|
Kalózvér
Sayara 2010.03.20. 20:51
Beth már alig kapott levegőt. Meg akart halni! Semmi más vágya nem volt! Biztosan hazudik! Nem lehet ez másképp! Nem eshet bele a csapdába, nem hiheti el! Ha reménykedni kezd, a rideg valóság bárddal fog lecsapni ismét, és egy jót röhög majd az arcába, amiért naív volt! Kezeit, melyek tehetetlenül feküdtek mellette, felemelte, és megpróbálta eltolni arcától a férfiét. Ehelyett, Rhys közelebb hajolt hozzá, homlokát a lányéhoz nyomta. – Sajnálom… - suttogta. – Annyira sajnálom…
Beth elfordította az arcát, erőtlenül próbálta megzabolázni légzését és könnyeit. Rhys kisimított egy kóbor tincset az arcából, mely nedvesen tapadt bőréhez.
- Beth… - mormolta. – nézz rám…
- Hagyj békén…
Újra kezei közé fogta az arcát és maga felé fordította. Végül lehajolt hozzá, ajkait puhán a lányéra tapasztotta. – Szeretlek, Beth… - suttogta a szájába.
Elizabeth összeszorította szemeit és egy fájdalmas nyögés szaladt fel a torkán. – Ne mondj nekem ilyeneket… Nem… nem gondolod komolyan…
- Soha életemben nem gondoltam még semmit ennyire komolyan! – mondta, és ismét megcsókolta. – Szeretlek! Ez ellen nem tudok mit tenni! És te sem!
Beth felhagyott a hiábavaló küzdelemmel, ajkait résnyire nyitotta bebocsátást engedve a férfi követelőző nyelvének.
Mi van akkor, ha tényleg komolyan gondolja? Mi van, ha tényleg szereti? Ha igaz amit mond? Hihet neki? Bár már sok keserűség érte a férfival kapcsolatban, még soha sem történt meg olyan, hogy hazudott volna neki… hogy félrevezette volna… nem, Rhyst inkább az jellemezte, hogy kíméletlenül őszinte. Kíméletlenül…
Visszagondolva a férfi szavaira, nagyon úgy látszott, hogy mindketten egy hatalmas félreértés áldozatai… először maga a tény, hogy azt hitte ő és a férfi, testvérek. Miután viszont kiderült az igazság, Rhys húzódott el tőle… egy hazugság miatt… Tényleg csak annyi állt a háttérben, hogy félt? Félt attól, hogy ő elhagyja? Istenem, hogy is tudta volna elhagyni, mikor minden sejtje utána áhítozott? Merjen újra hinni?
Rhys szakította meg a csókot, csak azért, hogy kapjon egy kis levegőt. Miközben Beth azon igyekezett, hogy ne ájuljon el, Rhys a hajába túrt.
- Azt szeretném, ha mindig mellettem lennél… - suttogta csókot nyomva a halántékára. – Reggel, amikor felébredek… - ajkait végighúzta az arccsontján le egészen az álláig. – este, az ágyban… - ajkait a füle mögötti érzékeny részre nyomta. – És minden egyes percben egész álló nap…
Beth nyelt egyet, s aprót bólintott. Csukott szemekkel hallgatta a férfi vágytól fűtött, őszinte hangját.
- Légy az enyém, Beth!
Meg sem várva a lány válaszát, csókba vonta. Egyáltalán nem volt gyengéd, de fájdalmat sem okozott. Úgy csókolta, mintha ez lenne az utolsó dolog, amit megtehet az életben. Követelőző volt, mindent akart, lehetőleg egyszerre! Nyelvük mohó táncot járt, és mikor Beth visszacsókolt, a férfi testén furcsa remegés futott végig. – Akarlak… - nyögte két levegő vétel között.
