Előszó

Titkos üzenetek

(fél órával a Tollasbál előtt)

A fülledt nyár eleji levegő helyét, jólesően hűvös szellő vette át a napkelte fényeiben fürdő hangulatos szobában. A hajnal csendességét egy folyamatosan csörgő telefon hangos zaja törte meg. A rakoncátlankodó telefon gazdája bosszúsan felmorgott és feje tetejére húzta könnyű takaróját annak reményében, hogy a csendháborgató készülék egyszer csak abbahagyja a zörgést. Azonban a mai hajnalon nem volt szerencséje.

Félálomban mérgelődve, a balszerencséjét szapulva felvette a rettentő zajos tárgyat, és elhatározta, elküldi melegebb éghajlatra hajnali zaklatóját, de amint a kijelzőn villogó fényképet meglátta, mérge rögtön elpárolgott. Egy hangos, lemondó sóhaj kíséretében felvette a még mindig hangosan csörgő telefont.

– Jó reggelt! Berlin városi szeretetszolgálat! Miben segíthetek? – üdvözölte a telefon gazdája bosszús hangnemben reggeli zaklatóját.

– Jó reggel kívánok! A kedves bátyám felébresztésében. Megköszönném!

– Kisasszony jelentem, a bátyja épp oly fitt, mint amennyire éber! Ezen kívül miben lehetek még szolgálatára kiskegyednek ilyen korai órában?

– Volna még néhány kívánságom! Kezdésként például szeretnék küldeni egy kiadós hideg zuhanyt és egy illemtankönyvet David Wolfberger részére! Folytatásként nem lenne rossz, ha tudnék beszélni az illetővel normális hangnemben.

– Majd postázzuk az Ön által szívből küldött ajándékokat, mikor a normális emberek is talpon lesznek!

– Ugyan már Dave, ne mérgelődj! Nyomos okom volt arra, hogy felhívtalak! – méltatlankodott a kellemes hangú, nem mellesleg éber fiatal hölgy a vonal túlsó végén.

– Elise, ugye tisztában vagy vele, hogy hajnali 5 óra múlott 10 perccel és a kis akcióddal Sallyt is felébresztetted? Te nem vagy normális.

– Igen Dave, tisztában vagyok vele! Azért hívtalak fel, mert…

– Felkeltél hajnali 5 órakor napkeltét nézni, ami bevallom valóban gyönyörű látvány, és nem tudsz visszaaludni, épp ezért felhívtad a legkedvencebb bátyádat. - szakította félbe türelmetlenül a lányt Dave, annak reményében, hogy így hamarabb tovább aludhat kényelmes ágyában.

– Dave! Egyetlenegy bátyám van! Még szép, hogy te vagy a legkedvencebb! – fortyogott a dühtől most már Elise is bátyja türelmetlenségén. – És az ok, amiért felhívtalak csak 5%-ban ez, mert…

– Kitalálom! Chantal a szobatársad, most ért haza a barátjától és az élményeiről számol be neked, ezért kellett egy jó ürügy, hogy elmenekülj előle.

– David, Chantalnak nincs is barátja! Ha meg nem szeretném hallgatni az élmény beszámolóját, ennél jobb kibúvót találok!

- Akkor…

A vonal túlsó végén Elise bosszúsan sóhajtott, ami elegendő jel volt arra a bátyjának, hogy elhallgasson. Dave tisztában volt vele, hogy a lány ritkán jön dühbe, de ha mégis elszakadt nála az a bizonyos cérna, ott kő kövön nem marad. Ebben nagyon hasonlított az édesanyjukra és Mariella nagymamájukra.

A lány erőt gyűjtve nagy levegőt vett, és a bátyja szóáradatát berekesztve beszélni kezdett.

– Kérlek Dave kímélj meg mindkettőnket és ne találgass! Inkább elmondom önállóan. Előtte viszont légy szíves várj pár pillanatot, míg felveszek egy pulóvert! Ezen kívül megjegyezném, ahhoz képest, hogy most ébredtél fel, elég eleven és beszédes vagy.

– Elise! – szólt rá húgára David a béketűrését elvesztve.

– Jó! Értettem! Megyek a pulcsimért.

– Alig várom a magyarázatot kishölgy a korai ébresztődért! – dohogott fél mosollyal az arcán a férfi kishúga szórakozottságán. A korai óra és a morgolódása ellenére nagyon örült egyetlen húga telefonhívásának, még ha az őrültbe kergette is az alatt a pár perc alatt, amit eddig társalgott vele. Minden bosszúsága ellenére hiányzott már neki.

A David mellett fekvő szőke hajú nő, eközben csendesen kuncogott a testvérek kisebb vitáján. Jót szórakozott David bosszankodásán és türelmetlen találgatásán, a férfi kishúgával együtt. Az elmúlt öt évben volt ideje megszokni a két testvér évelődéseit és az Elise rendezte reggeli ébresztőket, így nem is haragudott a lányra emiatt.

–  Ugye tudod, hogy a húgod jól szórakozik a mérgelődéseden Édesem? Főleg, hogy tudja – egyáltalán nem haragszol rá.

