Nem akartak lelepleződni a világ előtt, ezért a csók után úgy indultak a színpadhoz, mintha nem történt volna semmi. Persze, Sora sápadtsága feltűnt barátnőinek, így ő részben elmesélte a parton történteket, hogy egy halottat találtak.
- Ezt nem hiszem el... - jegyezte meg hangosan May, aki már hazajött Európából. - Mindig veled történnek ilyen dolgok! Nem mintha én szeretnék egy hullát találni... brrr...
- Nem ő találta. Én láttam meg. És eltakartam a kisasszony elől. Nem volt szép látvány - pontosított Sora helyett - eléggé fagyosan - Leon.
- Igaz. Valóban eltakartad, hogy ne lássam, de a tudat épp elég - bólintott a falfehér arcú artistalány.
- Nem kellene már Kalosnál lennünk?! - nézett türelmetlenül rá a francia.
- De igen. Menjünk - bólintott a japán lány, míg barátnői izgatottan fecserészve tárgyalták a reggel történteket.
Kopogtak, benyitottak főnökükhöz, aki szemüvegén keresztül szúrósan nézett rájuk:
- Most éppen mi akadályozott abban, hogy időben itt legyetek?! Mert már a nagy Leon Oswald is késett! Egyébként, üdv újra itthon!
- Üdv Neked is. Tényleg hazatértem, otthonról... Úgy vélem, a kérdésedre pedig nemsokára itt lesz a válasz, a múltkori nyomozó személyében - válaszolt Leon.
- Mi?! Mi történt már megint? És ismét veletek?!
- A parton - szintúgy, mint a múltkor - ott volt egy halott. - Sora hangja szinte alig volt érthető. A lány még mindig a megrázkódtatás hatása alatt állt.
- Na, ne...
- Beszélhetnénk veled úgy, hogy a mondandónkból ne szivárogjon ki semmi? Még Sarah sem tudhat róla - szólalt meg hirtelen a francia férfi.
Ellökte magát a faltól, ahová eddig támaszkodott, és Sora mellé ült. Kalos meglepődött.
- Rendben - bólintott.
- Előrebocsátom, nem lesz könnyű megemésztened... - jegyezte meg Leon.
Kalos válaszul összehúzta szemöldökét, majd várakozón nézett az ezüsthajú artistára, aki halkan beszélni kezdett:
- Hihetetlen, de igaz: egyikünk sem átlagos, normális ember. Hiszel az embereken kívül más, valósan létező, különleges lényekben?
- A Fantomról tudok. Másról nem. De attól még létezhet, ha nem látunk valamit...
- Rendben. Akkor belevágok a közepébe. Én részben démonnak születtem, Sora pedig egy kissé démon, de főleg angyal, Vagyis mindketten kevert vérű lények vagyunk, nem igazi emberek. Különleges képességeink vannak, hozzátok viszonyítva igen hosszú élettartamunk. Sorára - a szintén létező - vámpírok vadásznak. Vérre és hatalomra éhesek. Az eddig talált halott emberek mind vámpír-áldozatok. Ezek a vérszívók a környéken táplálkoznak, miközben az angyalkánk a fő célpontjuk, mert vonzza őket Sora különleges ereje. Én viszont vérszívókra vadászom, és - minden különleges képességemet bevetve - vigyázok Sorára. Soha többé nem akarom őt magára hagyni, mert állandóan veszélyben van. Ezért szándékoztam magammal vinni Franciaországba is.
- Ez egy kicsit sok egyszerre nekem...
- Megértjük, főnök... Nekem is sokkot okozott, amikor megtudtam... - válaszolta halkan a lány.
- Azt hiszem, át kell gondolnom, hogy meg tudjam emészteni... Képesek vagytok ilyen állapotban gyakorolni?
- Indulunk öltözni. Délutánra viszont hazamegyünk. Sötétben megint nem tanácsos a mászkálás. Senki nem lehet egyedül, ugyanúgy, mint pár hónapja. Ahh.. jön már Matt! - kapta fel a fejét az ezüsthajú. - Majd ő segít Neked ezt az egészet feldolgozni. Viszlát, Kalos! - lépdelt gyorsan kifelé Leon, kézen fogva és maga után húzva Sorát.
A félhomályos folyosón valóban összefutottak a tűzdémonnal. Leon pár szóval elsuttogta neki, hogy kénytelen volt kettőjük kilétét Kalos előtt felfedni. Matt bólintott, majd hozzátette:
- Ha jól sejtem, most éppen nekem kell segítenem abban, hogy mindezt feldolgozza...
- Nyertél - vigyorodott el kajánul a párducdémon. - Nekünk most mennünk kell. Délután találkozunk. Gyere, angyalkám!
- Szia, Matt! - köszönt el a lány, miközben partnere már a kezét fogva indult volna tovább, a lépcsőház irányába.
A világos lépcsőház után újabb homályos folyosón lépkedtek öltözőjük felé. Leon megtorpant.
- Biztos, hogy van elég erőd az edzéshez?! - kérdezte.
- Igen. Legalább nem azon fog járni az eszem, ami reggel történt, hanem ide kell koncentrálnom.
- Rendben. De ha valami baj van, azonnal szólj! - bólintott a fiú, ezüstsörényét meglebbentve. - Féltelek! - tette még hozzá súgva, miközben magához ölelte Sorát.
- Leon! Megláthatnak! - lehelte kedvese.
- Nincs senki a közelben - hajolt oda a lányhoz, miután egy pillanat alatt - démoni képességeivel - terepellenőrzést tartott. A heves, forró csók után elengedték egymást, és mint, ha mi sem történt volna, továbbindultak.
