Sora tűnő öntudata zuhanás közben Leonra gondolt. Édes, borzongató érzése volt, mint ha párja illatát érezné - holott annyira még képes volt gondolkodni, hogy tudja, nem lehetséges. Kiáltani akart neki, de hang nem jött ki a torkán...
Azután már nem emlékezett semmire.
Peter megpróbálkozott még azzal, hogy elérje, de hiába...
Majd a Smidth-trió egy fekete-fehér villanásra lett figyelmes, ami oldalról jött, elképesztő sebességgel... és rezdült a háló.

Két test csapódott bele. Az ájult Sora alatt egy - majdnem két méter - magas, fiatal férfi, fekete ingben és farmerban, jellegzetesen hosszú, ezüstszín hajkoronával... ölében tartotta a kábult lányt. Sora egy pillanatra magához tért.
- Leon! - suttogta gyönyörű mosollyal, ráborulva örök partnere izmos mellkasára, majd újból elveszítette eszméletét.
A fiú finoman igyekezett magához téríteni.
- Úgy látom, megint éppen időben érkeztem - jegyezte meg komolyan, féltő tekintettel, amikor Sora magához tért. - Pedig ígértél valamit: hogy nem fogod túlhajtani és összetörni magadat! Jobban vagy?
- Igen. Most már jobban. Nem bírtam másképp - nézett rá bűntudatosan, könnyes szemmel az Angyal.

A három fivér csak döbbenten nézett odaföntről. Meglepetésükben moccanni és beszélni is elfelejtettek. A világhírű artistát azonnal felismerték, hiszen tele voltak képeivel a magazinok, és a tévéadásokban is gyakran szerepelt. Elismerték páratlan tehetségét, de csak Halálistenként emlegették. Az a hír járta, kegyetlenül hideg és érzéketlen.
Nos, ez valóban így volt az Angyalok táncáig, de a változásokról csak a Kaleido személyzete tudott valamelyest - de még ők sem mindent...
És most ez a Leon Oswald mentette meg a Kaleido Start a végzetes, majdnem biztosan halálos zuhanástól, sőt, a karjaiban tartva gyengéden dédelgette, és még ölben is vitte kifelé...
- Mára, azt hiszem, éppen elég volt Sorának, uraim! - szólt oda, kissé csípősen, a válla felett nekik, majd bólintott egyet köszönésképpen.
- Gyere, kicsi Angyal! Hazaviszlek, csak előbb átöltözöl - szólt lágy hangon, és bevitte párját az öltözőbe.
Amint az ajtó bezárult mögöttük, szoros ölelésben és mohó csókban forrtak össze.
- Hiányoztál! Annyira,hogy el sem tudom mondani! - dorombolt Leon mély hangja.
- Te is hiányoztál! - fakadt sírva a japán lány.
- Mi baj? Látom, hogy valami nagyon nincs rendben Veled. Most idd meg ezt szépen! - tartott a lány szájához egy poharat. - Ettől kicsit erőre kapsz, míg nem vacsorázunk.
- Köszönöm. Majd otthon elmondom, mi bajom. Mikor érkeztél? És miért nem szóltál? Kimentem volna eléd - dőlt a szó az Angyalból.
- Egy órája. Váratlanul visszaengedtek - mosolyodott el a szóáradattól a démon.
- Ugye nem kell megint elmenned?!
- Nem.
- Láttad, milyen ugrást próbáltunk összehozni?
- Nem, csak végszóra érkeztem. Épp idejében, nehogy bajod essen. De - kíváncsi vagyok, és természetesen azt szeretném, hogy velem add elő.
- Hmm... még egy emberre mindenképpen szükség van hozzá - gondolkodott Sora, miközben befejezte az öltözködést.
Ezalatt elmondta  partnerének a manőver lényegét.
- Ez tényleg remek lesz... de még nem teljesen kész.
- Valóban. A másik felét majd holnap kitaláljuk. Jó?
Az ezüsthajú férfi bólintott, majd gyengéden - de ellentmondást nem tűrően - ölbekapta a lányt, még a csukott ajtó mögött megcsókolta, utána kivitte a kocsijához.

