Zao lefékezett a motorral az étterem előtt, pontosan akkor, amikor Yuki is leállította az Audit. A fiatal rendőrpalánta kiszállt az autóból, megkerülte azt, s magabiztos léptekkel a bejárat felé indult, ügyet se vetve rokonára. A Kutya zsebre tett kézzel mellé lépett. Egyikük sem kívánta ezt a beszélgetést, viszont Mizunáért sem indulhattak még, s ha Maou információi valóban olyan fontosak, akkor mindenképpen találkozniuk kellett vele.

            - Remélem, nem fogja fölöslegesen húzni az időt! - morogta Zao, s cseppet sem kedves pillantást lövellt az étterem ajtajában strázsáló öreg felé, aki már megint ki akart térni hanyag öltözékére. Már nyitotta is a száját, de Zao már olyan mértékben gyilkos indulatot sugárzott, hogy sóhajtott csak egyet, és inkább el is fordította a fejét, amíg a két fiatal férfi el nem ment mellette.

            - Kétlem. Maximum faképnél hagyjuk, aztán rizsázzon, akinek akar! - mondta Yuki, és magában jót derült azért az öreg és unokatestvére kettősén.

            Az épületbe lépve szinte azonnal észrevették a feltűnő, ezüstszürke hajszínt... mellette egy vörösesbarnával. Egyikük sem értette, hogy mit kereshetett a nő Maou-val, és minél bizarrabb lett a helyzet, annál jobban nőtt a kíváncsiságuk is. Ahogy közelebb értek, meglátták a nő arcát, ami várakozásaikkal ellentétben egyáltalán nem félelemről tanúskodott, vagy arról, hogy kényszerből lenne a Véreb mellett. Az izgatott várakozástól eltekintve teljesen nyugodtnak tűnt, s kifejezetten közel ült Maou-hoz.

            - Csakhogy ideértetek! - szólt köszönés helyett a férfi. Se kézfogás, se semmi formaság, már csak azért sem, mert egyáltalán nem voltak olyan viszonyban. Igazság szerint mind a hármuknak viszketet az ujja a ravaszra, s készek voltak bármelyik pillanatban fegyvert rántani. Mintha csak egy rakás, lőporos hordó tetején csücsülve akartak volna dinamit-partit tartani.

            - Örülünk, hogy örülsz, de gyorsan térj a lényegre. Nem érünk rá - ült le Yuki az ismeretlen nővel szembe, miután Zao is helyt foglalt, a Vérebbel szemközti széken.

            - Mire ez a nagy sietség? Csak nem a lány miatt aggódtok? - kérdezte negédesen.

            - Honnan tudsz Mizunáról? -morrant fel Zao, pupillája pedig egy szempillantás alatt egyetlen apró ponttá zsugorodott. - Ha te raboltad el, én itt helyben...

            - Higgadj le, és fogd be a szád! - sziszegte összeszorított fogain át szűrve a szavakat Maou, s legalább olyan keményen, ha nem keményebben nézett a Kutyára, mint az őrá. - Nem traccs- partizni hívtalak titeket, és az én idő is véges, szóval kussolj, és figyelj! - Zao mogorva képet vágva hátradőlt, karba fonta kezeit a mellkasa előtt, és elhallgatott. - Hálám üldözni fog - biccentett a férfi. - Nem tudom, hogy mennyit tudtok Shinikai terveiről, úgyhogy az elejéről kezdem. Drága bácsikátok - ezt nem tudta kihagyni - azért alapította a Sötét Sereget, hogy egy gyilkosokból álló kis csapatot hozzon össze, aminek a létszáma eléri a százat. Ebből viszont csak tíz gyilkos a bevethető, illetve felbérelhető, a többi még tapasztalatlan.

            Elővett egy vastag, nagyalapú borítékot, és pár összetűzött papírt vett elő belőle, amiket a másik kér férfi elé tolt.

- Ezek az alapító okiratok, a tervrajzok, és a befektetők névsora. A Gazda nem aprózta el, különösen az anyagiakat! Igaz, hogy a Telep sok pénzt emészt fel, viszont ha megnézitek a költségvetést, akkor látszik, hogy a rengeteg befolyó pénzből alig marad valami - mutatott egy könyvelési kimutatás aljára a Véreb. - Igaz, hogy százan vagyunk, plusz a kiképzők, a személyzet és az őrség, de ennyit azért nem fordítanak ránk. A biztonsági rendszer a legkorszerűbb, viszont annak az össze a folyamatos felújításokkal sem kerül ilyen sokba. Saját zsebbe jócskán süllyeszti a zöld hasút, viszont az elsípolt pénzekkel együtt sem lehet ennyi a végösszeg.

