A gépek dokkolása és a kiszállás után rögtön új utasítást adott:
vigyék a "csomagot" a 14-es kutatómodulba, ami a híd közelében helyezkedett el ugyan, de a belső részeit csak az oda helyezett rendfentartó erők és ott szolgálatot teljesítő tudósok ismerték, illetve maga az Anyahajó kapitánya, aki gondterhelten meredt a frissen kapott
adatokra. Utasítására átvitték a szondát egy kutatómodulba, ahol darabjaira szedték a berendezést. A hajtómű sebessége alapján már legalább egy-két éve kilőhették ezt az - általában felderítésre használt - eszközt az űrbe. Réges-régen, annak idején a száműzöttek olyan messze távolodtak a Naprendszertől, amennyire csak tudtak. Még hiperűrsebességgel is legalább egy-két hétbe kerülne oda az út...
A Solarik nyilvánvalóan fejlődtek, hogy egy ilyen gyors hajtóművet ki tudtak fejleszteni, de ahhoz nem eléggé, hogy megvédjék magukat. A tecnhnikusok a statikus zörejből ki tudtak még hámozni robbanásokat, energialövedékek tompa zümmögéseit és halálsikolyok hangjait.
 Így is borzalmas volt ez az egész felvétel, de most már nagyon színpadiasnak tűnt a parancsnoknak.Viszont már összehívta a Száműzöttek Tanácsát, mely az általuk uralt területek vezetőiből állt. A Tanács vele együtt 12 tagot számlált. A Száműzöttek területeihez tartozott 11 csillag, melyek körül bolygók, aszteroidák és bázisok keringtek. Két rendszerben volt egy-egy olyan bolygó, melynek a koordinátáit szigorúan a csak a flotta tisztjei és azok az
ellátóhajók kapitányai tudták, akiknek a hűségéhez kétség soha nem férhetett. Ez a két planéta a Taurus és a Shinnin Esute-to volt. Csodás, föld-típusú, lakható bolygók ezek, melyek a legféltettebb kincseik a Száműzötteknek. Igaz, más fajok és növények alakultak
ki az évmilliók alatt ezeken a helyeken, de a legfontosabbak: a víz és a belélegezhető levegő adottak voltak az emberi letelepedéshez.
 Tanulva a Föld sorsából, a Shinnin Esute-ton kevés a lakosság és szétszórtan él, a Tauruson
pedig nagy városok vannak, melyeknek területi terjeszkedése meg van szabva. Ha egy bizonyos alapterületet elértek, már csak az ég felé építkezhetnek. A Tauruson összesen nyolc város van, melyeknek összlakossága 10-11 milliárd fő. Ezekhez hozzászámolandó a bolygó és a csillag körül kerindő többszáz állomás, bánya- és gyártelep lakői is.
 A Shinnin Esute-to lakossága szétszórtan él ugyan, de tökéletes harmóniában a környezetükkel. Összesen 2 nagy városuk van és több ezer kisebb településük. Az ő népességük nem haladja meg
a kétmilliárd főt. Persze a bolygón kívüli bázisok, telepek lakossága is hozzászámolandó ehhez, mely a Shinnin Esute-to hatalmas gázóriása körül kering.
  A többi rendszer, melyet uralnak, főképp aszteroidákból és élettelen, halott bolygókból áll.
Ezeken a helyeken - ugyanúgy mint az űrhajókon - mesterséges körülmények között kénytelenek élni az emberek.
  A Száműzötteknek szerencsére sok barátjuk akadt a környező területeken, de akadtak ellenségeik is bőven.
A Kra'acherek több ízben is el akarták pusztítani őket. Nem véletlenül... az ő életük ettől függött, hisz ez a faj külsőre leginkább a rovarokhoz hasonlatos, bár az evolúció kiemelte őket az állati sorból. Értelemmel ruházta fel őket, s miután saját bolygójukon elpusztítottak
mindent, kirajzottak a csillagok közé.
  Aki ellen tud állni nekik, életben marad. Aki nem, az meghal, mint oly sokan, mikor legutóbb feltűntek a Száműzöttek radarjain...

 

 - Figyelem! Nyersanyagszállító dokkol a 27-es hangárban! A feldolgozószemélyzet azonnal kezdje meg a kirakodást!
Figyelem...
 - Hallottuk, nem kell ezerszer elismételni! -rivallt rá Pusztító a hangszóróra, mely majdnem beszakította a dobhártyáját.
 - Pusztító, nem kell üvölteni. Úgyse hallja az, aki a mikrofon előtt ül. -nyugtatta le Zárkózott. Csendes nő volt, általában nem sokat beszélt,
de a csapatot a legidegesítőbb helyzetben is le tudta csitítani. A valódi neve, Inami Shikata volt. Vágott, keleties, barna szeme egy-egy
pillantásával megigézte a férfiakat, melyet fokozott a gyönyörű nőies alkata. Ámbár nem nagyon barátkozott különösképp senkivel sem.
Volt a csapata és kész. A harctéren kiváló pilóta volt, de a magánéletéről soha nem beszélt.
 - Jól van, jól van csak fáradt vagyok... -morgolódott pusztító. Andor Darejosi eszeveszett volt a csatában és minden szórakozóhelyről, ahol
megfordult, örökre kitiltották. Lobbanékony, türelmetlen és hiperaktív alkat volt. Soha nem bírta befogni a pofáját, vagy megállni a verekedést,
ha kellett volna. Nyilván ezért is volt már tele sebekkel húsz éves létére.