A három fiú azóta sem tudott napirendre térni a délután és este történtek miatt. Egyrészt meglepődtek Sora kinézete, bája és tudásszintje láttán - bár ezt Dio már előre jelezte, de ők addig túlzásnak tartották - másrészt a lány makacsságán és hallatlan kitartásán. Harmadrészt pedig a sztárpáros férfi tagjának váratlan feltűnése és
viselkedése váltott ki belőlük döbbenetet.
A két sztár bennsőséges kapcsolata csak a Kaleidonál nem volt titok, az itt dolgozók leginkább fogadott testvérekként tartották számon őket. Bár néhányan azon a véleményen voltak, hogy szerelmesek egymásba, csak még egymás elől is rejtegetik...
Leonnak - munkatársaival szemben - kissé felengedett ridegsége, de ugyanolyan szűkszavú volt, mint eddig. Sora pedig vidám volt, mint azelőtt, de partneréről nem fecsegett. Amennyit mondott, abból bízvást a testvéri viszony volt valószínűsíthető...
A média és a nézők pedig nem tudtak semmit, eddig ügyes manőverekkel kerülték ki a kíváncsiskodásokat. A lányról inkább olyan pletykákat gyártottak, ami Yurival volt kapcsolatos... de a fiú megint visszament New Yorkba, így az egész hírverés ellaposodott.
Peter ezért azt hitte, szabad a pálya a számára, ám a francia sztár hirtelen feltűnése bosszússá tette, maga sem tudta, miért...
Mia és Ken ezalatt kikapcsolták az elektromos berendezéseket, és lementek az öltözők folyosójára. Ott várták a három újat, hogy vacsorához és a szállásra kísérjék őket. Közben elmondták, hogy lesz egy kis összejövetel az új trió tiszteletére, ahol a többi kaleidossal is közelebbről megismerkedhetnek.

A páros végre hazaérkezett a tengerparti házba. Kizárták a külvilágot, és csak ketten lehettek. Olyan hosszú ideje voltak távol egymástól! Csak álltak, szorosan egymást ölelve... érezték egymás illatát, a másik testének jóleső melegét, szíveik lüktetését.
Aztán megszólalt Sora telefonja... Mia hívta őket.
- Mia, ne haragudjatok, de nem megyünk... éppen most értünk haza. Leon nemrég érkezett a reptérről, tíz órás út van mögötte. Én szintén fáradt vagyok, és még mindig nem érzem magamat jól, de reggelre rendbe jövök, ha eleget alszom. Már pedig a buli egyet jelent a kevés alvással... Majd holnap beszélünk. Jó? Szia! - tette le a telefont.
- Üdvözletem, Kisasszony! - telepedett Sora vállára Fool. - Áh... hazatért a ház ura is végre! - hajolt meg Leon felé. Majd hozzátette:
- Ügyes manőver volt, méltó a nagy Leon Oswaldhoz, ahogy Naegino kisasszonyt elkaptad!
- Köszi - mormolta a fiú.
- Legalább reggelenként nem énrám hárul a hölgy ébresztése. Van Neked fogalmad, micsoda nehéz munka az?! Ma reggel például rám esett a takarója, alig tudtam alóla kimászni... Ha legalább ő is alatta maradt volna! De megint kimaradtam a zuhanyozásból, mint mindig! - siránkozott.
- És most is ki fogsz! - kapta el a francia férfi gonoszkodó mosollyal az apró szellemet.

- Menj csak, Angyalkám, majd addig én kordában tartom ezt a perverz manót...
- Mi?! Én - perverz?! Na jó, egy kicsit. De pont Te mondod?! Az összes gondolataidat ismerem.! És hogy manó? Még hogy manó?! Vedd tudomásul, Leon Oswald, hogy nem manó vagyok!
- Tudjuk... a Színpad Szelleme vagy - válaszolta a páros egyszerre, nevetve. Fool duzzogva hallgatott el. Sora eltűnt a fürdőszobában, Leon pedig kirakodott sporttáskájából. Fantom még mindig sértődötten, unottan figyelte.
Aztán  hirtelen felkeltette érdeklődését - egy elegáns párizsi cég márkajelzésével ellátott - nagyobb csomag, de az ezüsthajú démon gyorsabb volt:
- Hé, hagyd békén! Az nem a tiéd! Ha nem maradsz nyugton, bezárlak a szekrényembe.
- A Soráéba nem lehetne?! - csillant fel Fool látható szeme.
- Nem - hangzott a súlyos, tömör válasz. - Még összeturkálod a fehérmeműit, mint a múltkor, és rám fogod.

