- Biztos benne, uram, hogy most, rögtön akarja leteszteltetni őket? Nem hagy nekik felkészülési időt? - kérdezte Navken Grulartól Beller ezredes, miközben egy folyosón a szimulációs termek felé tartottak, az egész Tanáccsal együtt.
 - Igen. Biztosra veszem, hogy a vita ezután a teszt után eldől. Váratlan helyzetek mindig adódnak, ezredes, és ezekhez állandóan alkalmazkodni kell. Nem lesz nehéz számukra. Három kérdést teszek fel nekik. Aki mind a hármat helyesen megválaszolja, azt nevezzük ki segédadmirálisnak.
 - És... ha mind a ketten tökéletesen megválaszolják a kérdéseit?
 - Akkor lehet, hogy sorsolni fogunk...
 Megálltak egy nyitott ajtajú, elsötétített terem előtt, ahol három tiszt ült háttal bekik, egy holografikus kivetítőt tanulmányozva, ami halvány fénnyel derengett a sötétségben. Épp egy csata zajlott a virtuális térben, melyet két, alig több mint harminc éves ember vívott egymással. A hajók, s a vadászegységek sorra pusztultak el mindkét oldalon, mígnem az egyik "parancsnok" a fél flottáját elvesztette, míg a másik csak néhány vadászgépet... Itt hirtelen eltűnt a nagyobb flotta. Mindenki meredten figyelt, és döbbent susogás támadt, hogy a nyerésre álló fél miért vonult vissza. Ám a szimuláció nem ért véget. A csatatéren
maradt egységek zászlóshajója megsemmisült. Mintha valami láthatatlan csillagközi lidérc darabokra marcangolta volna a Száműzöttek egyik legnagyobb tűzerővel rendelkező hajójának a tökéletes virtuális mását...
 - Ez vajon mi lehetett? - hallatszott a döbbent csendben valahonnan hátulról.
 - Pszichológiai hadviselés - hallatszott egy hang a sötétségből. - Ez volt a feladat. Elvégeztem. A katonák, illetve a túlélők harci moráljának csökkentése és félelemkeltés. Ha az ellenség elveszíti flottája egy jelentős részét a parancsnokkal együtt, majd a támadó új helyen csap le váratlanul, s minél többször - annál hatásosabb lesz.
 - És miért kell a parancsnoknak is elpusztulnia? - kérdezte Evea kormányzónő a sötétségbe.
 - Vezető nélkül akkora káosz támad, amit időbe telik orvosolni - felelte a hang. - Az ellenség, úgymond "lefejezése" ezért szükséges. Míg az ellenfél küszködik a sebeinek nyalogatásával, egy jól irányzott stratégiai hadmozdulattal egy egész háborút gyorsan meg lehet nyerni anélkül, hogy szükségtelenül,  egy úgynevezett "húsdarálóba" küldenénk az embereket.
 
 Lassan eltűnt a holokép és felfénylettek a szobában a világítótestek. A három elemzőtiszt vigyázzban állt a Tanácstagokkal szemben, a székeik mögött. Az ő hátuk mögött, a szoba közepén a holokivetítő berendezés volt elhelyezve. Bal, illetve jobb oldalán egy-egy hangszigetelt, szimulációs célokat szolgáló gömb volt, ahonnan a "parancsnokok" irányíthatták a "csatákat". A bal oldali gömb ajtaja még zárva volt, de a jobb oldaliból egy borostás képű, hosszú hajú, jó húsban lévő férfi lépett ki. Nem volt se nem túl kövér, se nem túl vékony. Fekete egyenruhája feszesen állt rajta. Amint meglátta a Tanácsot, meglepődött, de rögtön vigyázzba vágta magát.
  - A neve, katona? - kérdezte Borenar tábornok.
  - Armar Noldreg, uram!
  A katonatiszt ledöbbent. Ez az ágrólszakadt, bosrostás képű lenne az egyik legjobb stratégája az egész programnak?!
  - Ki volt az ellenfele? - fordult oda az egyik kiképzőtiszthez.
