Borenar tábornok úgy érezte vérig lett alázva. Két taknyos kölyök pár mozdulattal eltörte a karját és kiütötte négy fogát, pedig meg sem erőltették magukat! A tetejébe még problémák adódtak azzal a megbízással is, melyet egy kommandósosztagnak adott néhány évvel ezelőtt...
  Nem mondta el soha senkinek, de valójában már közel tíz éve is érkezett egy szonda, melyben a Jupiter holdjainak telepesei a segítségüket kérik egy felkelésben, mely az elzsarnokosodó, felső, "uralkodói" osztály ellen irányul. A lehető legtitkosabban kezelte az ügyet. Ha valaha is kiderülne, hogy elhalgatott a Tanács többi tagja elől valamit, az óriási bajt okozna. Nem csak a Tanácsosi rangját, hanem minden megszerzett pozícióját és fő művének minden egyes apró összerakott kis darabkáját elveszítené...
  Megsemmisíttette a hozzá leghűbb embereivel a szondát, majd őket küldte el a Marsra, de nem a felkelőknek segítettek. Épp ellenkezőleg. Azoknak küldött segítséget, akiknek temérdek pénze és hatalma származott már évszázadok óta az elnyomott népek véréből. Hatalmas vagyonra tett szert így jutalmul. Ásványkincsekben kérte a fizetségét, de csak kis adagokban ugyanis nem akart feltűnni a gyorsan meggazdagodók listájára. A Solari valuta meg nem csupán feltűnő lett volna, hanem értéktelen is...
Amennyiben kiderülne a bűne, a vád ellene: árulás.
  Elég komplikált volt megoldani az ásványkincsek behozatalát és értékesítését, de talált egy helyet, ahol a feketepiac virágzott a Száműzöttek államhatárain belül. A Taurus meglehetősen laza törvényeinek köszönhetően gyökeret vert a szervezett bűnözés. Bolond az, aki azt hiszi, hogy a bolygó koordinátái még mindig titkosak! Sőt a Shinnin Esute-to-n is van jópár tradicionális maffia... A planéták koordinátái nyílt titoknak számítottak már egy jó ideje. Csupán egy-két embert kell megkérdezni a nyersanyagszállító pilóták közül, vagy a flotta pár tisztjét le kell fizetni.
  Aki azt hiszi, hogy a szervezett bűnözés és a korrupció nem létezik, az vagy vak, vagy bolond!
A Taurus kormányzónője, Lailin Evea, vagy szintén az, vagy pedig ő is korrupt. A statisztikai adatokban nem látszik meg ugyan, de valójában hatalmas a bűnözési arány a bolygón. A nagyvállaltok elnyomják a munkásokat, szennyezik az ökoszférát. Ám valahogy minden olyan tökéletesnek tűnik a jelentésekben, ha az ellenőrző körúton odatéved néhány "nagykutya"...
  Soha nem mutatják meg nekik, mi van a városok eldugottabb, sötét részein, vagy a vadon közepén, távol a kíváncsi szemektől. Hatalmas villák és nyaralók épültek a tiltott zónába. Épp a környezetvédelem érdekében hoztak olyan szankciókat az első telepesek, melyek megszabták, hogy a települések és egyéb épületek mekkora területet foglalhatnak el a bolygó felszíni területéből... Olybá tűnik, feleslegesen hozták meg a szabályokat.

  A Solari felkelőket leverték és nem tudni hogyan, miért, s honnan, megjelentek a Kracher' lhazok. A megszálló flottájuk teljes egészében a Solarik ellen vonult fel.
   A csatározások közben Borenar elvesztett emberei egyikének valami miatt most bekapcsolt a vészjelzője. Pedig szigorú parancsba adta, hogy a vészjelzőt tegyék tönkre, vagy szereljék ki a ruhákból!
  Ha a hírszerzés szondái fogják majd a jelet, akkor kiderül majd mit tett!
De nem - nyugodott meg - amennyiben nincsenek túlélők, soha nem tudja meg senki, hogy ő küldte oda őket... Rangjelzések, memóriachipek, vagy más egyebek nincsenek a ruhákban, mert annak kiszereltetését személyesen felügyelte. Az űrhajók, amikkel küldte őket, mind hadizsákmány volt. Egy egyszerű belső vizsgálatot könnyen túl tud élni. A zsebében van immár a fél flotta...
