Amikor kissé eltávolodtak a csoporttól, Sesshoumaru kérdése már érkezett is a fénydémon-nő gondolatai közé:
"Melyikük az?"
"Menjünk fel a Belső Kapu fölötti teraszra. Onnan mindkettőtöknek meg tudom mutatni úgy, hogy ne fogjon gyanút."
Lassan sétálva tartottak a lépcső felé, sietésre feszülő izmaikat erőteljesen viszatartva, mintha csak a tél-eleji alkonyatban fürdő vidék panorámájára lennének kíváncsiak. Amikor a youkai már biztosnak ítélte a távolságot - hogy meg ne hallja valaki őket - Reitát is beavatta:
- Kagome kiszúrta. Az egyik ningen az. - közölte vele alig hallhatóan.
- Értettem abból, ahogy egymásra néztetek. Most mi a tervetek? - használt magától értetődően többes számot, mivel ő teljes értékű démonharcosként tekintett a mikora, aki ráadásul az ország egyik legmagasabb rangú nemesi címével büszkélkedhetett - hiszen hercegnő. A Nagyúr méltó párja...
- Várj egy kicsit. Kagome megmutatja, melyikük az. Egyébiránt nem hinném, hogy tanácsos lenne azonnal lerohanni és kivégezni. Meg kell tudnunk pár dolgot róla, és rajta keresztül a démon terveiről.
- Ha gondolod, van egy nagyon ügyes lány a szolgálatomban. Teljesen megbízható, mert az életét úgy mentettem meg, ami örök hálára kötelezte. Esetleg megkörnyékezhetné ezt a halandót...
- Ott van. A három férfi közül a legmagasabb, az a szőkésvörös. - írta le nekik a lány a jelzett személyt.
- Jó. Vessük be azt a lányt! Ő fogja az újakat a szállásukra kísérni, ami kívül lesz a Palotán. A falu elöljárója fogadja be majd őket ideiglenesen. - döntött a kutyaszellem, jegyesével teljes egyetértésben.

Kezdett sötétedni, amikor visszatértek a palota épületébe. Barátaik zajos csetepatéja fogadta őket. Miroku ismét alakított, és Sango egy hatalmas pofonnal jutalmazta. A démonvadászlány hangjától zengett az emelet:
- Van képed ezek után is azt állítani, hogy én vagyok álmaid nője?! Hiszen minden adandó alkalommal más szoknya után futsz!
Miroku megint az átokra hivatkozott, de a nő idegesen félbeszakította:
- Átok! Ha nem lenne az átok, akkor is ugyanilyen perverz lennél, Miroku! Legalább a barátaidat ne áltasd!
Az uralkodói jegyespár érdeklődve figyelte, ahogy Sango dühösen elviharzott mellettük.
- Most épp mi volt az ok? Mert nem látok egy idegen lányt sem a közelben. - kérdezte jeges nyugalommal Sesshoumaru, amikor az öccse előkerült.
- Az egyik szolgálólány. Az az idióta szerzetes minden lányt megkörnyékez... pedig biztosan tudom, hogy egyedül Sangot szereti. De mégsem állja meg, és ilyenkor Sango rosszabb lesz egy fúriánál.
- Féltékeny. - jegyezte meg a youkai.
- Te nem lennél az a helyében?
- De. Szerencsére a jövendőbelim nem ad rá okot. - vonta szorosabban magához Kagomét.
Inuyasha hirtelen elhallgatott, mert a folyosón Reita lánya közeledett. Bátyja és a miko jelentőségteljesen néztek egymásra, majd sietve odébbálltak. Yumét még mindig elbűvölte Sesshoumaru - akit ez felettébb zavart - de emellett Inuyasha személye igencsak felkeltette érdelkődését.
"Érdekes. Régebben kihasználtam, hogy így néznek rám a nők. El is vártam mindtől a személyemet megillető hódolatot. Azt most is megkövetelem, hiszen alattvalók. Yumet az öcsémnek szánom. A palota ágyasait pedig átengedtem Reita két fiának."
