A gyakorlásban  és a nevetésben kifáradva ugrottak a hálóba. Ekkor vették észre a többieket. Leon csak csodálkozva felhúzta sötét szemöldökét, Sora viszont meglehetősen zavarban volt. A francia férfi lesegítette partnerét, majd levette adóvevőjét, és Soráét is elkérte. Ezután csendben csak annyit mondott neki, hogy megvárja az öltözőben. Ruganyos párducmozgásával elvonult, miközben Sorát megrohamozták a barátnői. May diadalüvöltéssel vetette magát a lány nyakába, amitől kis híján mindketten elestek. Rosetta és Anna pedig két oldalról fogták közre.
- Fantasztikus mutatvány volt!
- Látom, elpártoltál tőlünk, csinos kis vezetőnk... - hallatszott egy hűvös, árnyalatnyit gúnyos hang, aminek hatására Sorát újra kirázta  a hideg.
A gúnyos felhangot csak ő érezte, barátnői nem. Megfordult. Peter állt ott a  két öccsével. A lányok felvisítva vették körül a három fiút. Sora a kék szemekben gondosan titkolt kegyetlenség lángját vélte felvillanni egy pillanatra... Hogy nem veszi észre senki más?!
- Mennem kell - mondta.
- Hová? - ragadta meg a karját a fekete fiú.
- Ne haragudj, nem rád tartozik. Nekem is megvan a saját életem - szabadította ki magát az angyal.
- A francia pasid mellett?! - sziszegte oda a lánynak úgy, hogy más nem hallotta.
- Nem tudom, miről beszélsz - válaszolta ő, hideg nyugodtsággal.
- Nem?! Akkor majd megtudod. - Peter gonosz mosolyra húzta száját.
- Miért fenyegetőzöl?! Nem adtam okot rá. Semmi közünk egymáshoz, azon kívül, hogy egy helyen dolgozunk - vetette oda Sora a válla fölött, elmenőben.
Amint kiért a folyosóra, megreszketett. Magára erőltetett nyugalma szertefoszlott. Remegő lábbal kezdett szaladni az öltöző felé, Leon karjainak biztonságába. Kicsapta az ajtót. Partnere felkapta a fejét, de Sora akkor már mellkasához dőlve zokogott. A démon gyorsan becsukta az ajtót, és átölelte angyalkáját.
- Mi történt? - kérdezte halkan, dorombolóan lágyan.
- Peter...
- Bántott?
Sora elmesélte rövid párbeszédüket, azt sem hagyva ki, amit megfigyelt a fiúval kapcsolatban. A kegyetlen villanásokat a szemében, amit valamiért a többiek nem vettek észre...
- Lehet, hogy valamelyik beférkőzött ide? - gondolkodott félhangosan. - Mindenesetre elképzelhető, hiszen Peterék most jöttek, pár napja. Mia laptopján utána lehetne nézni, kik is ők valójában... de nekem sem lenne tanácsos lelepleznem magamat, amíg Mattel nem elemzünk ki mindent...
Sora közben megnyugodott, de elpirulva vette észre, hogy Leon derekán csak egy törölköző van, a ruháját még nem vette fel. Zuhanyozás után nem volt rá ideje. A fiú is érzékelte partnerében a változást. Érzékien, csábítóan mosolygott kedvesére, aki egyre pirosabban nézett vissza rá. Leon lehajolt angyalkájához, és megcsókolta. utána gyengéden a karjába vette, és bevitte a zuhanyozóba. A lány zavartan pislogott, de párja ebből is értett. Még adott egy puszit az arcára, aztán kiment, hogy Sora is megfürödhessen.
Míg partnere zuhanyozott, Leon felöltözött. Leült egy székre, és elővette az egyik könyvét. Olvasni kezdett, hogy lenyugodjon. Eközben Sora szintén nyugtatta magát - langyos zuhannyal.

Amikor mindketten elkészültek, ebédelni mentek. Az ebédlő már szerencsére kiürült, így nyugodtan beszélgethettek. Utána a parton indultak - most már hónapok óta - közös lakhelyük felé. Leon szándékosan kikerülte azt a részt, ahol reggel a halott feküdt. Érzékeny orra még mindig érezte a vér szagát. út közben megcsörgette a tűzdémon telefonját, közölve vele, hogy ezután otthon tartózkodnak vacsoráig.
Kellemesen meleg volt az idő. Közeledett a nyár, és vele a turistaszezon. Ezzel együtt pedig a színpadnak komoly bevételeket jelentő tömeg. Ez a stáb megélhetését biztosította, ami most a vámpírok miatt veszélybe került. Leon elgondolkodva rótta a homokot Sora mellett. A lány is a szokottnál sokkal komorabb volt. Halkan beszéltek, és csak keveset. Végre elérték a villát, és beléptek a fallal körbevett udvarára. A házvezetőnő még ott
tartózkodott, így leültek a tengere néző teraszon. Ahogy az idősebb hölgy távozott, csengettek. Együtt mentek az ajtót nyitni.
Sorának az érkezett láttán kissé földbe gyökerezett a lába. Leon viszont nem tanúsított meglepődést:
- Szia, gyere be! Már vártalak.
A lány a szemeit tágra nyitotta:
- De hiszen... te tegnap elutaztál... - csodálkozott a szőke fiúra, aki a kapuban állt.
