosan ez történt. A szakdolgozata épp annyira kevéssé kötötte le, mint a munka. Mérhetetlen düh kerítette hatalmába. Olyan sok energiát fektetett abba, hogy semmi nyom ne vezessen a lányhoz, erre két unatkozó tinédzser csak így beleköp a levesébe! Ha az igazságra jönnek rá, akkor se tartott volna attól, hogy ellene fordulnak és felnyomják a zsaruknál - náluk komolyan vették a bajtársiasságot és a hallgatást -, de minél több a beavatott, annál nagyobb a kockázat, hogy valakinek mégis eljár a szája. Ideje végleges megoldást találni, határozta el.
 

Erre az új problémára sem tudott sokáig összpontosítani. Maga sem tudta, pontosan miért, de Travis viselkedése a végtelenségig szította haragját. „A kis szarházi!" Elege volt. Elnyomta az utolsó csikket, és kifelé indult. Talán egy hosszú séta segítene. Vagy inkább futnia kellene, igen. Lefelé vette hát az irányt, mert a futócipőjét az edzőteremben tárolta. A középső szintre érve megtorpant. A kanapén ülő lány felkapta a fejét a léptek hangjára, egy pillanatra mindketten ledermedtek. Daniel megfeszítette az állkapcsát; önuralmának maradéka is elpárolgott.
 

A könyv halk puffanással a parkettán landolt, amikor a srác a karjánál fogva felrángatta Gillt.

- Mi-
 

Egy szúrós pillantás elhallgattatta a lányt; nem akarta tovább hergelni Dant. Némán, ijedt szemekkel hagyta magát levonszolni a lépcsőn, pedig ha tudta volna, hogy mi következik, fejvesztve sikoltozik segítségért. A raktár ajtaja hangos csattanással zárult mögöttük. Daniel elfordította a kulcsot a zárban. Egy ökölcsapást követően a mennyezetre szerelt lámpák, körték felpislákoltak, gyér fénybe vonva a helyiséget.
 

Gill egyre inkább zsugorodó gyomorral hátrált a vaspolcok és a szanaszét hagyott dobozok között. Rossz emlékei voltak a szobáról, de azt sem találta biztatónak, hogy a srác elhagyta a szokásos érzelemmentes maszkját: minden vad indulat élesen kirajzolódott az arcán, amitől ő még inkább megrémült. Mégsem sikított; nem maradt rá ideje. Háta fájdalmasan a falnak csapódott. A menekvés útját Daniel teste zárta el, a kiáltásét a szája. Az előző napi csók sem volt gyengéd, az újabbak azonban rossz oldalról súrolták a durvaság határát.
 

A lány megpróbált ellenkezni, kapálózni, eltolni magától a másik testét, de az sokkal erősebb volt nála. Dan könnyedén félresöpört egy kezet, lefogott egy másikat, míg szabadon maradt tenyere Gill testén barangolt, póló felett, póló alatt. Érezte szájában a vér ízét (valószínűleg túl erősen harapott), ahogy a lány arcáról keskeny barázdákban folyó, sós könnyeket is érzékelte, de nem vett tudomást róluk. Mozdulatait éhség, ösztön, elfojtott indulat vezérelte; semmi nem érdekelte.
 

Néhány méterrel arrébb az egyik villanykörte egy utolsót zizzent, majd végleg feladta régóta folytatott küzdelmét.
 

Daniel eleresztette a lány száját, és a nyakát szívva-harapva haladt lefelé. Gill felzokogott. Hátán jeges veríték csorgott lefelé. Hiába ütötte a srác vállát, mellkasát, az nem mozdult.

- Kérlek, hagyd abba, engedj el, ne...! Kérlek! - könyörgött elcsukló hangon.
 

