1. Vigyázz, kész, rajt!
Smi 2010.08.02. 21:15
Szerző: Uruha körül változnak a dolgok... vagyis ő változik. Gyökeresen.
ELŐZMÉNYEK:
KÉT NAPPAL ELŐTTE
Lissa félálomban elégedetten nyújtózkodott, macskamód. Bár borzalmasat álmodott, utált volna felkelni még.
Hasra fordult, fejét a puha párnákba fúrta és kéjesen mormogott, ám valami zavarta.
Idegenszagot érzett, nem a saját megszokott illatát. Megkísérelt négykézlábra állni, de ezzel csak azt érte el, hogy a hátsó felét magasra tornázta, ám a kezeiben nem volt még erő.
Kezdett belefulladni a párnák tömkelegébe.
Végül is úgy döntött: mivel ma nem kell mennie dolgozni, inkább visszaalszik, ám az idegen szag nem szűnt meg, rá kellett jönnie a forrására. Borzalmasan idegesítő volt.
Összeszedte minden erejét, felemelte a fejét, körbenézett, és megpillantotta.
Közvetlenül maga mellett.
A szörnyű púpnak csak a haja látszott ki, amúgy tökig be volt bábozódva a takaróba.
Ijedtében duplaszaltóval katapultált az ágyból.
Ami nem is az övé!
Ezek szerint nem is álmodott!
Lehetetlen!
Győzködte magát, hogy még mindig alszik.
Suttyomban megkerülte az ágyat. Kommandósokat megszégyenítő csendben a gyanús púp mellé settenkedett, és remegő kézzel, lélegzet-visszafojtva lehúzta a takaró csücskét az alvó arcáról. Nyomban vissza is takarta.
Lecsüccsent a földre és szörnyen megcsipkedte magát. Nem ébredt fel.
Ezek szerint nem alszik. Ilyenkor mi van?
Gondolkozni kell!
Jó, akkor gondolkozni fog...
Hogy is volt?
Elmentek a koncertre. Uruha borzalmasan meggyőzően tekergett. Jött a piros köd.
Jött volna az Uruha nélkül is, végül is eléggé be volt nyomva.
Aztán a gitáros rámutatott, és őt két securitys elvezette az öltözőbe, ahol két másik lány is várt már, egymás kezét szorongatva izgalmukban.
Később kiderült, hogy ők Aoira várnak.
Már akkor is szörnyen röhögnie kellett ezen, de gondolta, hogy nem lenne decens. Sztáréknál ez így megy. És mit veszíthet? A szüzességét már nehezen.
Aztán megjött Uruha szőkén és izzadtan. Szép volt, mint egy isten. Betuszkolta egy autóba, szó nélkül. A hotelig nem beszélt, csak a combját markolászta, szerinte felettébb izgatóan. Később sem volt kommunikatív, sőt... Az ő közléskísérleteit is csípőből visszaverte: - Sok a duma - mondta, majd a tettek mezejére lépett.
Pont, mint egy tank.
Arra is emlékszik, hogy zsigerig csalódott volt, viszont nagyon kellett volna nevetnie. Többnyire saját magán, de azért a férfin is. Ez furcsa hangokat eredményezett, amit Uruha betudott az eksztázisnak, amit ő okoz.
Meghagyta hitében. Világéletében empata volt.
Szex közben kitalálta a lufis hasonlatot. Mert Uruha egy lufi. Szép és színes, lehetne vele játszani, ha nem kéne félni, hogy szétpukkan. Mert belül üres. Nincs benne meglepetés.
Ezek után rájött, hogy ezt nem is ő találta ki, hanem olvasta valahol.
Közben a szexnek vége is lett. Kicsit sajnálta, hogy nem figyelt oda. Lehet, hogy jó volt?
Aztán elaludtak.
Lissa felpattant a földről, és nekiállt összeszedegetni a ruháit. Másnapos feje kóválygott, néha kilengett erre-arra, vagy levert ezt-azt. Némelyiket elkapta, némelyiken átesett. Uruha ezt vígan átaludta. Csodálatra méltó volt ez a képessége. Mozdulatlanul és hang nélkül feküdt a takaróba bábozódva, öt mérföld mélyen szunyálva.
A lány bevonult a fürdőbe, majd enyhén felhördült a tükörbe nézve.
