Gyűlölet-méreg cseppek vérző harmatként
földre hullva pettyezik szerelmünk'
édes miazma árad, terjed szét bennünk,
gyűlölve szeretünk, epedve gyűlölünk.
Mondd, miért?
Kín tépi szét szívünk'.

Fájdalom-démon zúz, testünkben terjed szét
méz-ízű balzsama. Lélek-őrünk
kígyó-harapása édesen keserű...
gyűlölő-szerelem a mi életünk.
Mondd, miért?
Kín tépi szét szívünk'.

Testünkből kiszakított húscafatként
felajánljuk zálogként szerelmünk'.
egymás fájdalmának súlyát érezzük,
s zokogva kapaszkodik lelkünk.
Mondd, miért?
Hisz kín tépi szívünk'...

Vágyainknak árja holt lelkeknek tánca...
Tépjük egymást, harcolunk,
mint koncra éhes farkasok.
Vér-gyöngyök peregnek a porba:
fekete csepp-nyomoknak sora,
halál-utat mutatva...

s a gyűlölet-méreg cseppek vér-harmatként
újra, meg újra fertőzik szerelmünk'
mézédes miazma-ár terjed szét bennünk,
gyűlölve szeretünk, vágyódva gyűlölünk.
Mondd, miért?
Démon öli szívünk'.

Ez a szerelem az életünk.
Gyűlölünk, rajongunk és féltünk.
egymásért vagyunk... s ellenünk.
Miért kell kitépni a szívünk?
Mondd, miért?
Létünk: a végzetünk.

2010 április-május