A srác dühödten visszatért Gill kulcscsontjától, hogy ismét a korábbi elnémítási módszerét alkalmazza. Fogaik összekoccantak, a lány teljesen a falhoz préselődött. Dan újfent lefelé indult a szájával. A hajánál fogva rántotta hátra Gill fejét, hogy jobban a torkához férjen. Gill esdeklése egyre csak halkult. Lehunyt szeméből elkeseredett könnyek szivárogtak, míg Daniel keze illetlen helyekre kalandozott. Nem akarta elhinni, hogy ez tényleg megtörténik vele. Semmi előjel nem utalt rá. Nem érdemelte ki, senki nem érdemelte ki, hogy így bánjanak vele. Mindennél jobban vágyott rá, hogy véget érjen az egész megpróbáltatás, de még inkább, hogy felébredjen, és kiderüljön, hogy csupán rémálmodott.
 

Gill érezte, hogy ellenkezésével csak horzsolásokat és újabb kék-zöld foltokat nyer, de valamit tennie kellett. Egész testében reszketni kezdett, amikor észrevette, hogy a farmerja meglazult a derekán, és a srác keze az anyag alá csusszant. Tehetetlenül hadonászott a karjaival. Hányingere támadt. „Ez így nem történhet meg. Nem, nem, nem!"

- Ne! Kérlek, kérlek, kérlek! Bármit-
 

Elakadt a lélegzete, ahogy a feje a falnak csapódott. A csókok semmit sem vesztettek agresszivitásukból. Dan az egyik térdével szétfeszítette a lány lábait, miközben kioldotta az övét. Már a cipzárját is lehúzta, amikor a zsebében megszólalt a telefon.
 

Ingerülten kapta a füléhez a készüléket. A hallottakra egy sor kínai szitokszóval válaszolt. Újabb káromkodások közepette visszacsúsztatta a mobilt a nadrágzsebébe. Jobb öklével dühösen a falba csapott. Gill szorosan összezárt szemekkel simult a falhoz, így csak az ütés szelét és a háta mögötti finom rezgéseket vette észre. Daniel vett pár mély lélegzetet. Kezdett kitisztulni a feje. Végignézett a lányon - ramaty állapotban volt -, és mintha a képzeletbeli füldugóját is elvesztette volna: végre újra élesen hallott mindent - az elkeseredettség hangjait is. Lövése sem volt arról, hogyan kerültek ebbe a pozícióba. Sokat nem mélázott most sem rajta, Chen hívása nem tűrt halasztást. Rendezte öltözékét és kicsörtetett a szobából.
 

Gill a földre csúszott, és felhúzott térdeit átkarolva sírt tovább.
 



A póz és a szörnyű képsor is rögzült tudat alatt. A lány újra és újra átélte a történteket. Hiába telt el egy hét, nem tudta feldolgozni az eseményeket. Azóta nem bírta elviselni senki közelségét. Harapófogóval sem lehetett volna kiszedni belőle ennek a miértjét, pedig látta barátai szemében az őszinte aggodalmat. Mégsem tudta rávenni magát. Szégyellte, ami történt, és bár magának sem akarta bevallani, félt, hogy ha elárulná, más is felhatalmazva érezné magát, és bepróbálkozna. Halványan rémlett neki, hogy valahol a távolinak tűnő múltban Wade (vagy talán Kian volt?) megnyugtatta, hogy főnökük mindenkit figyelmeztetett: senki sem nyúlhat hozzá, mert ő az övé, s Gilliant ez akkor - még ha bosszantotta is az érvelés - tényleg megnyugtatta. Gill valójában értékelte, hogy legalább ezt a védelmet megkapta ennyi ellenkező nemű emberrel összezárva. Daniel az idő tájt arra figyelmeztette, hogy fogolyként van összezárva nyolc idegennel, akik azt csinálnak vele, amit csak akarnak. „Hát ezt akarják?!" A raktárban történtek óta már nem tudta, mire számítson, s ezért mindenkit távol akart tudni magától.
 

