Kedvenc fehér kutyusunk vigyorgott, de csak addig, amíg be nem húzta maga mögött a fusumát. Arcizmait visszarendezve fordult meg, és jeges fennsőbbséggel meredt az előtte hétrét görnyedező, kissé kornyadtnak tűnő Yakenre.
- Mit akarsz? - lökte oda a szavakat unottan.
- Alázatos szolgád bocsánatodért esedezik, Sesshoumaru Nagyúrrr!
- Hm?! Mit műveltél? - nézett rá értetlenül a démon.
- Meg akarrrtam neked szerezni a Tessaigát. Úgy gondoltam, most adódik alkalom rá, hogy az öcséd is helyben van, de...
- De? - kérdezett vissza a youkai némi érdeklődéssel - bár ez a történtekre vonatkozott, nem a kardra. Ő ugyanis már rég lerendezte magában, hogy az a fegyver tényleg Inuyashát illeti, és jobban használhatja öccse, mint ha ő forgatná a kezében...
- Ne harrragudj rám, Sesshoumaru Nagyúrrr! A kard megmagyarrrázhatatlan módon életre kelt, ahogy hoztam neked. Kagome-hime szobájában néhány holmit darrrabokra aprrrított... - brekegte meghunyászkodva a szokottnál is gyomorforgatóbb színben pompázó varangy.
Eközben ura az ablakhoz lépett, és a még mindig tomboló hóvihart nézte.
- A kardról már rég lemondtam Inuyasha javára. Ha nem vetted volna észre, már jó ideje nem harcolunk érte. Kibékültünk egymással - jegyezte meg kis idő múlva, hűvös nyugalommal. Majd hirtelen megfordult, és megint talpnyalójára villantak szemei:
- Amúgy mit kerestél te a hime lakrészében?! És mit tettél tönkre, te szerencsétlen?! Áh... várj! Nem is akarom tudni - legyintett lemondóan. - Menj, és tegyél sürgősen rendet! Most!
- Igenis, Sesshoumaru-sama! - hajlongott a gnóm, és gyorsan felhúzta a nyúlcipőt. Megkönnyebbült, hogy urát jó kedvében találta, és felettébb csodálkozott azon, hogy nem kapott tőle sem fölrúgást, sem földbe tiprást. Nem úgy, mint egy fertályórája a fiatalabbik testvértől, aki - csendesen, hogy Yumét fel ne ébressze - kissé a kőpadlóba döngölte, majd személyesen lökte be bátyja lakosztályába, hogy Yaken beszámolhasson neki "remek" ötletéről. A varangydémon tehát sietve tett eleget Nagyura utasításának, nehogy az végül meggondolja magát, és Inuyasha után ő is laposra tapossa. Majdnem az érkező Nao lába alá került, aki tényleg a reggeli miatt jött.

- Eh! Baka! - morogta kissé bosszankodva az inuyoukai, amikor szolgája eltűnt az ajtó mögött. Majd várakozón fölvetette a fejét, mert hallotta a hálószobából Kagome kuncogását. A lány nemsokára ki is lépett onnan, kényelmes, meleg, csinos yukatát viselve.
- Tudod, hogy magadhoz képest nagyon elnéző voltál vele? - szólalt meg.
- Igen, de nem akarom elrontani a hangulatomat az idióta húzásai miatt. Inuyashától alighanem amúgy is megkapta a magáét. Éreztem az illatát rajta, és elég megviselt volt az ábrázata... - vigyorodott el kajánul a férfi, majd karját nyújtotta jegyesének, hogy reggelizni menjenek.
A Nagyúr ezután Tenshi-himével és családtagjaikkal, barátaikkal közölte, hogy másnapra tervezi esküvőjét Kagomével. Hagyományos shinto szertartásra kerül majd sor, de a megelőző formaságok a körülmények miatt elmaradnak.
Ezután jegyese képességeinek fejlesztésével foglalkoztak ebédig, amikor is Sesshoumaru nyilvánosan bejelentette a másnapi menyegzőt. A hóvihar miatt nem számítottak túl sok vendégre, de így is lázas készülődés vette kezdetét. Szolgák hada sietett a folyosókon. A konyhában előkészítették az esküvői lakoma hozzávalóit. Néhány fogás elkészítéséhez még aznap hozzá is fogtak. Díszítették az ebédlőt.
Kagomére délután ruhapróba várt. A habfehér selyem kimonó tökéletesen illett rá. Másnap csak a haját kellett elkészíteni, de az több óra hosszat eltartott.

Sesshoumaru a szokásokhoz híven fekete kimonóba öltözött a nagy napon.
A szertartást nem tudták a szabadban tartani, így a palota földszintjén lévő nagy fogadóteremben gyűlt össze a vendégsereg.
Még így is szép számmal megjelentek, hogy odakint egyre tombolt a hóvihar. A ceremónia egyik fő pontja volt, hogy a jegyespár elfogyasztotta az erre az alkalomra készített rizsbort, háromszor kortyolva egyet-egyet, három pohárból, jelképezve kettőjük egységét. Ezzel a házasság megköttetett - de ők démonok voltak. Ez azt jelentette, hogy a Nagyúr a szertartás részeként megjelölte asszonyát.
Ez viszont nem a szokásos módon történt, ugyanis mindketten haraptak egy vérző sebet a másik nyaka tövén. Ez alaposan meglepett jó néhány vendéget. Mármint, hogy Nyugat Nagyura engedte, sőt kérte, hogy Kagome is harapja meg a szertartáson, ezzel jelezve: Sesshoumaru csak Kagoméé.
Tenshi, Reita és Inuyasha értette, hogy miért. Ők tudtak a jegyespár különleges képességeiről és gondolati közösségéről.
Amint a rövid ceremónia véget ért, mindenki bevonult az ebédlőbe, és letelepedett a lakoma mellé. Vidáman cseverészve fogyasztották a sokféle finom falatot, néhányan alaposan leöblítve azokat, szakével.
Az új házaspár azonban csak a szertartás miatt ivott némi alkoholt, amit a bőséges ebéd ellensúlyozott. Miután ők jóllaktak, távoztak, míg a társaság tovább mulatott.

- Mit szólsz egy kellemes fürdőhöz? - ült ki sejtelmes mosoly a youkai arcára, ahogy a lakosztályukba értek.
Nem is várta meg, hogy asszonya válaszoljon. Maga felé fordította, és mohón csókolni kezdte, amit Kagome hasonló hévvel viszonzott. Mindketten beleremegtek a vágyakozásba. Sesshoumaru türelmetlenül morrant, amikor szerelme kimonóját le akarta szedni, de az elég bonyolult műveletnek bizonyult. Ezért egyszerűbb megoldáshoz folyamodott: karmaival leszakította az értékes ruhát feleségéről, majd felkapta a piruló, hozzá simuló démonnőt, és ölében vitte a fürdőbe. Kisvártatva félreérthetetlen hangok szűrődtek ki a helyiségből, amit persze nem illett meghallania senkinek...