Az emberiség, bölcsőjének a Föld nevű bolygót tekintette, amely mára már lakhatatlanná vált. Mégpedig a faj agresszivitása, hatalomvágya és kapzsisága miatt. A viszonylagos technológiai fejletlenség miatt csak pár ember tudott elmenekülni, s új életet kezdeni a Marson, a "Föld Testvérén". Az Utolsó Háború során nem csak a harcok pusztították a lakosságot. Vegyszereket, mesterséges vírusokat és sugárzó anyagokat dobtak a civil lakosságra, kezdetben kísérletek gyanánt, később viszont a minél hatalmasabb pusztításért. Hogy kiirtsák az ellenálló nemzeteket. A háború vége felé a bolygó ökoszférája teljesen felborult.
Nagyon gyorsan kezdték el fejleszteni az új technológiát, mellyel az épp vesztésre álló fél győzedelmeskedhet. Mondván:
"Mi túléljük, őket meg itt hagyjuk meghalni." Aránylag egész gyorsan elkészültek a tervekkel, melyeknek fejlesztését félbehagyták a háború előtti időkben. Ugyanis akkor leállítottak minden egyéb kutatást... Mindkét fél csak és kizárólag a föld felszínére használt haditechnológiát fejlesztette, hogy nála legyen az előny a "Nagy Tánc" kezdetén. Az űrre, mint hadszíntérre - nem nagyon gondoltak. Az emberek ekkorra fejletlen szinten ugyan, de benépesíthették a Marsot. Mikor azokat kellett kiválasztani, hogy kik jöhetnek az új világba, természetesen - mint mindig - a "nagy" vezetőket menekítették elsőnek.
Sokak lázongtak emiatt, s szó szerint letaposták egymást az épp startoló űrhajók előtt a tolongó élőlények, kik mind az életüket akarták menteni. Az utolsó napon, melyen túlélőket szállítottak el a bolygóról, a pilóták megtagadták a parancsokat, s inkább azokat az embereket engedték fel a hajókra, kik a "Hűséglistára" nem kerültek fel...
  Ezzel a kisemberek számára ők lettek a hősök. Az új vezetők. Ugyanis mikor le akartak szállni a Marson, a már ott lévő "nagyok" rokonai tűzparancsot adtak a hajókra. A menekítőflotta parancsnoka viszont oly ügyes volt, hogy veszteségek nélkül elvezette embereit a Jupiter holdjaira. A marsiak hiába lőtték őket, ha egyszer minden működőképes hajó az ő parancsnoksága alá tartozott és messze elkerülte a vörös bolygót... Az utolsó menekültek kolóniákat alapítottak az Europán, az Ion, a Calliston és a Ganymeden. Sok okos ember, s tudós volt ennek a népnek a fiai  és lányai közt, kik a Marsra kerültek, de az első adandó alkalommal megszöktek, hogy segítsék sajátjaikat, az egyszerű embereket. Működőképessé tették az elromlott berendezéseket a marsi hajókon, majd mindent hátrahagyva indultak a Jupiter felé. Így még több embert tudtak megmenteni, mielőtt a Föld felszínét teljesen elpusztította volna a temérdek nukleáris vihar.
 
 Ezer, s ezer év telt el. A két részre szakadt emberiség nem érintkezett egymással, de gyarapodott rendesen, mind technológiailag, mind létszámot tekintve. Ám egyszer újra fellángolt a harc... A nagyok leszármazottai elrabolták az akkori kor legnagyobb tudósait, s a családjaikkal fenyegették őket. Bevált az aljas húzásuk.
  A technológiai fölény ismét a "nagyoknál" volt. Ellenük hősiesen helytállt az - akkor már a Plútóig kiterjedő határokkal rendelkező - nép. Ám elbuktak. A "nagyok" felégettették a kolóniákat, elpusztították a hadiflottát. Sokszor nem ejtettek foglyokat sem.
Fő célpontjuk a civil lakosság volt. Több millió ember halt meg, vagy tűnt el örökre. A túlélők távoztak a Naprendszerből. Ők lettek a Száműzöttek, kiket kisöpörtek otthonaikból. Többen ellentámadást sürgettek, de a parancsnok meggyőzte a tiszteket:
"Vesztettünk. Ideje hátrahagyni ezt a rendszert. Új otthont keresünk magunknak. S ha elég erősek leszünk, majd akkor bosszút állunk minden egyes lemészárolt családért!"
  Több tudós is maradt velük, kiket elrejtettek a "nagyok" kémei elől. Kifejlesztettek egy olyan technológiát, melynek segítségével az aszteroidákból kibányászhatják a nyersanyagokat és az életet jelnető vizet. Majd moduláris építkezésbe kezdtek a hajókon.
Gyárak, lakótelepek, növény- és állattenyésztő modulok épültek a katonai hajók külső felületére. Az üzemanyagot és az energiát azokból a gázokból nyerték, mely ott van mindenhol az egész univerzumban.
  Miután eléggé megerősödtek egy hosszú úthoz, tényleg távoztak a Naprendszer legkülső övezetéből. Ezután évszátadok teltek el, s nem hallott a Száműzöttekről senki semmit.
  Ám, valami mozgolódik odakinn... De nem a Száműzöttek jöttek vissza bosszút állni. Leszármazottaik már majdnem el is felejtették ezt a rendszert, mely kitagadta őseiket. Egy új faj jelent meg, mely bebizonyította, hogy nincs egyedül az emberiség az Univerzumban.
A Naprendszerben élő vezetők nyilván elszúrtak valamit. Ugyanis a két faj közt kitört a háború. Az emberi faj vesztésre áll. Ezért a "nagyok" mindenfelé, a tér 360 fokában vész-üzeneteket küldtek a Száműzötteknek.

A Száműzöttekről szól elsősorban ez a történet. A kitagadott népről, mely megmentheti azoknak a leszármazottait, kiknek ősei elüldözték őket a Naprendszerből.

E kor történetét azért ismerjük, mert szerencsére a feljegyzések nem semmisültek meg a vérzivataros történelemben...