 Sötét Lovag arról kapta a nevét, hogy mindíg udvarias és figyelmes volt embertársaihoz. Még csatában sem bírta megállni a lovagiasságot,
hogy segíteni akarjon az ellenséges pilótáknak, akik katapultáltak, utolsó reményüket a szkafanderükbe helyezve.
 Mókás arról kapta a nevét, hogy mindíg és mindenen morgolódott, s elégedetlenkedett. Soha nem bírta megállni, hogy valami hülye megjegyzést süssön el, főleg pont akkor, mikor az nem
lenne helyénvaló. Igazi nevét az emberek szinte rögtön teljesen el is felejtik, amint megismerik. Ha nem volt min elégedetlenkedni, jobban morgott mint, Pusztító akire az előbb Inami némítást küldött egy-egy pillantással.
  Navken Grular az osztag parancsnoka volt. E megtisztelő feladatot, mikor is parancsnokká nevezték ki, -rekordnak számító fiatalon- mindössze
23 éves volt! Épphogy elvégezte az akadémiát, de már parancsnoki rangot kapott. A kezdeti években sokan fújtak rá, mert mindenki azt hitte, csak apja hírneve miatt halad ennyire előre a ranglétrán, de többéves karrierje alatt bebizonyította, hogy igenis kiváló pilóta és taktikus egyben. A Csendes Vadász becenevet, vagy inkább hívójelet még kezdő újoncként aggatták rá, mikoris tizennyolc évesen évesen, egymaga
megsemmisített egy egész csempészbandát.
  Őt küldték egyedül az ötfős csapatból, mint újoncot a "belekóstolásba" elég bátor e hozzá. Meglehetősen egész könnyű győzelem volt.
A vadászgépe sokkal gyorsabb hajtóművel, és jobb vegyverekkel volt felszerelve, mint a csempészek hajóján lévő automata lövegek
célzórendszere. Csak ki kellett iktatnia az ellenség hajójának rendszereit, hogy az megbénuljon. Nem lehet tudni, elaludtak e a hajón, vagy
tényleg akkora egy rozoga gépezet volt a csempészhajó, de nem vették észre a magányos vadászgépet. Mire a hajón tartózkodók feleszméltek,
nem volt sem pajzsuk, sem kommunikációjuk. Sebtében kidobtak pár vadászt, de Grular mindet leszedte pár rakétával és energiasorozattal. A túlélők, akiket elfogtak azt vallották, hogy még a százados vadászgépének hajtóműveit sem hallották, pedig az akkori gépek nem voltak olyan jól hangszigetelve, mint manapság.
  Navken megállt a folyosón, majd a csapatához fordult, akik mind belenéztek zöld szemeibe.
 - Renben emberek. Oszolj. Amíg más parancsot nem kapunk, azt csinálnak, amit akarnak. Amennyiben megkapják a jelzésemet, mindenki legyen a körletben, amit kirendeltek nekünk. Igyekszem megtudni, mi folyik itt, s hova fogunk menni. Pihenjetek, mert valaki itt köztünk már 24 órája talpon van. Lehet, hogy szükségünk lesz a kipihentségre. Kellemes szórakozást! És Pusztító!
 - Igen uram?
 - Amennyiben verekedésbe kezdesz a kocsmában, kérlek, lehetőleg ne egy alezredest üss meg! Itt nem biztos, hogy 2 perc alatt ki tudlak hozni a zárkából...
 - Igyekszem uram! -tisztelgett vigyorogva Darejosi.
 Miután mindenki szétszéledt, Grular százados tovább ment a nyüzsgő folyosón. Úgy határozott, gyalog megy el egészen a hídig, mely eltartott egy ideig.
Nem akart találkozni az apjával, de most muszáj lesz. Nem tudta neki megbocsájtani azt, hogy őt egész életében egy dajka nevelte. Anyja meghalt nem sokkal azután, hogy ő megszületett, az apját meg kinevezték az Anyahajó kapitányává, amivel együtt a flottaadmirálisi rangot és a politikai tanács elnökének tisztségét is ő kapta. Így a fontos beosztásban lévő férfinak nem jutott ideje a saját fiára. Navken, az Onluso-rendszer egyik űrbázisán nőtt fel, alapozóiskola után önként
jelentkezett az Onluso-i Flotta Kiképzőközpontjában, ahol közelharban nem jeleskedett annyira, de űrszimulációkban ő volt az ász. Így egyenes út vezetett számára a vadászegységekhez. 23 évesen egy raj parancsnoka lett, akikkel együtt tovább képezték őket és gyakorlatot szereztek. Huszonöt éves korára egy egész vadászosztagot rendeltek a parancsnoksága alá, melynek összetétele többször megváltozott az idők során. A mostani csapatára nyugodtan rá merte bízni
az életét, annyira megbízott bennük. Rengetegszer bizonyították rátermettségüket, hozzáértésüket és az egymás iránt tanusított hűségüket.
  A múlt eseményeit idézgette magában, mígnem ráeszmélt, hogy már a parancsnoki híd ajtaja előtt áll.
 - Állj!! - szólt rá az egyik ajtónálló fedélzeti őr - Mi járatban erre?
 - A kapitány vár engem. - felelte -
 - Milyen ügyben? - szólt a kérdező megint.
 - Jelentést kell tennem neki. Navken Grular százados vagyok.
  Az erre csak bólintott, majd kinyitotta az ajtót. Tetszett neki az őr viselkedése. Nem szerette, ha az emberek a neve hallatán rögtön kitágul a szemük, vigyázzba vágják magukat, vagy kedvesebbek hozzá, mint pár perccel a beszélgetés kezdete előtt.