– Annál jobban szeretem őt, minthogy haragudjak rá, ettől függetlenül viszont kiakaszt! Ok nélkül, nem szokott hajnalban felhívni.

– Ebben, teljes mértékben igazad van! Általában arra is nyomos okot adsz neki, mikor csak azért hív, hogy bosszantson. Most viszont véleményem szerint többről van szó, mint holmi gyerekes bosszúról vagy csínyről.

– Mit akarsz ezzel mondani Sally? – aggodalmaskodott David Sally szavai hallatán homlokát ráncolva.

– Lehetséges, hogy valami gondja akadt és azért keresett fel minket.

 – Sal, ahhoz, túlontúl jó kedvében volt! Nem hinném, hogy problémája lenne!

– De hisz ismered Liese-t! Egyfolytában fülig ér a szája.

David testén hidegrázás futott végig a gondolatra, hogy a húgával valami rossz dolog történt és ennek következtében kereste fel. Mellkasán pihentetett keze akaratlanul is ökölbe szorult, fáradt, tengerkék szemeiből aggodalom tükröződött. Őszintén remélte, hogy nem esett semmi baja.

 Sally az aggodalmaskodó Davet végigmérve elmosolyodott, pont azt a hatást érte el a férfinél, mint amit Elise-szel szerettek volna kicsikarni belőle. Előző este a lány titokban felhívta Sallyt, hogy érdeklődjön a hogyléte felől, majd miután kipletykálkodták magukat megegyeztek, hogy Davidre ráhozzák a frászt kora reggel, a legutóbbi húzása miatt.

Hát igen, Elise nehezen tette túl magát azon, hogy Dave a vizsgája előtt a szerencsecsomagjába egy nagy szem krumplit rakott.

– Ne fessük az ördögöt a falra!

– Miért festenénk?– értetlenkedett az időközben megérkezett Elise a vonal másik végén bátyja kijelentésén. – Valami baj van nálatok Dave?

– Ezt kérdezhetném én is kisasszony! Hugi, mondd azt, hogy nem azért hívtál, mert baj van! Kérlek, mondd azt, hogy nincs semmi bajod!

Elise halkan nevetni kezdett bátyja hanglejtésén, amiből sütött az aggodalom és a féltés. Sally szinte maga előtt látta a lány arcán elterülő szívből jövő mosolyt bátyja reakciója hallatán. Elfojtva a feltörni készülő nevetését arcára diszkrét mosolyt varázsolt.

– Dave, te a harmincat sem fogod megélni, mert szívrohamban fogsz elhalálozni az aggodalmaskodás és az idegeskedés miatt! Próbálj lenyugodni légy szíves! – nyugtatta Davidet a lány több-kevesebb sikerrel, élvezve a helyzetét.

– Ígérem, lenyugszom, ha cserébe elmondod mi a problémád és mekkora a baj!

–  No, lássuk csak! Szóval, ha te a baj jelzőjével látnád el a hírt, hogy már ma hazamehetek Berlinbe, akkor legyen. Igen Dave, úgy fest a dolog, hogy rettenetesen nagy a baj.

David hitetlenkedve meredt a telefonjára és a megállás nélkül mosolygó Sallyre. A nő arcán a meglepettségnek még a legkisebb jelét sem fedezte fel, mintha számított volna erre a bejelentésre. Néhány másodpercnyi hatásszünet után, a lányok örömére végre felcsattant, miután rájött az összeesküvésre.

– Képesek voltatok összebeszélni a hátam mögött? Berezeltem teljesen hogy valami történt veled! Nem is tudom, melyikőtöket fojtsam meg először, téged vagy Sallyt!

– Gondolkodj már bátyus! Engem nehéz lenne kinyírni telefonon keresztül.

Dave egy csúnya beszólást lenyelve céklavörös arccal meredt a nevetgélő Sallyre és a kezében szorongatott telefonra felváltva. Némi mérlegelést követően azonban elmosolyodott, látható jeleit mutatta annak, hogy felfogta a húga szavait a vörös ködön keresztül. Mintegy varázsütésre a házsártos Davből vigyori kezes bárány lett.

– Dave, te nem is örülsz a hírnek!– bosszankodott Elise.

- Ne érts félre, nagyon örülök, de nem úgy volt, hogy még egy hónap van vissza az akadémián?

– Az iskola megkapta a támogatást a nyugati szárny renoválására és határidőt szabtak, ezért az évzáró ezen a héten volt. Éjjel tudtam meg a záró koncert lecsengése után, hogy hazamehetek.

– Korai telefonálás és összeesküvés megbocsátva, sértődött hangnem visszavonva! Miért nem ezzel kezdted?

– Nem engedtél szóhoz jutni! Egyfolytában közbeszóltál! Be sem állt a szád! Emellett a krumplis csomagért illet már bosszút állnom.

– Na, jó a bosszút megérdemeltem, de attól még leállíthattál volna!

– Mókásabb volt hallgatni a morgolódásaidat és a képtelen találgatásodat! Véleményem szerint Sal-nek is tetszett, még ha tagadja is!