Ez leginkább persze Danielre volt igaz, és legnagyobb meglepetésére nem is volt nehezen kivitelezhető. A srác vagy az irodájában dolgozott valamin lázasan, vagy hosszú órákra elhagyta az épületet - olykor éjjelre is. Gill rettegett az éjszakáktól. Továbbra is engedelmesen a középső matracra dőlt lefekvéskor, de nem tudott elaludni. Irtózott a köré fonódó karok gondolatától. Daniel korábban semmi illetlent nem tett a hálószobában, de most?! Megfeszített állapotában is remegő testtel várt minden este. Egyelőre úgy tűnt, nincs mitől tartania: mumusa vagy nem érkezett meg, míg álomba sírta magát, vagy egyáltalán nem érkezett meg, de még ha mellette aludt, sem ért hozzá egy ujjal se. A lány néma hálaimákat rebegett reggelente.
 

Gill más szokásán is változtatott. Miután hosszú óráknak tűnő idő után feltápászkodott a raktár padlójáról, és kocsonyás térdeivel felbotorkált a lépcsőn, gőzölgő víz alá állt, hogy az érintések minden mocskától megszabaduljon. Kevés sikerrel járt az akció, s a tükörbe bámulva ijedten látta, hogy nemcsak képzeletbeli, de valódi jelek is maradtak a testén. A kézfején és a vállán található horzsolásokra, illetve az újabb kis zúzódásokra még talált volna kifogást, de a nyakán pirosló kerek foltot nehéz lett volna magyarázni.
 

A Cooper által beszerzett sminkcuccokhoz folyamodott. Vastagon korrigálta, púderezte és alapozta az árulkodó jelet, s azóta naponta többször elvégezte a rituálét. Eljátszott a gondolattal, hogy az arcát csúfító hatalmas mintázatot is eltakarja, de végül annyiban hagyta. „Úgyis mindenki tudja, hogy ott van. Ráadásul a duzzanat attól még nem tűnne el."
 

Aznap nem a festéket, hanem a szekrény rá eső részében talált egyetlen garbót használta nyomeltüntetés céljából. Letörölte a lassan száradó könnyeket az arcáról, és felkelt, gyanítván, hogy a nappali nem maradhat már sokáig elhagyatott. Erőtlenül vonszolta fel magát a lépcsőn, mindvégig a korlátba csimpaszkodva. A folyosóra érve megállt egy perc erejéig. Azon tanakodott, hogy megpróbáljon enni pár falatot vagy inkább lefeküdjön. Esze az előbbit sugallta, de a konyhából hangokat hallott, így a hálószoba irányába fordult.

- Várj meg, Gill! - kiáltott utána Wade, és a megszólított nagy ijedelmére futva közeledett felé. - Gyere, egyél valamit. Már mindenkinek feltűnt az éhségsztrájkod, csak érteni nem érti senki.

- Nincs szó semmiféle éhségsztrájkról - felelt a lány, s közben azon igyekezett, hogy növelje a kettőjük közötti távolságot. Wade nem volt vevő a dologra. - Egyszerűen nem vagyok éhes. Ennyi.

- És miért van ez?

- Csak úgy.

- Az ég szerelmére, nem fotoszintetizálsz, hiába szeretnél! Tönkreteszed magad. Engedd, hogy segítsek.

- A kijutásban segíts, vagy hagyjál békén.
 

A srácot nem érte váratlanul az átkarolás-kiváltotta kapálózás és sikítás. Szentül hitte, hogy jó szándékkal és jót cselekszik, ezért nem engedett.

- Hagyjál már! Eressz el! Wade! - hisztizett Gill elvékonyuló hangon.
 

Wade nyugtatta, csitította, engedd, hogy segítsek, kérte megannyiszor a zokogó lányt.

- Mi történt veled? Miért reszketsz a legapróbb érintéstől? Egyszer eljátszottam a bizalmadat, többször nem fogom.

- Miért nem szálltok le rólam?! - Gill nem tudta lefejteni magáról az idegen karokat.

- Te is tudod, hogy szükséged van ránk. Barátok vagyunk, emlékszel? Csak... csak engedj közel magadhoz, mert máshogy nem megy.
 

