NÉMA KIÁLTÁS

Szavak... lélektelen hangsorok csupán.
Szavak... annyira kimondanám,
de képtelen vagyok rá,
pedig lelkem forrongva fáj,
a szívemet kínzón emészti a láng.

Szavak... Betűláncok bánatom kiáltják.
Szavak a fehér papír hátán...
Fekete sorok borítják
az irkám hószínű lapját,
még sem tudom elmondani, mi fáj.
/2010 eleje/

***

MASZK

A lélek sír, ha fáj,
de az arc egy merev váz:
vidám mosolyt mintáz,
s a kínt takarja a máz...
/2010 február/

***

LÉLEKAZONOSSÁG

Egyformák vagyunk.
Komor, szótlan ajkunk
nyílt csodálkozás.

Nem is hasonlítunk,
mégis úgy látjuk magunk',
mint két tojás...

Álarc rejti el arcunk,
igazi valónk takarjuk.
Meghasonlottság...
/2010. 05.27./

***

ABSZURD

Ha teljesen egyedül ülsz egy tükör előtt,
Önmagaddal szemben, négyszemközt,
leemeled álarcod képed elől...
de újabb maszk mered rád az üvegről!
/2010 06. 24./

***

KÍNOS DOLOG

Szánalmas vagyok...           
Azt hittem, hogy egyszer majd 
verseim folytán               
"költővé" válhatok,           
hogy lelkem kincsestárán      
másokkal osztozhatok...       
de a remény felettébb abszurd,
mivel helyes versformát           
én soha nem is írok.                
 
Felettébb kínos...            
/2010. 08. 19./

***

ARS POETICA

Vörös ördög vagyok... néha sárkány,
de legtöbbször egy szelíd, fekete bárány,
ki kergetve nem múló álmát,
rímekben meséli vélt igazságát.
/2010 nyara/