Az edzőteremből zaj szűrődött ki. Kíváncsian benéztek, ki foglalta el előttük. A Smidth-ikrek edzettek, némi női nézőközönség csodálatában fürödve... Na, de a lányok nem a lenyűgözően különleges artistatudásukat csodálták, mert abból Yurit - és főleg Leont - nem múlhatták felül... Peter viszont nem volt velük.
Mellettük épp akkor ment befelé. Sorának mosolyogva köszönt, Leonnak pedig az orra alatt morogva vetett oda egy "Hello"-t. Az Angyal - maga sem tudta, miért - megborzongott a fekete fiú mosolyától. Közelebb húzódott partneréhez, aki megérezte, valami nincs rendben kis társával. Így a lány vállára tette a kezét, hogy megnyugtassa, majd magával vonta az öltözőjük felé.
- Valami baj van? - kérdezte halkan, amikor becsukta maguk mögött az ajtót.
- Nem tudom. Olyan furcsa, hideg borzongás futott végig rajtam...
- Mitől?
- Azt sem tudom. De éppen akkor ment el Peter mellettünk.
- Hmm... Az a fekete, az újak közül - gondolkozott el a francia. - Ne félj, itt vagyok veled.
Átölelte Sorát, megsimogatta angyalarcát, és megcsókolta.
- Öltözzünk át. A színpadra megyünk próbálni - döntötte el.
- Rendben - mosolyodott el partnere. Megnyugodott párja mellett. Bíztak egymásban. Mindig számíthattak a másikra. Elhúzta az öltözőt kettéválasztó paravánt, és eltűnt mögötte. Felvették a szokott edzőruhájukat: Leon a fekete, ujjatlan pólót és térdnadrágot, Sora a fehér dresszt.
A színpad technikusi szobájában ott volt Mia és Ken, akik a leendő darab forgatókönyve felett szenvedtek. Örömmel szakították meg ezen tevékenységüket, és adtak egy kis segítséget a gyakorló sztárpárosnak. Sora és Leon fülére is mini adóvevő került, így tudtak beszélni Kennel és egymással is. A lány az előző napi trapézokat és ugróasztalt kérte, párja pedig felhúzatta a biztonsági hálót, mert nem tetszett neki Sora zaklatott kedélyállapota. Nem akart feleslegesen kockáztatni.

Nyújtás és bemelegítés után felmentek a trapézokra. Sora elmesélte, az előző napi ugrás hogyan is nézett ki. Módosítottak rajta, hiszen csak ketten voltak hozzá. Rögtönöztek is. A japán lány kezdésnek ugyanúgy, mint előző nap, pörögve zuhant fejjel lefelé. Leon  kézzel visszalökte, de olyan magasra, hogy partnerének volt ideje fél fordulattal átfordulni, így ezután lábbal lefelé esett tovább.
Addigra viszont Leon már az eggyel magasabban lévő trapézon függött fejjel lefelé, hogy elkaphassa a zuhanó lány kezeit.
Közben Kennek is szólt, hogy a vele szemben lévő trapézt indítsa a kellő pillanatban, mert Sorát oda fogja átdobni... Társnője ezt szintén hallotta, így fel tudott készülni rá, hogy hová kellene érkeznie. Minden jól kiszámítva, pontosan sikerült.
Sora gyönyörű szaltó-sorozattal repült, majd érkezett a Ken által indított trapézra. Leon jelezte neki, hogy forduljon vissza a porond közepe felé. A lány függeszkedés közben tett egy fél fordulatot, miközben csak egy kézzel fogta a rudat.
Kissé csodálkozva nézte Leon helyét, aki eltűnt a vele átellenes trapézról. Fölfelé nézve azonban meglátta, ahogy a legfelső trapézrúdon állva vár. A lány eközben középre, majd visszafelé lendült.
- Sora, ha újra befelé lendülsz, ne lepődj meg. Melléd fogok érkezni.
- Rendben - válaszolt az angyal.
Most Leon ugrott fejest a levegőbe, és forgott elképesztő sebességgel, majd fél kézzel elkapta azt a rudat, amin partnere függött.
Másik kezével átfogta a lány derekát, és jelzett Kennek, hogy megint indítania kellene egy trapézt, velük szemben.
Úgy ugrottak át a másik rúdra egyszerre, szaltóval, hogy nem engedték el egymást. A francia artista tartotta fél kézzel mindkettőjüket.

Leon ezután meglepetésében elengedte a trapézt, mert az adóvevőjében egy igen csak hangos diadalüvöltés hallatszott... Leestek a hálóba, és Sorával együtt nevetni kezdtek. Mia ihletet kapott a következő darabjához...
Délig ezt az ugrást próbálták. Sora gyöngyöző kacagása mellett Leon is elnevette magát néha. Jókedvük odacsalta néhány munkatársukat, akik csendben és döbbenten figyelték a születő látványos, nehéz mutatványt. Na meg azt is, hogy a mindig rideg Leon - szinte kisgyerekként viselkedik Sorával együtt. A páros eközben, észre sem véve a nézőközönséget, remekül szórakozott.
Az ebédelni induló artisták is benéztek, majd ott ragadtak. A társulatban újra megerősítést nyert a nézet: Leon - Sophie helyett - kapott egy húgot... 
Peter döbbenten nézte. Ő nem osztotta a társulat hitét. Délelőtt látta őket... De ha - lelepleződve - előhívná erejét, akkor sem lenne képes ilyen mutatványokat véghezvinni, mint a sztárpáros. Úgy döntött, még kivár egy kicsit. Gonoszul elvigyorodott a gondolatra, milyen meglepetést fognak majd okozni öccseivel...