Vézna, sápadt tisztiszolga fogadta a vendégeket a tarisi űrbázison, ahonnan komppal mehettek tovább a bolygó felszínére. A régi birodalmi időkben teljesen alkalmatlannak találták volna ezt az embert katonának, vagy elküldték volna a híres-hírhedt Caridai Katonai Akadémiára, ahonnan rettenthetetlen harcosként tért volna vissza - vagy soha... Rengeteg önkéntes árasztotta el az "intézményt" a Birodalom első napjaiban, ám utána már csak a kényszersorozás áldozatai maradtak. Onnan menekülni nem lehetett, se élve, se holtan. Csak birodalmi katonaként lehetett elhagyni a bolygót.
 "Ez a segédtiszt nyilván kipergett volna az első hónapban" - gondolta Winree. Annak idején csak holofelvételeket
láthatott a bolygóról és nem tudta, áldja ezt a szerencsét, vagy átkozza. Ugyanis egy csodafegyverrel megsemmisíteték az egész Carida-rendszert, illetve több más csodálatos bolygó is megsemmisült a nagy háborúban, mikor más galaxisok népei indítottak inváziót, hogy elfoglalják ezt a rendszert.
  A tisztiszolga épp Sagernek magyarázott a jelenlegi helyzetről és arról, hogy kell illik viselkednie a Hadúr jelenlétében, ugyanis az, hogy Kyja a legnagyobb, az csak pletyka volt. Ő volt a legalacsonyabb, de egyben legegoistább ember a Birodalmi Hadsereg történelmében. Tény, hogy pár évvel ezelőtt jelentős erők álltak a rendelkezésére, de azok, akiknek volt bátorságuk, dezertáltak a szolgálatából, miután jobb ajánlatokat kaptak más haduraktól. Már Winree kapitány is megbánta döntését, miszerint el kellett volna szegődnie egy másik vezető mellé. Azonban a hűségről tanult dolgoknak mi értelme? És milyen példamutatás lett volna a lázadás a legénység felé? Annak idején elhatározta, hogy nem törődik azzal, kit szolgál, inkább hű marad az eskühöz, melyet az előző kapitánnyal tettek le.
  Mindazonáltal - pletykák és propaganda által - Derc Kyja tovább terjeszti magáról, hogy ő a legnagyobb birodalmi hadúr.
Ennek eredménye az lett, hogy az egész szektor ellene fordult. Sőt a szomszédos szektorokat irányító kormányzók,
hadurak és különböző vezetők bele-belemarnak az őáltala irányított területekbe. Végső elkeseredésében küldte a
Chimaerát a Peremvidéken túlra, mert azt hallotta, hogy valahol a Galaxis legszélén ott kell lennie a Sith Ősi
Birodalmának. Úgy remélte, mivel több száz évvel ezelőtt egy Sith Lovag szolgálta Palpatine császárt, ha magát a Sithek népe előtt a Birodalom császárának nevezi, beállnak az ő szolgálatába, és új szolgáival elsöpörheti
az ellenségeit.
  A komp idő közben leszállt egy platformon, mely a kormányzói palota előtt lebegett több kilométer magasan a Taris
felszíne felett. Ha innen valaki leesett, annak csak a véres húsmassza-darabkáit találták meg odalent, de néha még
azt sem. Senki sem tudja, hogy az elítélt rabokon és menekülteken kívül ki, vagy mi van odalent...
Itt, Felsővárosban - a felhők közt - a gazdagok, nemesek és a "felső osztályba tartozók" élnek már évszázadok, sőt
évezredek óta. A legjellemzőbb rájuk, hogy mind emberek, és mind lenézik a másikat. Kellemetlen, de szép hely...
  A tisztiszolga, akit, mint kiderült, Foljac Kenavar őrmesternek hívnak, tovább vezette őket a platformról egy teraszra,
mely végén hatalmas lépcsősor vezetett a kormányzati negyedhez. A lépcsősor végén csodálatos, hosszú utca vált
láthatóvá az üveggel borított tornyok közt. Egy út a felhők közt... Egy primitív világról származó élőlény nyilván az Istenek Városának hívná Felső-Tarist. Lélegzetelállító látvány, ámbár a fogadtatás a lakók részéről nem épp kellemes, még akkor sem, ha ember az ideérkező személy. A kormányzói palotáig többszáz méteres gyalogút vezetett még. Azért kellett gyalogolni, mert több halálos baleset után a siklókat és hajókat kitiltották az ilyen utcákról.