- Akkor vedd el, ami kell! – válaszolta lihegve. Rhys mélyen a szemeibe nézett, s egy pillanat múlva megragadta a hálóing elejét és egy rántással széttépte. Beth nem ijedt meg, még csak kételkedni sem kételkedett. Benne is ugyanúgy tombolt a több hónapja elfojtott vágy, mint a férfiban, megértette, hiszen ő is legszívesebben őrült vadként vetné rá magát… A hálóing a derekáig felhasadt, de egyikük sem foglalkozott azzal, hogy teljesen levegye. Rhys a ruha alját felhúzta a csípőjéig, majd térdével szétválasztva lábait, a combjai közé feküdt. Beth felnyögött az élvezettől, mikor a férfi hozzádörzsölte magát. A nadrágon keresztül is érezte az izgalmát…
Rhys lehajtotta fejét, nyelvét végighúzta a lány mellei közötti völgyön, Beth-ből elhaló sóhaj szakadt ki. Beletúrt a férfi hajába, térdeit felhúzta. Alig hitte el, hogy mindez megtörténik. Várta a pillanatot, mikor riad fel álmából, és újra a szobájában találja magát egyedül, de egyre inkább tudatosult benne, hogy ez a valóság… és Rhys az övé, őt akarja, senki mást!
A kalóz végighúzta állát a lány nyakán. Egynapos borostája sercegett a súrlódástól, és mikor a szájához ért, nem csókolta meg. Alsóajkát fogai közé vette, gyöngéden ráharapva néha. Beth kezeit a férfi vállaira csúsztatta, majd lesimított bicepszén, aztán áttért a hátára. Élvezettel simított végig rajta, kitapintva minden egyes izmot, bemélyedést, vagy forradást. Rendkívüli élmény volt érezni kezei alatt az izmok összefüggő hullámzását, rezdülését. Olyan volt, mintha kezének útja nyomán tűz gyulladt volna ki a férfi sima bőre alatt… Libabőrös lett, mikor megérezte Rhys forró leheletét a mellén. Folyékony tűz száguldott végig ereiben, mely mind az ágyékában összpontosult. Kínzóan gyönyörteli volt felpillantani a férfira, aki két karján támaszkodva fentebb emelkedett. Nem látta rendesen minden vonását, bár nem is érdekelte. A szemei úgy ragyogtak, mint fejük felett a csillagok, és azok mindent elmondtak, amit Beth tudni akart. Ez a gyengéd, szeretetteljes pillantás minden szónál többet ért…
Ujjaival apró köröket rajzolva haladt egyre fentebb izmos mellkasán, miközben tartották a szemkontaktust, majd elérve a nyakát, megemelte fejét. A férfi is lehajolt hozzá, félúton találkoztak ajkaik. Rhys egy mélyről jövő nyögés kíséretében a hátára fordult, magával rántva a lányt is. Ami megmaradt a hálóingből, mind lecsúszott a csípőjére. Rhys türelmetlenül túrt a hullámos tincsekbe, s tarkójára simítva tenyerét, húzta le magához a lány fejét, s keményen támadásba lendült, mialatt másik keze felfedezőútra indult a lány testén. Elizabeth remegő karokkal támaszkodott meg a férfi feje mellett, hátát homorítva nyomta a másikhoz felsőtestét, hogy minél közelebb érezhesse magához. Megszakítva a csókot lefejtette nyakáról és derekáról a férfi kezét, majd ujjaikat összekulcsolva a földre nyomta karjait, ahogy a kalóz is tette nem olyan rég. Rhys arcán vágytól fűtött, kíváncsi mosoly jelent meg, tudta, hogy készül valamire. Láthatóan nem nagyon zavarta, hogy most ő van kiszolgáltatott helyzetben… sőt, a lány gyanította, hogy a perverzebb énje igenis élvezi!