  - Az egyik évfolyamtársa. A neve Dreck Johndock - felelte egy rövid, szőke hajú, izmos nő.
  - Merre van Boldral? - kérdezte Beller ezredes.
  - A körletben alszik, asszonyom - szólalt meg Noldreg.
"Ő szólt a sötétségből!" - ismere fel Grular a hangját. Nem hitt a szemének, ahogy nyilván senki sem a Tanácstagok közül. Ez a szőrös képű ifjonc lenne az a tehetséges katonai stratéga?
  Nemsokára megjelent egy még flegmábbnak tűnő, nyűgös katona, kinek az egyenruhája épphogy le nem csúszott róla, de legalább a haja rendesen meg volt nyírva. Amint meglátta a nagy tömeget a kis teremben, elvigyorodott a szőrös képe, de legalább vigyázzba vágta magát és tisztelgett. Magabiztos tartása volt, a szeme kék, a haja göndör és fekete. A bőrének viszont olyan fehér színe volt, akár egy hullának.
  - Mondják... maguk katonának nevezik magukat?! - Tajtékzott Borenar tábornok.- Így kell kinéznie két neves katonai stratégának, még ha csak titkosított státuszban is vannak?!
  A két férfi egymásra nézett, majd elröhögték magukat.
  - Uram! Engedelmével, senki sem lehet tökéletes... - mondta vigyorogva Boldral.
  - Irány tisztálkodni, és nyírják meg magukat, vagy ne kerüljenek a szemem elé!
  - Uram - szólt Noldreg még mindig vigyorogva -, jelentem: napi rendszerességgel szoktunk fürdeni. A testszagokra nem lehet panasza. Borostásak vagyunk ugyan, de garantálom, nincsenek élősködők rajtunk, mert mindenünket tisztán tartjuk. A fogaink is épek, fehérek.
  - Ezt a szemtelenséget...
  - Uram! Nagyjából tizennyolc-tizenkilenc évvel ezelőtt, mikor katonai szolgálatra jelentkeztünk - vette át a szót Boldral - a szabályzatot eléggé sok helyen megváltoztatták, illetve módosították. Idézem: "A higénia fontos, de a kinézetébe egy katonának sem szólhatnak bele, ugyanis az ereje csatában mutatkozik meg, nem pedig a külsején."
  - Egy gyalogosnak, kit a páncélja takar, annak elnézném, de maguk flottatisztek! Nincs, ami eltakarná a ronda képüket, vagy a zsíros hajukat!
  - Uram, a hajam nem zsíros, mert, mint mondtam, minden nap mosok hajat, ha nem hiszi, nyugodtan megfoghatja.
  Borenar nem bírt magával tovább. Szónokolni, lelkesíteni egyszerre többszáz katonát tud, de úgy tűnik, ez a két szemtelen siheder kikezdte az idegeit. Egy szempillantás alatt ott termett Noldregnél, megragadta haját és meghúzta teljes erejéből. Fél perccel később viszont véres orral, és a megrepedt karját szorongatva rogyott a padlóra.
  Mindenki ledöbbent. Függelemsértés. Eddig semmi olyat nem említettek, hogy szabályszegésük lett e volna a fiataloknak.
  - Őrség! - nyüszített a tábornok. Az őrök megjelentek a tiszt hívószavára, de újabb parancs nélkül nem tettek semmit, csak felsegítették a felettesüket.
  - Ez az ember függelkemsértést követett el! Azonnal letartóztatni!
  A katonák nem nyúltak hozzá Noldreghez és nem is tettek rá bilincset. Nyilván ismerték már az öklét egy-egy edzésről, és hiába van a szinte törhetetlen gyalogsági páncél a viselőjén, ha az ember megfeledkezik róla...
  - Garantálom, hogy legalább tíz év kényszermunkát kap, maga szemét! - ordította utána, de az szemmel láthatóan csak megvonta a vállát. Boldral, akit az utóbbi néhány percben észre se vettek a tisztverés ideje alatt, hirtelen ott termett a tábornok előtt.