  A tábornok mégsem tudott megnyugodni. Nem csak a katonai szkafander, hanem a vészjelző sem hagyta nyugodni. A felszerelés nagyobb része nem okozna nagy problémát, ha egy katona sem kerül oda a Naprendszerbe, aki felismerné azt. Viszont most, hogy bekapcsolt egy vészjelző, a titkosságnak vége...

  Miközben a fogdából jött el, Grularnak megszólalt a személyi hívója. Egy üzenet érkezett rá a hírszerzéstől:
"Szigorúan titkos és fontos ügyről kell jelentést tennünk Önnek! Azonnal jöjjön az Anyahajó Hírszerző- és Felderítő moduljába!"
  - Elnézést, Beller ezredes! A vacsorát, attól tartok, ma el kell halasztanom. Bocsásson meg! - sütötte le a szemeit.
  - Semmi baj, majd egy másik alkalommal, parancsnok! - mosolyodott el csalódottan az ezredes, majd elindult az étkező felé.
  Nem értette, mi történhetett... Elkaptak volna egy árulót? Az meglehet. Sajnálatosak az ilyen események. Amennyiben száz százalékosan rá tudják bizonyítani a vádlottra az árulást, a büntetése halál. Netán kémet kaptak volna el? Az is meglehet. A Száműzöttekkel szövestéges, illetve velük semleges diplomáciai viszonyban álló népek évszázadokon át aggódva figyelték az új, velük szomszédos rendszereket folyamatosan benépesítő embereket. Nem tudhatták, hogy milyen szándékkal érkeztek a Galaxis ezen részébe. Hódítók, vagy csak menekültek lehetnek-e? Utóbbi akkor bizonyosodott be, mikor Kracher' lhazok ellen az emberek bekapcsolódtak az úgynevezett Védnökségi Szövetségbe, és együttes erővel, véres harcok árán ugyan, de elűzték a rovarokat otthonaikból.
  Bő húsz percbe telt ugyan és igénybe kellett vennie pár beltéri siklót, de odaért a Hírszerző-modul bejáratához. A vastag ajtóhoz érve az őrök tisztelegtek neki, de egy félreérthetetlen mozdulattal megkérték, hogy adjon DNS azonosításhoz is mintát magából. Odalépett a falhoz, majd az előírásoknak megfelelően ráhelyezte a tenyerét a vizsgálati panelra. Előbb fehéren izzott fel az egyébként sötét felület, hogy kézlenyomatot vegyen tőle. Aztán kéken, hogy ellenőrizze, a kéz valóban él-e még, tehát kapcsolatban van e a testtel. Ez egyúttal a vér pumpálódását is érzékelte a kezében. Majd jött a DNS-mintavétel. A szerkezet véletlenszerűen kiválaszt egy pontot, majd enyhe tűszúrás érezhető a tenyéren. A wrodszed-csípésnyi vérvizsgálat után kinyílt egy ajtó és egy vékony nyílásból egy átlátszó sebtapasz csúszott ki. A kapitány elvette a sbtapaszt és a tenyere azon részére illesztette, ahol a tűszúrást érezte, majd biccentett az őröknek, s belépett a modulba, melyet természetesen utólag építettek az eredeti hajótesthez, mint annyi minden mást is...
  Az előtérben egy "portás" fogadta, aki megpillantván, ki lépett a modulba, felpattant, s tisztelgett a felettesének. Grular viszonozta a katonás köszönést, majd bemutatta az ügyeletesnek, milyen üzenetet kapott a készülékre.
  - Igen, uram, tájékoztattak a jöveteléről. Cathai parancsnok, a modul feje kíván beszélni önnel. Mint legutóbb is: végigmegy a folyosón. A 0231-es ajtó az.
  - Köszönöm, tizedes - biccentett, majd elment a parancsnokhoz. A szoba ajtajához érve meg se kellett állnia, mert rögvest kinyílt az ajtó. Egy középkorú nő és egy vézna fiatalember fogadta, akik nyilván már alig várták az érkezését. Mindketten tisztelegtek neki, majd ő viszonozta ezt.
  - Elnézést a sürgős üzenetért, uram, de valamiről tudnia kell - szólalt meg - nő létére -  elég erőteljes hangján Cathai.