            - Vagyis disznóság van a disznóság alatt - mondta Yuki, kissé noszogatóan, mivel mellette Zao egyre türelmetlenebbül dobolt a lábával az asztal alatt. A papírokra is csak egy pillantást vetett, szemmel láthatóan ez a beszélgetés eddig egyáltalán nem érdekelte.

            - Méghozzá nem is akármekkora - bólintott lassan Maou, majd a mellette ülő nőre nézett, aki erre kissé előrébb dőlt, és átvette a szót.

            - Shinikai néha elejtett pár megjegyzést. Eléggé furcsáak találtam őket... Olyanokat mondott, hogy „Ha majd megszületnek, minden megváltozik..." meg „Senki nem tudja őket legyőzni..." Nem értettem, hogy ezeket mikre mondhatta, ráadásul ilyenkor általában részeg volt, úgyhogy nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Viszont egyik alakalommal, amikor a Telepen jártam eltévedtem az épületben, és láttam egy eléggé... bizarr helyet. - Hisami megborzongott az emléktő, s kissé mintha sápadtabb is lett volna.

            - Ez volt az - lökött oda eléjük Maou egy fotót.

            Egy hatalmas, vöröses fényben fürdő terem, tele vastag üvegfalú kapszulákban, amiknek mindegyike egy embriót hordozott magában. A kép elég jó minőségű volt, de így se nagyon lehetett kivenni azt a vonalkód mellé írt számsort, ami mindegyikük talpán ott volt.

            - Mi a szar ez? - hajolt a kép fölé immár Zao is, és elborzadva nézte a felvételt.

            - Shinikai és a Sötét Sereg pénznyelője. - A véreb elővett még három lapot, de azokat egyelőre nem mutatta meg az asztal másik oldalán ülőknek. - Ez az egész, amit itt láttok, velünk kezdődött. A Vérebbel, a Kutyával és a Macskával. - Kiosztotta a lapokat. Egyet Yukinak, egyet Zaónak, a harmadikat pedig saját magánál tartotta. - Shinikai álma a tökéletes gyilkos, aki nem érez, nem gondolkodik, csak parancsot teljesít, és gombnyomásra öl. Nem kérdez, nem panaszkodik, nem akar semmit. Genetikai kísérletekbe ölt egy vagon pénz, de mivel ezek a kutatások több pénzt emésztettek fel, mint először gondolta, ezért úgy döntött, hogy csak három tesztpéldányt fog megalkotni. Ehhez viszont a legjobb nyersanyagot akarta. Így kiválasztott egy gyereket, aki a saját apjával végzett, egy másikat, akit a szülei árvaházba dugtak, és aki sose tudta meg, hogy Shinikai rokona, valamint egy harmadikat, aki név és vér szerint is az unokaöccse volt. Ezek azok a kísérletek, és az eredményeik, amiket velünk végeztek.

            Yuki és Zao egyaránt elhűlve meredtek saját papírjukra. Értették a nyelvet, amelyiken íródott, mégis, mintha teljesen idegen betűket néztek volna. Minden adat a fizikai állapotukat, a teherbírásukat, az ügyességüket és az ölési hajlamaikat tartalmazta, valamint egy sor megfigyelés, hogy különböző krízishelyzetekre hogyan reagálnak.

- Én voltam az első, hat éves koromtól. Aztán jött Zao, négy évesen, majd Yuki, tizenhárom évesen. Tőlem DNS mintát is vett, és mindent megtett, hogy valahogy kipasszírozza belőlem a kívánt eredményeket, ti valamivel jobban megúsztátok. Zao, nálad az agresszivitásodra épített, Yukinak az ügyességére.

            - De velem nem is végzett semmilyen kutatást, vagy kísérletezést! - tiltakozott Yuki, és letette a lapot az asztalra. - Sose kedveltem, ráadásul tudtam, hogy ő ölette meg az apámat, a közelébe se mentem jószerével.