Hosszú, sötét, hullámos haja ezerfelé meredezett, a tegnapi smink fele a szeme alatt, másik fele az arcán kenődött szét, amitől erősen pandaszeműnek tűnt. Hatalmas barna szemei vérhálósak voltak és fénytelenek. Eddig szépnek tartott arcába a párna gyűrt hosszú csíkokat.
- Gajdzsinok szégyene... - morogta a tükörnek, ami hálából még rútabbnak mutatta.
Mikor elkészült, halkan visszalopakodott a szobába, megkereste a táskáját.
Igyekezett nem Uruhára nézni, szégyellte magát. Helyette is.
Lehajolt a telefonjáért, de kiesett a kezéből. Lenyelt egy káromkodást.
- Még itt vagy? - kérdezte egy ekkor dörmögő hang az ágy mélyéről. Lissa megmerevedett félig lehajolva. Derekába belenyilallt a fájás.
- Ébren vagy? - nyikkant meg ijedten. Tudta, hogy meghúzta a hátát. Ez két nap fekvés lesz.
- Hazafelé küldess fel kávét - morrant a takaró rekedten és morcosan. Lissa arcán folytak a könnyek.
- Egyelőre menni sem tudok - nyögte fájdalmasan.
- Ennyire jó voltam? - nevetett fel elégedetten a paplan. - De most már mehetnél... - komorodott el hirtelen.
Lissa dühösen kihúzta magát, dereka nagyot reccsent. Nem sikított fel. Beharapta az ajkát.
Véleményét megtartotta magának, tudta, ha elmondaná is: NEM HALLANÁ SENKI. Nincs a közelben ember.
Díszlépésben elhagyta a szobát.
Nem feledkezett meg a kávéról.
Felküldette.
Két kanál sóval.
* * * * * *
EGY NAPPAL ELŐTTE
- Uruha, nálad hatalmasabb fasz nincs - jelentette ki Ruki közönyösen.
- Menj a picsába - morrant vissza idegesen.
- Fasz - vont vállat Ruki.
- Köcsög törpe. Most én vagyok soron? Aoi egyszerre két csajt vitt el. Baszogassátok őt.
- Nem ez miatt piszkálunk. Nagyon vakon vagy... - közölte Reita, miközben a gitárját simogatta.
- Akkor miért? - vonta fel a szemöldökét, és igyekezett meglesni őket a tükörből, ám a sminkes lány folyton eltakarta a kilátást.
- Mert fasz vagy - hajtogatta Ruki monotonul.
- De miért? - üvöltött fel Uruha, majd durván eltolta az arcát elmélyülten festegető lányt. Így már tökéletesen látta, hogy a másik kettő titkon jól szórakozik rajta.
A sminkes tétován ácsorgott. Nem tudta mit csináljon. Neki azért fizetnek, hogy a szőke idegroncsot idejében kifesse, viszont most megakasztották az ihletben. Rögvest felmond! De ezt azért már befejezi.
Visszalépett az ideggörcsös férfihez a szemceruzával.
Aztán rémülten nézte, ahogy az messze száll. Ugyanis kiverték a kezéből. Elsírta magát, kirohant.
- Hát ezért. Többek közt... - morogta Ruki elkomorodva. - Ilyenkor magadnál vagy?
- Ez még tőled is erős volt... - motyogta Reita.
- Most mi van? - dühöngött Uruha.
Ruki felpattant, kihúzta magát és kijelentette:
- Megérdemelnéd, hogy nő legyél következő életedben.
- Vagy inkább mostantól - fűzte hozzá Reita gúnyosan.
- Feministák lettetek? - röhögcsélt Ruru. - Sírni tudnék tőletek.
Ekkor zuhant be Aoi. Persze késve.
Szélesen mosolygott, széttúrta Reita haját, átgázolt a liliputi termetű Rukin, levetette magát egy székbe, nagyot fújtatott, miközben körülnézett.
- Hű, látom nem késtem sokat. Merre van a sminkes?
- Uruha terrorizálta. Tehát nincs - közölte jelentőségteljesen Reita, a haját simítgatva.
- Már megint? - csóválta meg a fejét Aoi.
- Mi már megint? - kelt ki magából az inzultált.
Aoi feltápászkodott és Uruha elé állt.