David, kishúga csipkelődésén, barátnőjével karöltve jót mosolygott. Elise eltalálta, Sally valóban jól szórakozott a férfi ingerültségén.

– Hiányoztál hugi!

– Te is nekem!

- Hány órakor indul a géped Berlinbe Schmetterlinge?

– Délelőtt negyed tízkor. A mentorom foglalta le nekem az utolsó jegyeket az esti koncert előtt.

Sally megszakítva a testvérek beszélgetését, elprivatizálta barátjától a telefont, hogy elbúcsúzzon barátnőjétől. Tudta, hogy bár Dave nem mutatta jelét annak, szeretne egyedül beszélgetni a húgával.

– Várunk haza Liese!  Utazz jól és vigyázz magadra!

– Köszönöm Sally! A reptéren találkozunk!

– Szia, kicsi lány!

– Kicsi lány? Na, jó, legyen. Szia Sal!

Miután Sally elköszönt rég nem látott barátnőjétől, elindult a fürdőszoba irányába nagy mosollyal az arcán, egyedül hagyva a Wolfberger testvéreket.

- Hány órára érsz haza?

- Ha jól tudom, tíz órára, legfeljebb negyed tizenegyre. Remélem nem lesz forgalmi dugó az utakon és időben odaérek a reptérre. Katasztrofális Franciaországban a taxival való közlekedés.

– Várni fogunk a reptéren! Vigyázz magadra útközben, jó? Ne húzz fel rövid szoknyát és magas sarkút, idegenekkel ne állj szóba, főleg ne férfiakkal és…

– Dave! - szakította félbe a férfit a kérései felsorolásában Elise. –  Én nem hordok magas sarkút, csak ha muszáj, akkor sem önszántamból. Nem állok szóba idegenekkel, férfiakkal végképp nem, ezt te tudhatnád a legjobban. Végezetül, mégis mi ez a butaság a rövid ruhákkal?

– Hugi, én, csak féltelek! Nem árt némi óvintézkedés!

– Nincs is miniszoknya nálam Dave! Köszi, hogy féltesz és aggódsz értem, de hidd el, nem lesz semmi baj!

– Vigyázz magadra a repülőn!

– Nyugodj meg bátyus! Ígérem, hogy semmi baj nem fog történni! Szeretlek!

– Én is téged Liese!

– A reptéren látjuk egymást! Szia!

- Szia! – bontotta a vonalat David és elterült a hatalmas franciaágyon.

A barackszínű, hangulatos szobára csend telepedett, amint Dave elsüllyesztette telefonját az éjjeli szekrényen álló fonott kiskosárba. A fekvő Davidet ez a fajta csendesség abszolút nem zavarta, kisfiús mosollyal az arcán várta vissza a fürdőszobában dalolászó barátnőjét. Boldog volt és megkönnyebbült, most hogy megtudta – szeretett kishúga már a mai napon vele és a családjával lesz.

David mosolya kiszélesedett amint meglátta a fürdőszobából egyenesen felé tartó, boldogan mosolygó Sallyt. Karját kinyújtva hívogatta vissza szerelmét maga mellé, aki boldogan elfogadta a férfi felkérését.

– Annyira boldog vagyok Sally, hogy a húgom végre hazaérkezik! Kezdem magam úgy érezni, mint egy szerelmes kiskamasz. Ez már beteges!

– Egyáltalán nem beteges! Semmi beteg dolog nincs abban, hogy szereted a kishúgodat sőt!

– Megnyugtat a tény, hogy nem tartasz „betegnek”! Mariella nagyi szerint valami igencsak furcsán működik bennem.

– Ne aggódj drágám! Vigasztaljon a tudat, hogy az eddig általam megismert Wolfbergerek közül, egy sem százas.

– Oh, ez most tőrdöfés volt a szívembe! – nevetette el magát David. – Bár van benne némi igazság. Nem mellesleg a Glöckner família sem nevezhető hétköznapi családnak.

– Ebben, teljes mértékben igazad van kedvesem, főleg ha a fiúkból indulunk ki. Apropó a fiúk. Szólni kellene nekik, hogy hazatér a húgod.

– Erichhel kellene kezdeni, ő úgyis ébren van már ilyentájt. Lemerem fogadni a napkeltét nézi ő is, ahogy a húgom szokta. Megszállott mindkettő.

– Szerintem ráérünk még ezzel! – simított végig Dave mellkasán Sally kihívóan. – Előtte játszadozzunk még egy kicsit!

Dave Sally arcát mustrálva kajánul elmosolyodott, hosszú kezeit kinyújtva magára húzta őt. Farkasszemet nézve mosolyogva meredtek egymásra, majd Dave megunva a tétlenséget gyengéden megcsókolta. A csókot megszakítva Sally megcsiklandozta a férfi oldalát mire az addig csendes szoba megtelt élettel teli kacagással. Mintha a nap is együtt nevetne velük, áttört a csipkefüggönyök mögül fényes, meleg sugarával, átölelve a gyermekként hancúrozó párt és az íróasztalon heverő színes borítékokat a bennük meglapuló két üzenettel.

A változás illata ott lebegett a kora hajnali hűs szellőben.