"- De. Két módja van - szólalt meg az eddig hallgató Matt. - Vagy kutyulok egy gyógynövényfőzetet, amitől körülbelül három napig borzasztó kínokat kell kiállnod, vagy...
- Vagy?!
- Ezt nem merem mondani... - nyögte pirosodva a főnix. Mindannyian érdeklődve néztek a furcsa látványt produkáló Mattre.
- Ha már elkezdted, fejezd is be, ne kímélj!"

Matt sóhajtva adta meg magát és még mindig rákvörösen folytatta:
- Egy démongyermek. Ha egy démontól hordasz ki gyermeket, annak az ereje, a vére álcázni tud. A vámpírokra mérgező leszel, és nem fogják tudni elvenni az angyali hatalmadat - magyarázta - a legteljesebb zavarban - a tűzdémon.
Sora döbbenetében kinyitotta a száját, eközben viszont meglátta a valahonnan ismét előkerült, kajánul vigyorgó Fantomot. Yuri arca is derültséget tükrözött...
A lány felállt, de az újabb sokktól összeesett. Leon kapta el, és bevitte a szobájukba, miközben ezt kérdezte:
- Ettől kíméletesebben nem lehetett volna? Így is van éppen elege...
- Nemsokára rendbejön. Itt van egy kis gyógynövénytea - vitt oda egy gyanús szagú löttyöt Matt. - Ja, és ne mondd, hogy ez kettőtöknek gondot okoz, hiszen messziről ordít rólatok, hogy szeretitek egymást, és hónapok óta együtt éltek.
- De. Amíg ő nem akarja, én nem fogok úgy közeledni hozzá...
- Pedig csak így tudod megvédeni. Vagy marad a szenvedés.
Fool is belibegett utánuk, Yurit követve.
- Hogy van? - kérdezte a szőke fiú, fogadott húgára célozva.
- Mindjárt rendbejön - válaszolt Matt. Tenyerét a lány homlokára rakva, gyógyító energiát adott neki.
Sora zúgó fejjel ébredt. Még nem nyitotta ki a szemeit. Eszébe jutott minden, amit az imént rászabadítottak. Legszívesebben újra öntudatlanságba menekült volna. De mindent hallott, amit Leon, Yuri és Matt ezután beszéltek:
- Ezt nem kellett volna mondanod Neki - Leon szemrehányó hangjára Matt vállat vont.
- Ő kérdezte...
- Tényleg nincsen más megoldás?! Csak ez a kettő?
- Nincs.
- Végre egy kis izgalom!
- Kuss, kerti törpe! - szólalt meg Yuri idegesen. Senki nem csodálkozott, hogy látja a szellemet, hiszen a szőke szintén különleges erővel bíró démon...
- Mi?! A múltkor manó, most meg törpe?! Ráadásul kerti... - háborodott fel a kis szellem. A három démon jót derült rajta.
- Ha nem lennél ennyire perverz, nem mondanánk rád ilyesmit - válaszolt neki Leon.
- Te  mondod?!
- Azt hiszem, ezt már megbeszéltük... - sziszegte neki fenyegető éllel a francia férfi. Annyira el voltak egymással foglalva, hogy észre sem vették: Sora már nincs a szobában...
- Hová tűnt?! - képedt el Leon. Ő vette észre először.
- Ki?
- Yuri, ne tedd a hülyét! Sora hol van?!
- Azonnal meg kell keresni. Óriási veszélyben van, és ti meg apróságokon vitatkoztok. - szólt közbe Matt.
- De még nem leplezhetjük le a démoni energiánkat a vámpírok előtt...
- Jól mondod, Yuri. Én meg fogom találni anélkül is. Sejtem, hová mehetett.
- Akkor menj. Ha segítség kell, telefonálj. Mi Mattel itt maradunk. Na és te is maradsz! - csípte el a szőke - az éppen Leon után induló - Fantomot.
- Nem lesz ott rád szükség... - vigyorodott el ezután kicsit gonoszkodón, Foolra nézve.