"Hmm... Még mindig elképesztően nagy az egód, kutyuli."
"Kutyuli?! Ezért büntetést érdemelsz!" A Nagyúr felmorrant, de a lány tisztán kiérezte belőle a műfelháborodást. Ahogy kedvesére nézett, annak drágakő tisztaságú szemeiben ott csillant a vágy, a szerelem és egy kis kajánság. Amint szobájukba értek, a démon a jegyese elé perdült, fél kézzel elkapta a nő kezeit, és a fejük fölött a falhoz szorította, de csak annyira, hogy ne okozzon fájdalmat.
- Nos, fogsz-e tiszleletlen lenni jövendő uraddal?! - suttogta egészen Kagome szájára.
- Én mindig megmondom neked, amit gondolok. De meg sem kell, hogy mondjam. Úgy is tudod jól. - válaszolta a lány.
- Tudom. És azt is, hogy mások előtt soha sem teszed. - lehelte lágyan Sesshoumaru, és száját odaérintette a mikoéhoz.
A puha, édes csók egyre szenvedélyesebbé vált, miközben a férfi másik keze végigsimított a selymes arcbőrön és a lány haján, majd oldalán, egészen a csípőjéig. Belenyögtek a csókba, és az inuyoukai elengedte párja eddig fogva tartott kezeit. A vékony ujjak kényeztetőn simultak arcára, majd ezüst hajába túrtak.

A mindkettejük számára oly kellemes percet a lakosztály bejárati ajtajának kicsapódása szakította meg. Sesshoumaru dülledt szemű, morbid külsejű talpnyalója tört rájuk óvatlanul, ami persze egyikőjük tetszését sem nyerte el. Yaken - ura közreműködésével - rövid úton a levegőbe emelkedett, majd a kőfallal ismerkedhetett meg behatóbban, amikor rajta landolt. Ezután az ütközés kábulatától elnémulva "csorgott" le a fal tövébe, a padlóra, azzal is közelebbi ismertséget kötni. Amikor magához tért, Sesshoumaru felettébb dühödt pillantásait zsebelhette be kis magánakciója jutalmaként.
A youkai tulajdonképpen nemcsak szolgájára orrolt, hanem kis önvád is keveredett dühébe. Eléggé elveszítette az önkontrollt, és nem figyelt a környezetére annyira, mint szokott. Ezért nem is érzékelte a megszokott aurájú gnóm érkeztét.
- Mit akarsz?! - förmedt rá Yakenre.
- Sesshoumaru Nagyúrrr! Tenshi-hime kéreti Uramat és a fiatal himét a lakosztályába, még vacsora előtt. - nyekeregte elnyújtottan a varangy-szellem.
- Azaz - most? - érdeklődött Kagome.
- Igen, hime.
- Tudod, mit kíván tőlünk?
- Nem, Nagyuram.
- Akkor mire vársz?! Jelentsd neki, hogy máris megyünk! - morrant rá a zöld törpére a youkai.
Yaken szédületes sebességgel tűnt el előlük. A felrúgás már megszokott volt számára, ellentétben a falhoz passzírozással.
"Ne morogj rá. Csak a kötelességét teljesítette."
"Tudom, kedves. Magamra is haragszom, mert ha nem jön, elveszítem a fejemet..."
"Nagyon kíváncsi vagyok, milyen az, amikor ez megtörténik anélkül, hogy a vérengző éned kerüljön fölénybe. Olyannak soha sem láttalak még."
"Mert még soha nem történt meg. De előbb-utóbb meg fog, mert teljesen elveszed az eszemet."- vigyorodott el kissé perverzen a démon. Majd halkan megszólalt:
- Ha úgy gondolod, indulhatunk.
Karját nyújtotta hercegnőjének, és méltóságteljesen vonultak végig a folyosón Tenshi lakosztálya felé.