Mire Leon elrakott mindent, karcsú kis társa is kijött a fürdőszobából, egy fél combjáig érő vékony, vállpántos hálóruhában és köntösben, összefogott hajjal. Leon szürke szemei ezüstösen csillantak.
- Na, ki a perverz?! - suttogta oda neki Fool, hogy a lány ne hallja.
- Ezért még számolunk... - sziszegte vissza hasonló hangerővel a fiú, és beviharzott a fürdőbe, hogy lehűtse vágyait...
Míg hópárduca fürdött, addig Sora a konyhában ténykedett. Az erősítő ital és a forró zuhany megtette hatását. Már sokkal jobban érezte magát. Még a tűzhelynél állt, és a vacsorát szedte két tányérra, amikor partnere a maga szokott, csendes módján mögé lépett, és átölelte a derekát. A lány vállára fektette az állát, úgy nézte, mit csinál kedvese. Segített neki tálalni, azután leültek enni. Vacsora után gyorsan rendet tettek, és bementek a nappaliba.
- Sora! Ezt neked hoztam - adta oda az ajándékot, amit előzőleg Fantom kíváncsiskodásától kellett megmentenie.
- Köszönöm! - bújt hozzá a lány, és egy lágy csókot adott párjának. Leon testét végigjárta a forró, bizsergető hullám, miközben ködös szemmel csókolta szerelmét, minden érzését, vágyakozását belesűrítve ajkaik csatájába.
Amikor már nem kaptak levegőt, a fiú megszakította a  csókot, és megkérdezte:
- Nem nézed meg, mi van benne?
- Dehogynem! - kezdte kibontani angyalkája a csomagot. Amikor meglátta, mi van benne, elpirult az örömtől és a meglepődéstől. Egy gyönyörű, rafináltan egyszerű szabású, pezsgőszín selyem estélyi ruhát szedett elő belőle, hozzá minden tartozékkal - cipő, fehérnemű, ékszer - és a kedvenc parfümjét.
- Leon! Ez gyönyörű! De biztosan méregdrága volt. Miért kaptam?
- Mert elmondhatatlanul szeretlek! Ne törődj semmivel, próbáld fel, kérlek! Látni szeretném, hogy áll rajtad.
A japán lány bement  a szobájába, és felvette a ruhát. Testét követő szabása kihangsúlyozta a fiatal nő tökéletes alakját, szoknyája hasítéka és dekoltázsa pedig még többet sejtetett belőle...
Az estélyiben ment ki a nappaliba, ahol kedvese várta. Az ezüsthajú démon ámultan nézett rá. Elragadtatott tekintete árulkodott érzéseiről. Nem szólt semmit, csak odament Sorához, nagyon finoman átölelte, és érzékien megcsókolta. Majd a hosszú, borzongatóan édes csók után belesúgta a fülébe:
- Fantasztikusan nézel ki benne! Kiemeli angyali szépségedet, de csábító démonná változtat.
A lány zavarban volt, nem tudta, mit válaszoljon, ezért inkább megsimogatta partnere szép arcát:
- Megyek, leveszem...
- Holnap este, remélem, újra látom rajtad! Vacsorázni szeretnélek vinni.
- Jó - bólintott a lány újra elpirulva, és kiment átöltözni.
Visszaérve leültek a kanapéra, az Angyal maga alá húzta lábait. Halkan beszélgetni kezdtek. Elmesélték egymásnak, mi történt velük az elmúlt két hónap alatt.
Leon összefutott Mattel Párizsban, pár napig együtt is dolgoztak. A tűzdémon üzente Sorának, hogy hamarosan meglátogatja őket. A japán lány pedig beszámolt két hete visszatérő, ijesztő álmairól.

- Hmm - gondolkodott el a férfi. - Beszélnem kellene erről Mattel. Mindegy, most nem hívom fel, úgy is eljön hozzánk hamarosan... Inkább menjünk aludni, mert Neked most nagyon sokat kellene pihenned.
- Félek, Leon! Annyira, hogy nem fogok tudni aludni. Inkább olvasnék.
- Nem. Muszáj kialudnod magadat! Megint mellettem fogsz feküdni, mint amikor a vámpírtól védtelek! - jelentette ki határozottan, majd folytatta:
- Megmondtam Neked, hogy én mindig vigyázni fogok Rád - nézett a lányra kedvesen, szerető féltéssel. - Na, gyere, kisasszony! Pihenned kell! - fogta meg a kezét, és húzta magával a szobájába. Sora már annyira elcsigázódott, hogy a szobába érve csak végigdőlt az ágyon, és azonnal elaludt. Végre nyugodt volt, mert démonja vigyázott rá. Leon eligazgatta a takarót, hozzásimulva átölelte, és hosszú ideig nézte, szerelmes tekintettel. Aztán lassan neki is lecsukódtak ezüstszürke szemei.
Néhány óra múlva hirtelen ébredt. Sötét éjjel volt odakint, de a hálószobában fehér derengés... Leon álmosan Sorára pislogott, és azonnal teljesen éberré vált...
A fehér fény forrása az alvó lány volt.