Tudod-e, milyen érzés, ha elkap a tornádó? A tehetetlenség, ahogy magával ránt... és kénytelen vagy megadni magadat az erejének?
Ha elragad, nem menekülsz. Az élet is ilyen. Sodor magával, ellenállhatatlanul. Próbálod befolyásolni, hogy merre, hová vigyen... és nem biztos, hogy azt kapod, amit szerettél volna.
Próbálsz jó lenni. De mi a jó? Ami másoknak az, nem biztos, hogy neked is megfelelő. A lelked küzd, de kifelé nem mutathatod. A gyengéket a társaid azonnal eltiporják. A "jókat" kihasználják. Aki gyengédségre, érzelmekre vágyik - kinevetik. Vagy csak legyintenek rá: "idealista, álmodozó... bolond."
Őrült mókuskerék, amiből nincs kiút. Ezt nevezik normális világnak...
A tömeg részvétlenül sodor magával, ha kilépsz az utcára. Arc nélküliek sokasága, akik hiszik, hogy mégis van ábrázatuk. Mind csak önmagával foglalkozó, érdek-ember.
Ha valaki mégis kiemelkedik  tehetségével, és esetleg sikerül áttörnie a közöny vastag betonfalán, bálványozni kezdik. Neki ezután álarc mögött kell élnie. Olyat kénytelen viselni, amit az őt istenítő tömeg elvár. Látszat-élet...
Ha valaki lélekben más, arra úgy tekintenek, mint egy furcsa rovarra - méla undorral. Pedig lehet, hogy ő a normális, és a többiek nem?
Ha valaki tehetségtelen, de sok a támogatója - ő is bálvánnyá válik. Neki nem kell maszk, mert ő valóban üres... mint a tömeg.
A tömeg pedig megy. Arra indul, ahol többet ígérnek neki. Nem gondolkodik, csupán bégető nyájként követi az önjelölt vezérkost. Fejjel megy a falnak? Nem számít... ha elkábul, még lelkesebben hallgat a vezérre.
Ahol a gondok sokasodnak, ott a keserűség az úr. Élj meg, ha tudsz! De hogyan? Az senkit nem érdekel. Fásult közönnyel mennek el melletted, ha elbuksz - és talán akad, aki eltakarít az útból.
Élet... vajon ez a valódi? Vagy ez csupán egy álom? Egy káprázat?
Vannak, akik megváltást ígérnek. De vajon megváltás az, ha "amott" ugyanazok a rideg maszkok vesznek körül?
Tudás... Minél több ismeret halmozódik, annál pontosabban látható: milyen kevés is ez. Paradoxon... Keveset tudunk mindenről. Az igazán nagy titkokról. Az emberekről és önmagunkról.
Csupán porszemek vagyunk, akiket sodor a forgószél... s ha letesz - ott a vég.