Szájával a torkán játszadozott, ami apró rezzenéseket, elfojtott nyögéseket váltott ki a férfiból. Meg akarta tudni meddig bírja. Hogy hol van az őrület határa… Mennyit képes eltűrni, mielőtt elveszítené a józan eszét…
Már maga a látvány megérte, hogy ennyit várt. Ahogy alatta feküdt, haja szétterülve arca körül, ajkait résnyire kinyitva, néha felszisszenve vesz levegőt, hogy aztán mély sóhaj kíséretében kifújja. Szürke szemei vadul csillogtak, szinte égette, ahol a lányra nézett. Izgató látvány…
Beth megmozdította csípőjét, hogy kényelmesebben üljön, de Rhysnál elszakadhatott valami. Kiszabadította kezét a „fogságból” és megragadva a lányt a derekánál lefordította magáról. Feltérdelt a lány előtt. Beth is felült s, reszkető kezekkel nyúlt az öv felé, hogy minél gyorsabban megszabadulhassanak az utolsó ruhadarabtól is, mely közöttük áll. Mikor már azt is messzire tudták maguktól, Rhys lassan visszadöntötte Beth-t a földre, megtámaszkodott két karján, s testét a lány lábai közé engedte. Beth-nek kiélesedtek az érzékei, mindent éles pontossággal érzékelt: A férfi testének súlyát, bőrének perzselő melegét, férfiasságának keménységét, ahogy az alhasának nyomódott, a homok apró szemcséit a háta alatt, a hűvös szelet, mely simogatta őket… Rhys a füléhez hajolt
- Szeretlek… - suttogta, majd megemelve egy kicsit a csípőjét, egy határozott mozdulattal a lányba hatolt. Beth-ben egy pillanatra megakadt a levegő, és már-már reflexszerűen merevedett meg egész testében. Várta a fájdalmat, de az nem jelentkezett. Rhys megérezhette a hirtelen jött rémületét, mert ő is mozdulatlanná dermedt.
- Fájdalmat okoztam? – kérdezte rekedten. Hangjából ijedtséggel vegyes aggodalom csendült ki. Beth lenyugtatta kapálózó szívét és megrázta a fejét.
- Nem… - suttogta. Bevallotta magának, hogy most egészen kellemesnek találta a feszítést, amit odabent érzett…
Szívet melengető volt az a megkönnyebbülés, ami átsuhant a férfi arcán. Néhány pillanat múlva könyökeire ereszkedett, orrával cirógatni kezdte a másik arcát, miközben lassú, gyengéd mozgásba kezdett. Beth hátrahajtotta fejét, lábait összekulcsolta a férfi dereka mögött és még jobban szorította magához. Összehasonlíthatatlan volt ez az éjszaka, a többi, múltbéli, rémálomba illő éjszakával. Akkor a félelemtől, a megaláztatástól és a fájdalomtól remegett, most az izgalomtól és az élvezettől, ahogy érezte magában a férfit és annak minden rezdülését. Csukott szemekkel hallgatta a másik zihálását és az óceán morajlását. Lélegzetük összekeveredett, testük egyre csak hevült, az ősi ritmus irányította minden mozdulatukat. A nő a férfi vállaiba kapaszkodott, érezte, hogy valami közeleg. Összeszorított fogakkal nézett fel a férfira és figyelte, ahogy mozog. Széles vállait, amik szinte mindent eltakartak, mellizmait és karizmait, ahogy megfeszülve tartják felsőtestét. Kéjes mozdulattal végigfuttatta kezeit a gerincén, mire a férfi furcsán felmordult az élvezettől. Meglepődve vette észre ugyanakkor, hogy tetszett neki a hang.
Minden lökéssel egyre közelebb került a célhoz. A férfival együtt sodródott az érzékek tengerén és egyetlen biztos kapaszkodója Rhys volt. Mozdulataik felgyorsultak, levegővételeik kapkodóvá, szaggatottá vált. Amikor már azt hitte, hogy minden levegő elfogyott, Rhys a nyakába temette arcát, lökései nyújtottá váltak, kínzóan lassúra vette a tempót. Nyöszörögve kérte, hogy az a valami könyörüljön rajta a férfival együtt, de csak nem érkezett, még mindig várnia kellett… Rhys szenvedélyes csókkal fojtotta belé a hangokat. Szinte megállt, már alig mozgott. Nyakán megfeszültek az izmok, ökölbeszorította egyik kezét, másikkal a lány fürtjei közé túrt, majd a tarkójánál marokra fogta. Beth fájdalmat érzett, de nem érdekelte…
- Kérlek… - lihegte egy elkínzott nyögés kíséretében. Rhys összefonta ujjait a lányéval, állkapcsa megfeszült, és egy utolsó, keményebb lökés kíséretében felkiáltott. Beth követte őt, fejét hátravetve eresztette ki hangját az éjszakába, körmeit a férfi hátába mélyesztette a robbanás-szerű érzéstől, ami kis híján szétszakította. A színek és képek összefolytak szemei előtt, egyetlen, hatalmas örvényt alkotva.