            - A környezeted segítségével tette mindezt. A barátaidat hálózta be, velük küldte édesség, és egyebek formájában a szereket, később pedig már kifejezetten egy emberét állította rád. Nem a rendőr haverjaidról beszélek, hanem a Sintérről. Yukariról.

            - Ezért olyan a szeme néha, mint a macskáknak? - kérdezte Zao, átsandítva rokona irataira. - És ezért doromboltál Mizunának...

            - Mit csinált? - nyíltak nagyra Maou szemei.

            - Dorombolt...

            - Kussolj! - boxolta erősen vállba a Kutyát Yuki, és inkább témát váltott, miközben próbálta figyelmen kívül hagyni Hisami halk kuncogását. - Szóval ezért gyógyulunk gyorsabban az átlagnál.

            - Pontosan - biccentett a Véreb, s igyekezet elfojtani vigyorát. - Ettől jobbak a reflexeink, és ezért nem bírnak velünk. Viszont Shinikai mellé nyúlt, amikor miket próbált beszervezni, mivel ahogy látom, egyikünk sem az a behódoló típus.

            - Hát nem - rázta a fejét Zao, majd színpadiasan felsóhajtott. - Szegény Gazdánk, csalódnia kellett elsőszámú ölebében is - mutatott nagyvonalúan Maou-ra. - Micsoda csalódás lehetett ez a 001-estől...

            - Aki te vagy - vágott közbe Hisami, mire a férfinak nyomban elakadt a szava. - Megtévesztésből lettél csak a negyedik a Kutyák között. Valójában felülmúlod a jelenlegi vezető triót. - A Véreb kissé megköszörülte a torkát. - Na, jó, Akirát talán mégsem.

            - Akira? - fintorgott Zao, habár némi féltékenység is csengett a hangjában. - Van rendes neved is!? Micsoda sznob!

            - Én vagyok az egyetlen Kutya, akinek volt családja - válaszolta halkan a férfi, felemás színű szemeit a másik tekintetébe fúrva. - Ne irigyeld tőlem, mert nem érdemes. Szerencsés vagy, hogy nem tudod, mit vesztettél.

            Zao erre nem tudott mit mondani. A kezébe vette Yuki adatait is, majd mellé tette a sajátját, és végül Maou-ét is odahúzta. Egész életében nem gondolta, hogy vannak, akik ennyire hasonlítanak rá. Az egész zavarosnak, és kuszának tűnt, az újonnan kapott információmennyiség pedig hirtelen feldolgozhatatlannak, mégis legbelül már összeállt benne a kép. Tudta, hogy a Véreb nem hazudott, elvégre ők hárman, és ez a rakás irat volt rá a bizonyíték. Csak nézte az igazi nevét, a valódi születési dátumot és helyet, majd azt a sok nevet, amik az áldozataié voltak.

            Gondolataiból Yuki hangja zökkentette ki, és rángatta vissza a merengésből a valóságba.

- És Mizunának van ehhez valami köze? Vagy csak azért raboltatta el, mert nekünk fontos? - Nos, igen, ez egy jó kérdés volt, a Kutya örült is, hogy unokatestvére szóba hozta. A maga részéről akkora volt a döbbenet, hogy a lányról teljesen meg is feledkezett. Ebből is látszott, hogy hiába Yuki volt a legfiatalabb közöttük, mégis az ő figyelme terjedt ki a legtöbb dologra, és mindig tudott hideg fejjel gondolkodni.

            - Harada Mizuna... - kapta fel a fejét Hisami. - Shinikai említette! Jézusom, azt a lányt akarja első anyává tenni! - Látta, hogy ezt nem igazán értették a többiek, ezért folytatta. - Ő lenne a következő generáció anyja. A klónozás drága mulatság, ellenben nőket összefogni innen-onnan korántsem akkora megerőltetés. - A végére már egész elhalkult a hangja, s egy kicsit közelebb húzódott Maou-hoz, az egyetlenhez, akitől még remélt valamiféle menedéket.

            - Kit klónoz? - kérdezte pattanásig feszült inakkal Yuki. Ha Mizunáról volt szó, még az ő hidegvére sem tudott sokáig kitartani.

            - Engem - felelte a Véreb. - Az én klónjaim vannak azokban a burkokban. Az ő utódjaikat akarja Shinikai kihordatni azzal a lánnyal.