  Az egész városban a kormányzói palota volt a leghatalmasabb épület. Nem csupán fényűző termmekkel és irodákkal volt tele, hanem lakásokkal, laktanyákkal is meg volt tömve, és persze e felhőkarcoló alapjainak mélyén rejtették el a planetáris pajzs generátorát is. Utóbbiról persze csak a Hadsereg és a Flotta beavatott tisztjei tudtak...

 - Üdvözlöm önt, kedves Darth Sager, a Tarison! - Kezdte beszédét Derc Kyja. - Ez a bolygó jelenleg a Birodalom fővárosa. A helyzet részleteit később ismertetném, ha megengedi. Úgy értesítettek, hogy a Galaktikus Történelemből van egy kis lemaradása... - mosolyodott el gúnyosan.
 - Úgy van - mondta kulturált hangnemben a Sithek ősöreg lovagja - ha a számításaim helyesek, legalább ötezer évet kell bepótolnom.
 - Rendelkezésére bocsátom a teljes történelmi adattárat és az archívumokat. Persze a Galaxis csupán pár száz éve esett át egy nagy invázión. Még ma sem hevertük ki a pusztítást. Az utóbbi két-háromszáz év történelmében elvesztek bizonyos adatok, illetve nem minden részletét ismerjük egyes eseményeknek.
 - Megértem. Ha megengedi, lepihennék valahol, és máris elkezdeném a történelem tanulmányozását.
 - Persze... hogyne. Őrmester! Kísérje Sager urat egy kényelmes lakosztályba.
 - Igenis!
 Winree vigyázzba vágta magát, majd meghajolt, ahogy ezt a fajta tisztelgést tanították az akadémián. Már ment volna a vendég után, mikor Kyja megszólította:
 - Várjon egy percet, kapitány! Beszédem van önnel!
 A kapitány megfordult, majd szembefordult a hadúrral.
 - Jó munkát végzett, parancsnok. Végre diadalt arathatunk a Galaxis felett!
 - Uram?
 - Ne játsza a hülyét! Ez egy Sith Lovag! Emlékezzen csak, miket hallottunk mindig is a Sötét Oldalra tévedt Jedikről, vagy magáról Vaderről! Ha megtaláljuk a Sithek elveszett birodalmát, és uralmunk alá hajtjuk őket, ennek az embernek a segítségével, egy nap császár lesz belőlem!
 - És hogy vegyük rá, hogy nekünk dolgozzon anélkül, hogy ellenünk fordulna, uram?
 - Az legyen a maga gondja! Íme az új feladata: biztosítsa a kényelmet vendégünknek és állítsa a mi oldalunkra! Az én részem az lesz, hogy az anyagiakat és a megfelelő személyeket biztosítom a végrahajtásához.
 - Értettem! - felelte engedelmesen, ám nem volt sok kedve dajkálni egy fiatal testben élő több ezer éves férfit.
 Távozása után nem sokkal kiért az utcára, majd a kompok felé vette volna az irányt, hogy elmenjen Sager szállására, mikor nagy kavarodást látott meg pár száz méterre maga előtt. Néhányan menekültek abból az irányból, pár vakmerőbb, kiváncsi ember viszont azért tolakodott, hogy le ne maradjon semmiről. Utóbbiak közt megjelent néhány rohamosztagos is. Látványukra Winree úgy gondolta, mire odaér, a veszekedőket úgyis "lecsillapítják" a sugárvetővel felszerelt plasztacél-páncélos katonák, ezért inkább egy másik irányból megpróbálta kikerülni a tülekedőket. Alig fordult meg, mikor egy láthatatlan erő felrepítette a levegőbe, majd orral nekiesett egy korlátnak, ami épphogy megmentette a több kilométeres zuhanástól.
  Hányingere támadt, de nagy nehezen legyűrte. Egy birodalmi tiszt elhányja magát a nyílt utcán?! Ugyan, ki hallott már ilyet? Csengett a füle is... Első gondolata az volt, hogy gránát robbant a verekedők közt, de ilyen messze elért volna a lökéshullám? A robbanás hangját meg, miért nem hallotta?! Vérben tocsogó arcát lassan az előbbi irányba fordította, és majd elállt a lélegzete.
Az Égi Utca egy bizonyos részéről mindenki elrepült és egy közelben álló épület oldala lerombolódott. Por kavargott az úton, holott ez nem megszokott ilyen magasan, ahol ráadásul a falak plasztacélból vannak. A porfelhőből három alak bontakozott ki: két kék energiapenge egy vörössel viaskodott, védve a használóját a rá zúduló támadásoktól.