Egy pillanatra mintha minden elcsendesedett volna, s nem hallott mást, mint saját és a másik akadozó légzését. Lábaival úgy szorította, mintha egyetlen célja az lenne, hogy összeroppantsa. Ami persze teljesen abszurd volt! Hogyan is bánthatná, mikor úgy érezte, az egekben van, és a csillagok között száll… Mikor mindent neki köszönhetett… hogy megmutatta és átélte vele ezt a megfoghatatlan, álomszerű gyönyört…
Rhys kimerülten omlott a nő karjaiba és bár a légzése kezdett csillapodni, egész testében megállíthatatlanul reszketett. Arcát a lány vállgödrébe rejtette, szemeit lehunyva lélegezte be, annak semmihez sem fogható illatát. Beth, mikor úgy vélte, hogy ismét szilárd talajt érez maga alatt, összeszedte maradék erejét és karjaival is átölelte a kalózt, s lágy csókot nyomott a nyakára. Több perc is eltelhetett csendben, miközben nyugtatóan simogatta a férfi hátát és vállát, hallgatva az egyre szelídebb szuszogását. A levegő, melyet kifújt, csiklandozta a nyakát. Szíve elszorult egy pillanatra a boldogságtól, mikor arra gondolt, hogy ez élete legszebb pillanata. Ez, amikor lélekben és testben is összeforrva tarthatja karjaiban őt. Amikor saját szíve felett érezheti a másik szívének őrült vágtáját… Még akkor is, ha itt fekszenek a nyílt tenger előtt a parton, és bármikor megláthatják őket. Ryssal szemben elveszítette minden gátlását, és ez így marad örökké, míg világ a világ…
Mintha a természet is óvni akarná őket, súlyos felhők kúsztak be lassan a teljes pompájában ragyogó hold elé, így még sötétebb lett. Megborzongott, mikor feltámadt a szél, bár a férfi forró teste, mely szorosan az övéhez tapadt nem engedte, hogy átfázzon.
Rhys megemelte a fejét. Beth bágyadtan elmosolyodott és kisimította a másik, izzadtságtól fénylő arcából a nedves tincseket. A férfi megfogta a lány kezét, mikor az, az állához ért, majd belecsókolt a tenyerébe. – Be kellene mennünk… – szólalt meg halkan.
Elizabeth csak bólintani tudott, hüvelykujjával végigsimítva Rhys alsóajkán. A férfi lehunyta szemeit, s apró csókot lehelt a lány ajkaira, miközben lassan kihúzódott belőle. Karjai még mindig reszkettek, de már közel sem annyira, mint néhány perccel ezelőtt. Beth háta alá csúsztatta egyik karját, majd a lánnyal együtt felült. Leseperte hátáról a rátapadt homokszemcséket, és mikor már biztosra vette, hogy mindketten meg tudnak állni a saját lábukon, felállt. Beth-nek is segített, rögtön azután pedig a nadrágjáért nyúlt. Elizabeth összevont szemöldökkel kezdett kutatni a köntöse után, ugyanis a hálóing, amint függőleges helyzetbe került a lábai köré csúszott. Teljesen használhatatlanná vált. Nem mintha bánkódott volna érte… ha Rhysnak úgy tetszik, az összest szétszaggathatja… Végül rátalált, nem is olyan messze hevert, félig a vízbe lógva. Miközben Rhys az övével bajlódott, addig ő a köntöséért ment. Felkanyarította magára, az övet pedig összekötötte maga előtt. Már fordult is volna vissza, de megragadták a derekánál és a térdei alatt, majd a levegőbe emelték. Aprót sikkantva karolta át gyorsan a férfi nyakát. Rhys a kastély felé indult.
- Ugye tudsz róla, hogy teljesen felesleges volt felvenned? – hangja még rekedt volt, de valami más is csengett benne a kimerültségen kívül. Beth huncut mosollyal sandított fel rá.
- Ugyanis? – kérdezett vissza.
Rhys mosolya kiszélesedett, a végén pedig már úgy vigyorgott, hogy Beth azt hitte, szétreped az arca. Tüzes pillantással ostromolta a karjaiban tartott nő szívét.
- Ugyanis hasonló sorsra fog jutni, mint az a szerencsétlen hálóing…
Beth nevetve fúrta arcát a férfi vállgödrébe, és hagyta, had vigye oda, ahova csak akarja… neki egyáltalán nem számított, hogy hova… ha mellette lesz, semmi más nem számít…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