- El, hugi. Látszólag - ölelte át Yuri az angyalt.
- Menjünk be - szólt közbe halkan Leon. Yuri bólintott.
- Mi ez az egész? Már megint titkoltok valamit... - méltatlankodott a japán lány.
- Üljünk le a nappaliban. Hozok teát. Ja, Yurinak mutasd meg, kérlek a vendégszobát. Itt fog lakni valameddig... - tűnt el a francia srác a konyhában.
- Most aztán megint végképp nem értek semmit.
- Mindjárt mindent megtudsz, hugi - mosolyodott el Yuri, miközben lerakta holmiját a vendégszobában. - Ja, Te hol alszol? Mert úgy rémlik, mintha Leonnak két szobája lenne...
- A másikban, vele. Mert félek. Mielőtt valami másra gondolnál: tényleg csak alszom - tette hozzá Sora, a szőke fiú fürkésző tekintetét látva.
Kimentek a nappaliba. Leon még a konyhában volt. Yuri leült a kanapéra, fogadott húga viszont a zongoraszéken foglalt helyet. Felnyitotta a zongorát takaró fedelet, majd apró kezeit finoman végigfuttatta a fekete-fehér billenyűkön. A szőke fiú meglepődött. Sora zongorázni kezdett. Leon csendesen bejött, a teáscsészéket lerakta az asztalra, majd leült a zongora melletti fotelba, kényelmesen elnyújtózkodott, mosolyogva, becsukott szemmel hallgatta a zenét.
A kanapéról egy csodálkozó, kék szempár figyelte őket. Yuri szinte megbénult a meglepetések sorozatától. De lassan felengedett és elmosolyodott. Ő is átadta magát a csodálatos dallamok élvezetének. Amikor az utolsó hang is elült a szobában, Sora sóhajtva
visszacsukta a fedelet. A két hajdani vetélytárs a halk csattanásra eszmélt fel. Leon szólalt meg először:
- Remélem, még nem hűlt ki... úgy készítettem, ahogyan te szereted - intett a bögrék felé, miközben a lánynak beszélt.
- Köszönöm.
- Mi köszönjük, hogy zongoráztál. Nekem két hónapig ez is nagyon hiányzott.
Yuri még mindig nem szólt. Amikor Sora a kezébe nyomott egy csészét, akkor eszmélt:
- Köszönöm. Hát, eléggé megleptetek...
- Mivel? - húzta össze a szemöldökét az ezüsthajú démon.
- Belepillanthattam a mindennapjaitokba. És sokkal többet tudtok egymásról, mint akár én - rólatok. Azt is rejtegette előlem a kishúgom, hogy ilyen gyönyörűen zongorázik...
- Ha jó fiú leszel, még zenélek neked - mosolygott huncutul "bátyjára" a lány.
Yuri meghökkenten pislogott hugocskájára.
Megint megszólalt a csengő. Leon - még mindig Yuri arckifejezésén mulatva - ment ki ajtót nyitni. Matt érkezett. Szemmel láthatóan jól ismerte Yurit is... Megkínálták őt is teával, majd a három fiú egymásra nézett:
- Melyikünk kezdi?!
Sora csak kapkodta a fejét, ahogy nézte őket. Mik fognak már megint kiderülni?!
- Majd én - szólalt meg Leon mély hangja.
- Tudom, ez megint nem tartozik másra, csak mi tudhatjuk... - kotyogta Sora.
- Úgy van, pici lány! - bólintott Matt elmosolyodva.
- Először elmondom, ami tegnap éjjel történt - folytatta a hópárduc. Elmesélte a két fiúnak, hogy Sorából milyen energia kezd kitörni...
- Sora, te jössz - adta át a szót.
A lány beszámolt a Peterrel folytatott fura párbeszédről, és a kegyetlen tekintetről, amire felfigyelt.
- Nos, itt szeretnék bekapcsolódni... - vetette közbe Yuri. - Mint az most már sejthető számodra, hugi, én is Vadász vagyok. Leopárd-démon. Ezért is vagyok itt. Amit Peter közelében éreztél, helytálló. Önszorgalomból kicsit utánanéztem a testvéreknek: ilyen nevű
artistákat nem tartanak nyilván... Álcázzák magukat, és ha nem süt a nap, képesek mozogni nappal is - de - vámpírok. Erősebbek az átlagnál.
- Te is démon?! És Peterrel kapcsolatban ezeket miért nem éreztem előző nap, amikor megérkeztek?
- Mert akkor még nem tört ki belőled a rejtett energiád...
- Leon elmondta, hogy megint én vagyok a célpont.
- Igen, de most nem egyetlen éhes, vérre szomjazó vámpírral állunk szemben, hanem rivalizáló klánokkal, akik egymást is támadják, meg Téged is, hogy az erőd birtokosai lehessenek - válaszolt az ezüsthajú férfi.
- Az erőmet nem lehet valahogy megint elrejteni? - kérdezte Sora bizonytalanul.
- De. Két módja van - szólalt meg az eddig hallgató Matt. - Vagy kutyulok egy gyógynövényfőzetet, amitől körülbelül három napig borzasztó kínokat kell kiállnod, vagy...
- Vagy?!
- Ezt nem merem mondani... - nyögte pirosodva a főnix. Mindannyian érdeklődve néztek a furcsa látványt produkáló Mattre.
- Ha már elkezdted, fejezd is be, ne kímélj!