- Most először elmondom neked, tehát soha többet - kezdte komolyan. - Görény vagy a nőkkel, de nem csak velük. Fogd vissza magad, de legalábbis MINKET ne égess. Komolyan, remélem, hogy egyszer nőnek fogsz leszületni.
- Mi is ezt mondtuk neki - bólogatott a két másik egyetértésben. Reita és Ruki nagyon össze tudtak fogni. Főleg a szemétkedésben.
- Ti vérhülyék vagytok... - fintorgott rájuk Ruru. Mire kollektíven felsóhajtottak.
- Te meg korlátolt - tépett a hajába Aoi, majd hirtelen furcsa kézmozdulatokkal kezdett hadonászni. Nagy igyekezetében még a csípőjét is tekergette. Borzalmasan komolyan vette magát. - És most! Abrakadabra! Nő leszel! - kiáltott fel eltakarva a szemeit. Félve lesett ki az ujjai közül. Ekkor már erősen vigyorgott.
- Hát ez nem jött be - görnyedt össze vihogva.
- Aoi. Nem az a baj, hogy hülye vagy. Hanem, hogy idióta is - összegezte a véleményét Uruha lesajnálóan.
* * * * * *
MOST
URUHA (Kezdődnek a bonyodalmak)
Mint minden ember, Uruha is gyűlöli a reggeleket.
Órákig ébredezik, nem lát, és hisztis.
Gyűrötten mászik ki az ágyból, bődületeset ásít. Még annak sem képes örülni, hogy most legalább otthon ébredhet, nem egy idegen szállodában, ahol még csak egyedül sincs.
Mezítláb csattog a vécére, miközben az ágyékát vakargatja, felettébb férfiasan. Útközben megfejeli a szekrény sarkát, amit három hónapja szereltetett fel, tehát nem volt ideje még megszokni, hogy ott van.
Fájdalmában hangosan elkáromkodja magát, mire női hang csendül fel, kísértetiesen hasonló stílusban. Erre teljesen megomlik. Ezek szerint itt egy nő. Fasza. Erre még nem volt precedens. Haza eddig még nem hozott senkit. Most majd győzi kirakni.
Dühösen beletúr a hajába, és bár érzi, hogy valami nem stimmel, abszolút nem ér rá ezzel foglalkozni.
Hangosan bevágja maga mögött a mosdó ajtaját, és beletúr a bokszerébe.
Nem találja.
Tovább turkál, kezd ideges lenni.
Sehol semmi.
Hirtelen felindulásból, dühösen bokáig tolja a bokszerét.
Aztán belefagy a mozdulatba.
Hitetlenkedve, nagyra meresztett szemmel bámulja a HELYÉT.
Ugyanis nincs ott!
Ellopták! - villan be neki hirtelen.
Ám belátja, hogy ez képtelenség. Nincs heg, nincs seb.
- Mi a fasz? - sikolt fel megomolva. Porrá tört a lelke. Vele egy időben női sikoly csendül, ám magasról tesz rá. Neki most nagyobb baja van. Nem leli a szépségesét. Az egyetlenét. A kicsikéjét.
Ez csak egy rossz vicc.
Ő most mindjárt felébred a kukacával együtt.
Igen, így lesz.
Letelepszik a vécécsészére és türelmesen vár.
Várogat.
Kezd felébredni teljesen, kezd fázni a talpa.
Fél óra múlva úgy érzi, talán csak félálomban nem találta. Mélyet jógalélegzik, csukott szemmel beáll a földig érő tükör elé, letolja a bokszerét, és hirtelen kinyitja a szemét.
Gyorsan be is csukja.
Elszámol tízig. Kis gondolkodás után inkább százig.
Ezernél áll meg.
Újra kinyitja a szemét.
Szembenéz a tükörképével férfiasan.
Hosszú, hullámos, sötét haj keretezi az arcát, tág résű szemében semmi keletiesség nincs, arca ovális, szemöldöke merészen ívelt, szája halvány rózsaszín, kimondottan szép rajzú, telt. Mellei hetykén állnak, dereka vékony, lábai nyúlánkak, lapos hasától vékony heg fut az oldaláig.
Nő lett. A tegnapelőtti csaj.
De hol az ő teste?
Ezt valaki nagyon megszívja!
A probléma megoldását - ájulás miatt -, elhalasztja.
|