  - Azt mondta, sürgős, hát jöttem.
  Cathai bólintott, majd folytatta a mondandóját:
  - Ő itt Fothjer őrmester a kommunikációs részlegből. Teljes hírzárlatot rendeltem el ez ügyben, ugyanis elég nyugtalanító... Őrmester! Kérem, számoljon be a felfedezéséről!
  - Igen... igenis! - kezdte idegesen a katona. - Nos, szóval... Uram... Egy órával ezelőtt vészjelzést kaptunk a saját frekvenciánkon. Régi, legalább 9-10 éves kód, de a miénk... Gyalogsági vészjelzést.
  - És honnan?
  - Épp ez a különös, uram, hogy olyan messziről jött az adás, hogy csodaszámba megy, hogy egyáltalán fogtuk... És nem is akárhonnan! Követtem a jelet egészen a forrásáig. És... és az nem más, mint a Naprendszer!
  Grular nem hitt a fülének.
  - Hogy? A Naprendszer?! De hisz soha nem küldtünk oda, nem hogy gyalogsági egységeket, de még felderítőszondát sem! Biztos ebben, őrmester?
  - Teljességgel, uram! - felelte most már magabiztosabban. - Ha megengedi, elmagyarázom: a vészjeladókat direkt úgy tervezték, hogy olyan jelet sugározzanak, mely úgymond "megtapad" bármin, ami elhagyja az adott területet, ahonnan sugározzák. Rejtve beleépül pármilyen memória-, vagy adattároló chipbe. Ha nem rendelkezik valaki a megfelelő dekóder-eszközökkel, akkor soha fel se tűnne senkinek, hogy valami más információ is van azon "tárhelyen", ahova az megtapadt. Ezt az eljárást direkt azért fejlesztették ki, hogy egy esetleges támadás során a segítségkérés 100%-ban eljusson a főparancsnokságra. Természetesen az elküldött üzenet megsemmisülhet, de akkor a beépülő, úgynevezett felülíró vészjelzés is megsemmisül, vagy károsodik. Ez utóbbi nem történt meg.
  - De ha legalább tíz éves az üzenet, akkor miért csak most ért ide?
  - Olyan messze vagyunk a Naprendszertől, hogy most a 100-200 éve leadott adások hallhatók bizonyos rádiófrekvenciákon. Ez a gyors információutazás csupán úgy jöhetett létre, hogy megtapadt egy adathordozón, miközben az űr sötét ürességében utazott...
  - A hírszerzés erről az ügyről nyilván mindent tud... - morogta az orra alá, majd az őrmester értetlen fejére nézve észrevette, hogy elkotyogta magát.- Nézze, Fothjer őrmester! Lehetséges, hogy egy szonda adattárolójába is beázagyódjon egy ilyen vészjelzés?
 - Természetesen.
 - Akkor megvan a továbbítóeszköz... Cathai parancsnok! Kérem, avassa be az őrmestert az elfogott szonda ügyébe, de nagy diszkréciót kérek mindkettőjüktől! Amint átnézte az anyagokat, őrmester, jöjjön fel a parancsnoki hídra hozzám, ott kap egy belépőt a kutatómodulba. Arra kérem, vizsgálja meg ön is azt a szondát. Illetve most szigorúan titkos nyomozást indítok el. Kivétel nélkül mindenkit ellenőrizzenek le, hogy kinek állhatott módjában csapatokat odaküldeni a Tanács tudta nélkül! Ám csak és kizárólag nekem jelenthetnek! Senki másnak!
 - Ez nem törvényellenes, uram? - kérdezte Cathai - legalább a Tanács összes tagjának tudnia kéne róla...
 - Igaz, de azt akarom, hogy kivétel nélkül ellenőrizzenek le mindenkit, akinek elég hatalma volt odaküldeni, akár egy embert is! Engem is ellenőrizzenek le a biztonság kedvéért. Az is lehet, hogy valaki az én nevemben adhatott parancsokat...
 - Ön hova megy most, uram? - kérdezte Cathai, mikor látta, hogy felettese indulni készül a szobából.
 - Valakinek ki is kéne hoznia azt a bajtársunkat onnan, nem? Első katonai törvény: "Soha senkit nem hagyunk hátra, aki közülünk való!"