Persze, hogy tudta ő is, csak a kivitelezéssel akadtak gondjai. Túl nagy sokk érte, és emiatt úgy érezte, oda a képessége, hogy megbízzon bárkiben is. Pedig biztos lehetett benne, hogy ha valaki érdemes a bizalmára, akkor a vele szemben álló egyén az. Még percekig igyekezett szabadulni, de amikor minden kísérlete kudarcba fulladt, Wade pólójába fúrta az arcát, és a dereka köré fonta a karjait.

- Végre! - szaladt hozzájuk Kian. Kissé zilált, ám diadalittas mosolyt viselt. Félszegen a lány vállához ért, s mikor az csak enyhén rándult össze, megnyugodva kifújta a levegőt. - Van isten! Barátom, belőled aztán jó béketárgyaló lenne. Hogy csináltad? Tudjuk már mi a baj?

- Nem tudjuk. De a többi előrelépéshez való hozzájárulásodat köszönjük szépen.
 

A rocker egy legyintéssel elhessegette az ironikus megjegyzést.

- Te is tudod, hogy nem bírom kezelni a sírást. Én már rég visszavonulót fújtam volna hetedhét ország kincsének beígérésével, te viszont sokat macsósodtál ma. Eddig azt hittem, te vagy itt a jófiú, de már látom, hogy nem. Következőleg én vagyok a társaságban a jófiú. Remélem, ezt megjegyzed, cukorborsó. Hm, a nyámnyila azért még lehetsz te - veregette vállon a barátját.

- Mily nagylelkű...

- Semmiség. - Kian kissé megkomolyodott. - Olyan fehér vagy, Gill. Jól érzed magad?

- Én -
 

„Úgy érzem, mindjárt elájulok", folytatta volna a mondatot, de a jóslat beteljesülése megelőzte. Wade-et meglepte a többletsúly, s egy pillanatig félő volt, hogy kicsúszik a kezei közül a lány (persze, hogy nem felé dőlt), de még időben összeszedte magát.

- A francba.

- Ne, inkább a hálóba vigyük - javasolta Kian.
 

Gill több dologra is felfigyelt, amikor kinyitotta a szemeit: szédült; nem tudta, hogy kerül a matracra (ami ráadásul nem középen volt!); és valaki - az új mércéjéhez képest - túl közel ült hozzá. Vagyis ösztönösen a másik irányba mozdult.

- Hé, hé, nem történt semmi - szólalt meg Wade. - Elájultál, ne erőltesd meg magad, csak pihenj. Ezen a reakción egyébként is túljutottunk, nem?
 

A lány tétován bólintott, ámbár kényelmetlennek ítélte a mellette ülő közelségét. Ez az érzés csak fokozódott, amikor a rocker is megérkezett a másik oldalára - csipkebogyóteát és egy szelet csokit kapott tőle.

- Ijesztő volt, ne csinálj ilyet többé, oké? Nem mintha lenne alkalmad erre a jövőben... Ugyanis Cooper önként magára vállalta, hogy felügyeli a megfelelő táplálkozásodat.
 

Végszóra megérkezett a szőke is.

- Bizony! - kiáltotta, és a kezében lóbált kekszes zacskót Gill ölébe dobta. - Kezdetnek megteszi. Pár napig még valószínűleg nem gyűrsz le háromfogásos ebédeket, de eljutunk oda is. Többé nincs kimaradó étkezés se „nincs étvágyam", se „kövér vagyok", se más jeligére. Nemevésnek ugyanis összeesés a vége. Most pedig regéld el szépen Cooper-papának, hogy mi ez a legújabb távolságtartó és extra paranoiás mizériád?
 

Cooper a matrac szélére huppant, amitől Gillnek a maradék nyugalma is tovatűnt. Három oldalán ellenkező neműek, negyediken a fal. Ismét Daniel szavai jutottak eszébe a régmúltból. Védekezőn markolászta a zacskó kekszet és a teáscsészét, hol ide, hol oda kapva a fejét. Kibuggyantak az első könnycseppek is.