  - Rokoni kapcsolat nincs köztünk, de ezt az embert a testvéremnek tekintem. Sok mindenen mentünk együtt keresztül, amióta megismertük egymást. Tényleg tíz évet akar a nyakába varrni?
  - Igen! Magát meg kipenderítem a flottától és még örülhet, hogy ennyivel megúszta!
 Egy ütés a gyomorba, egy a szeme alá. A tábornokot megint megverték! Mindkét zseni a fogdába került és az aktájukba immár bekerült a függelemsértés is, mely eddig valahogy kimaradt. Borenar tábornok kénytelen volt elmenni a gyengélkedőre, Narker és Beller ezredes pedig felkeresték a foglyokat celláikban.

 Mint kiderült, valóban kiváló katonák, bár elég szabadszelleműek. Nem szeretik a parancsláncolatot, illetve úgy bánnak mindenkivel, ahogy a másik bánik velük. A tábornok kötekedő és durva volt, de Navkennel szót értettek, mert ő nem úgy kezdte a beszélgetést, hogy rögtön szidta őket. Tökéletesen normális beszélgetést folytatott Armar Noldreggel,
akin úgy látszott, nagyon illedelmes és kifinomult nevelést kapott. A kérdései a kihallgatás témájától a személyes témákig terjedt, de a katona mindenre őszinte választ adott. A kihallgatás vége felé rákérdezett azokra is, melyek a legjobban érdekelték őt:
  - Hogy-hogy felrobbant az ellenfél vezérhajója a szimulációban, ha egyszer ön visszavonult?
  - A szimulációk közben adhatunk különleges parancsokat, hogy mit hogyan tegyenek az "embereink" a csata előtt, vagy közben, hogy így még valósághűbb legyen a gyakorlat. Felszereltettem hiperhajtóművel egy kisebb fregattot és pár vadászgépet. Egy pillanat alatt ott termettek az ellenség háta mögött, majd a fregatt elektromágnessel csatlakozott a vezérhajóhoz. Egy kis csapat gyalogos behatolt, bombát szerelt az energiaellátó központra, majd időzítette azt, s távozott. A  holoképernyőn azért nem lehetett látni őket, mert álcázóberendetzés is volt a hajókon. A radarok meg nyilván nem látnak egy olyan objektumot, melyet nem tudnak érzékelni...
  - Mondja Noldreg, miért csatlakozott a sereghez, ha nem tűri, ha parancsolgatnak magának? - kérdezte a rabot.
  - Nem én töltöttem ki a papírokat, hanem az apám, uram. Véleménye szerint az nem férfi, aki nem volt katona. A időmet kitöltötte negyven évnyi szolgálatra.
  - De hisz ez törvénysértés! Ha feljelentést tesz, maga már pár hónap múlva szabad lehet!
  - Akár így van, akár nem, felesleges. Késő elkezdenem egy középiskolát, vagy egy egyetemet. Előbbihez túlkoros vagyok, utóbbira meg nem vesznek fel, csak ha megvan a középszintű tudásismeretem, vagy néhány szakmám.
  - De kapott szakmát az alapkiképzés során, nem?
  - Csak az öléshez. Azt nem fogadják el az egyetemek. Rendőrként, vagy bűnözőként meg nem akarok élni.
  - Értem... Ahh... Még valami! Hogy-hogy csak 20 pontot kapott a közelharcra? Borenar tábornok a legjobbak közé tartozott, s tartozik ma is, több évnyi tapasztalattal a háta mögött. Maga viszont egy mozdulattal megrepesztette az alkarcsontját...
  - A kiképzés során azt a parancsot kaptam az őrmesteremtől, üssem meg olyan erővel, ahogy csak bírom. Mikor azt mondtam, hogy nem, tett a nővéremre és az anyámra néhány meglehetősen sértő megjegyzést.
  - Erre... ön?!
A fiatal katona elmosolyodott:
  - Eltörtem az őrmester járomcsonját és kivertem pár fogát...