|
4.
Anvike 2011.01.25. 17:02
Heverünk az ágyon s én téged nézlek,
Csendesen kívánom, bújj, közelebb kérlek.
Szívemet ellepi az érzelmi kavalkád,
Érzem, hogy a szerelmet Te is akarnád.
Szorosan hozzám simulsz, arcod arcomhoz ér,
Hűvös szellő szárnyán elemésztő vágy kél.
Érzem forró tested, megperzsel a vágy,
Ajkad ajkammal játszik, nem bírom tovább…
Gyengéden ölellek, édes szóval kérlek,
Légy az enyém, szárnyaljunk, suttogom az éjben.
Nélküled én elvesznék, kellesz, nekem értsd meg,
Csókolj meg és feledtesd, hogy nincs, már miért féljek.
Derekamra fonódó lágyan ringó kezed,
Elhozza a várva várt rózsaszín felleget.
Akarlak mindenestől… csendül a kéjes szó,
Bár halkan súgod mégis hallom óhajodat tisztán s jól.
Nyelvünk vad csatát vív, végleg elvarázsolsz,
Testünk végül egybeolvad, eltűnik a káosz.
Egy testként ringatózunk az éjnek csendes árnyán,
Két lélek együtt száll a kéjnek puha szárnyán.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