- Jaj, ne - foglalta össze a látottakat Kian, de a társai is döbbenten ültek. Cooper tért magához először.

- Látod, erről beszélek. Miért ez a reakciód mindenremostanság? Ki bántott? Mikor? Hol? Hogyan? - Válasz híján tovább folytatta. - Az arcod nem lehet a válasz. Durva volt a pofon és teljesen váratlan is, de ennyire azért nem komoly, mint amit te csinálsz. A körünkben ülő két jómadár nyilván nem követett el semmi gaztettet, és jómagamról is ez a véleményem. Sikerült a lelkedbe tipornom, ez már feltűnt, és sorry érte. - Majd új lendülettel: - Sherman volt? Dee? Larry? Dan? Esetleg Craig?
 

A lány nem felelt, de a szőke fürkészte annyira intenzíven, hogy a testbeszédéből kiolvassa a választ. Nem lett boldogabb tőle.

- Mit csinált? - kérdezte halkan.
 

Gill a fejét rázta. - Semmit. Nem csinált semmit - bizonygatta a kekszes zacskónak. Remegő kezével kidörzsölte szeméből a maradék könnyet, s csak ezután nézett fel. - Ti is leszállhatnátok rólam. Talán csak egyedül szeretnék lenni.

- Na persze. - Cooper nem pedzegette tovább a kérdést. A másik érintett talán bőbeszédűbb lesz, bár akadtak efelől is kétségei.

- Ki csinált mit? - tátogta Kian, hasztalan: Wade éppannyira tanácstalan volt, mint ő.


Coopernek másfél napot kellett várnia, hogy kedvenc vezérüket is vallatóra foghassa. Addig is betartotta a lánynak tett ígéretét, és minden főétkezéshez alkalmas időpontban az asztalhoz ültette, és árgus szemekkel ügyelte, hogy elfogyjon a kijelölt adag a tányérról, ami nem volt konfliktusmentes feladat. Néha a köztes időben is a kezébe nyomott egy almát, csokit vagy amit éppen talált. Gill bizalma nem tért vissza egyik percről a másikra, de már nem futott el sírva-sikítva, ha valaki egy méterre megközelítette. Az arcát csúfító folt végre javulást mutatott: vesztett kiterjedéséből és élénk színéből is.


A szőke levette a fejhallgatót, és nagyot nyújtózott. Fél szemmel körbe sandított a munkabázison, gyors létszámellenőrzés végett. Két személyt el kell távolítania, állapította meg.

- Egészen elálmosodtam. Jól esne egy kis kávé. - A biztonság kedvéért ásított egy hosszút.

- Sok tejjel és cukorral - vágta rá Dee álmodozó hangon. - Tudod, ahhoz képest, hogy a viccgyárosok közkedvelt színét hordod a fejeden, vannak egészen jó ötleteid. Kér még valaki?
 

A fekete bőrű magára vállalta a kávéfőzést Cooper igazi örömére. Már csak Wade-től kellene valahogy megszabadulnia.

- Hm, ami azt illeti, pár szendvicset is le tudnék gyűrni... - Sandán oldalra pillantott. - Wade?

- Igen? - állt le a kérdezett is a munkával. - Miért nézel rám így? Te vagy éhes...

- Ez így igaz, és kettőnk közül én fogok itt gályázni, míg a szerencsésebbek a tollasbál parkettjén lejtenek.

- Nagyon bírlak sajnálni, de még mindig nem látom be, miért kéne nekem a te vacsorád után rohangálni.

- Mert te vagy a jelenlévők között a legfiatalabb. Az idősebb tiszteletéről, ranglétráról nem hallottál még?

Wade megrökönyödve nézett a szőkére. - Mi van?!

- Sok sajttal és majonézzel kérem - vigyorgott az válaszul. - Dan?

- Nem kérek semmit - nézett fel végül ő is. A puffogó tinédzser távozó hátát látva lerakta öléből a laptopot, és felvont szemöldökét Cooperre irányította. - Mi szükség volt erre?

- Remélem, bevárják egymást.