Az ezüsthajú démon nem sietett messzire. Kiment a villa kertjébe, az elkerített tengerparti részre. Ellépkedett a víz széléig. Végignézett a parton. Tőle nem messze, a sziklák között a szél egy fehér anyagdarabot lobogtatott. Közelebb sétált. Jól látta.
Sora ült ott, elbújva, fejét térdeire hajtva, és a szél az ő ruháját fújta. A fiú megkönnyebbülten szusszantott, hogy a lánynak nem történt baja. Néhány lépésnyire állt meg tőle. Nézte, szerelmesen, vágyakozón, de nem mert odamenni hozzá. Angyalkája megérezte a jelenlétét. Lassan felnézett, egyenesen a szürke szemekbe. Egyikük sem szólt. A szél egyre jobban tépte hajukat ruhájukat, de észre sem vették.
Elmerültek egymás tekintetében. Aztán egyszerre mozdultak a másik felé. Az angyal a démon biztonságot jelentő karjai közé bújt. Elindultak könnyei. Leon hagyta, hadd nyugodjon meg. Csak ölelte és a haját simogatta. Kisvártatva a lány zokogása csillapodott.
- Csak hogy tudd: bárhogy döntesz, én akkor is melletted leszek, és megvédelek. Bármi áron... mert szeretlek - suttogott lágy hangon a fiú.
- Én is szeretlek. És már döntöttem. Nem keverhetlek Benneteket bajba. A sorsom elkerülhetetlen. Csak az erőmet nem akarom rossz kezekben tudni.
- Ugye.. nem... nem akarsz magaddal olyasmit tenni... - nyílt tágra az ezüstszürke szempár.
- Nem.
- Megijesztettél - könnyebbült meg a fiú.
- Ne haragudj, nem volt szándékomban - válaszolt Sora, és megsimogatta az angyali démonarcot.
Leon lehajolt, és nagyon finoman hozzáérintette ajkát szerelmééhez. Annyi érzelem volt benne, hogy kedvese reszketni kezdett.
Csókjuk egyre vadabb, szenvedélyesebb lett. Mohó ajkaik lázasan falták egymást. Égő vágyuk egymás iránt robbanásig feszült. Már nem tudta egyikük sem visszafogni...
A lemenő nap fénye ömlött el a homokon. Vörös színre festette nászágyukat, a puha fövenyt, amikor az angyal és a démon eggyé vált.
Később kimerülten ölelték egymást.
- Megmentettelek - suttogta szerelmének az ezüsthajú, miközben lágyan simogatta.
- Biztos?
- Tudom. Érzem.
- Köszönöm - súgta vissza mosolyogva a lány.
- Lassan mennünk kellene...
- Igen, de nincsen kedvem. Olyan jó itt veled!
- Nekem is. Itt aludhatnánk, de nem hoztam ki takarót. És könnyebben meg is támadhatnak, mint a házban...
- Még nem tettek le róla?
- A változásodhoz kell még pár nap...
Felöltöztek, majd kicsit még kettesben maradtak odakint. Már sötét volt, mire bementek.

- Ha nem haragszol, a mára ígért vacsorameghívást átrakjuk későbbre... Veszélyes lenne kimenni - simogatta meg kedvese arcát a hópárduc.
- Rendben. De enni azért kellene.
- Megoldva. A vacsora tálalva - jelentette Yuri.
- Mi?!
- Amíg Te odakint kerested és vigasztaltad a hugit, addig Mattel bevetettük magunkat a konyhába... de előbb a barátotokat semlegesítettük, ha nem haragszotok...
- Kit?! - értetlenkedett Sora.
- A mini manót...
- Ja, Fantomot?! Miért? Mit csinált már megint?!
- Mindent jobban akart tudni... idegesített. Így bezártam egy szekrénybe.
- Melyikbe? - kérdezte Leon, rosszat sejtve.
- A Te szobádban valamelyikbe.
- Hajaj... - nézett egymásra a páros, rosszat sejtve.
- Miért, valamit nem csináltam jól?
- Azt hiszem, most ez rám tartozik... semlegesítenem kell... - nyögte Sora zavartan, és elszáguldott Leonnal közös szobájuk felé.
- Úgy sejtjük, a ruhái közé zártad. Az a kis perverz feldúlja a fehérneműit, mint ahogy már egyszer megtette. És akkor még rám is fogta...
- Csak nem azt akarod mondani, hogy most meg rám keni?! - kérdezte Yuri döbbenten.
- De igen, haver... - vigyorgott Leon. - Nincs vész... Sora ismeri már kissé Foolt és a húzásait.
Közben a szobából kihallatszott az angyal dühös kiabálása, majd megjelent az ajtóban, a gúzsba kötözött apró szellemmel.
- Legközelebb, ha kérhetném, ne a szekrényembe zárd, bátyókám! Inkább tedd a hűtőbe, vagy kötözd meg, így... - mutatta fel zsákmányát.
- Jönnétek végre vacsorázni?! - érdeklődött egy éhes Matt a konyhából.

Amikor megették - az egyébként ízletesre sikerült salátát és húst - rendet raktak. Sora még kint maradt, hogy a mosogatógépbe tegye az edényt. Nem akarta másnapra ott hagyni a házvezetőnőnek. Odabent pedig Matt és Yuri kérdőn fordult Leon felé.
- Miért néztek így rám?! - morrant rájuk az ezüsthajú.
- Tudod azt jól... egyedül Te tudod olyan módon megmenteni...
- Kettőnk dolga... - közölte szűkszavúan a fiú.
- Ha nem megy másképp, muszáj lesz a gyógyfőzetet meginnia. Egyébként biztos, hogy már ma éjjel támadással fognak próbálkozni. Így hívtunk még segítséget. Ő bármikor itt lehet... - jegyezte meg Matt.
- Hmm... ismerem?
- Igen - mosolyodott el sejtelmesen a tűzdémon. - Nagyon is.