- Térj a tárgyra - javasolta unottan.

- Miről beszélsz? - tettetett felháborodást a szervezkedő. - Ideje felkészíteni a szervezetemet az éjszakázásra. Olyan nagy baj, ha néha szeretném, ha kiszolgálnának hányatott sorsú huszonévesként? De jól van, cseverészhetünk, amíg magunk vagyunk, arra mindig kapható vagyok - enyhült meg. Mivel Daniel nem kapott az alkalmon és kezdett locsogni valamiről (milyen meglepő!), folytatta. - Feltűnt, hogy az utóbbi napokban kedvenc hosszú távú vendégünk meglehetősen furcsán viselkedik: mintha nem tudná eldönteni, hogy üldözési mániában szenved vagy inkább idegösszeroppanjon. Nem tudsz valami a dologról?

- Nem. Mit tudnék róla? Majd megunja. Vagy eldönti, hogy melyik a látványosabb, és ahhoz ragaszkodik. A játék úgyis a vérében van.

- Kérlek, ne kezdd te is! Többször nem dőlök be. Larrynek majdnem elhittem, és mit értem el ezzel?! Gill azóta is az arcomba vágja, ahányszor csak teheti. De térjünk vissza az eredeti témánkhoz. - Az ajtó felé nézett; még maradt egy kis idejük. - Valami vagy valaki történt vele. Már háromszor körbejártam a dolgot, és csak te lehetsz a tettes. Szóval?

- Szóval mi?
 

A szenvtelen arctól Cooper egyre dühösebb és türelmetlenebb lett.

- A jó kurva életbe, Daniel! Mégis mi a faszt csináltál vele?! Az a böhöm nagy pofon nem volt elég?!
 

Az érzelemmentes maszk egy tizedmásodpercre megingott. Talán a szóhasználat tette, bár arra - szerencsére - nem került sor.

- Mit mondott, mi a bűnöm?


- Nem volt hajlandó elárulni. Azt mondta, amikor rákérdeztem, és most szó szerint idézem: semmit, nem csinált semmit. De csak rá kellett nézni, hogy lássam, hazudik. Ennyire azért nincs jó színésznő. Te beavatnál?

- Hallottad - rántott vállat némileg megkönnyebbülve a vallatott. - Ha azt mondja, nem csináltam semmit, akkor nem csináltam semmit.
 

Mindketten tudták, hogy ezzel le van zárva a beszélgetés. Cooper frusztráltan sóhajtott, Daniel pedig megnyugodott, hogy kettőjük titka marad az incidens. Nem volt büszke rá.

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Újdonságok

 

 

 Az oldalt sikeresen megnyitottuk, és természetesen folyamatos fejlesztés alatt áll!

     

2021. 07. 28.

 

Esu Aries versei közé öt újabb került: Darázs, Vers Orhidhoz, Hála, Köszönet, Inuyasha.

Kellemes olvasgatást!

 

2021. 06. 26.

The Princes(s) of Ice Elina regénye folytatódik a 4. fejezettel.

2021. 04. 09.

Egy kis hét végi friss:

Gyermekkorom emlékei  - Jimmy Beatmaker novellafüzérének 3. darabját olvashatjátok.

2021. 04. 04.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk minden írónknak és olvasónknak - a szerkesztőség.

Száz szó  - Elina egypercesei közé került fel egy régi-új: Hóvirágok, és folytatódik a -

The Princes(s) of Ice -című regénye a 3. fejezettel. Kellemes olvasgatást!

2020. 12. 31.

          Minden kedves olvasónknak

és írónknak

eredményekben gazdag,

boldog új évet és jó egészséget kívánunk!

Száz szó  - Elina "nyúlfaroknyi" novellái közé került fel három: Mindörökké; Mindörökké - kicsit másképp; Matematika

**********************************************

Korábbi frissítések

 

 

 
Köszönjük!
 
Látogatók
Indulás: 2008-05-10
 
Görgetősáv

 
Egérkövető

); }

 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?