Reggel kilenc óra volt. Odakint ragyogóan sütött a nap. Egy fekete hajú lány loholt a homokban, mögötte két alakkal: egy vörös lány és egy szőke fiú követték kézen fogva. Lassacskán odaértek a félreeső, tengerparti villa kapujához. A hátul futó páros lihegve érte utol a szemmel láthatóan feldúlt feketét.
- May! Mi ütött már megint beléd?! Miért rohansz ennyire? - kérdezte Mia, mert ő volt az egyik a levegőt kapkodó párosból.
- Beszélnem kell Sorával. Nagyon fontos.
- Mi történt? - kérdezte Ken.
- Levelet küldött neki Kalos... Héé! Valaki! - nyomta folyamatosan a csengőt a zárt kapunál.

Odabent a csengő fülsértő zajára és egy nagy csattanásra egyszerre ébredt mindenki. Ki takaróba csavarva, ki egy szál hálóholmiban, borzasan és álmosan tartott - először - a nappali felé, ahol épp a főnix tápászkodott fel a földről. Félig még aludt. A csengőre felriadva leesett a kanapéról, és most próbálta rendezni kalimpáló tagjait és gondolatait. A csengő még mindig fékeveszetten zajongott. Leon és Yuri hamar magukra találtak, összevigyorogtak Matt fölött. Sora félkómásan álldogált, csukott szemmel. Hirtelen dőlni kezdett. Leon kapta el, de megnyugodtak, hogy a lánynak semmi baja, csak állva alszik
tovább...
Yuri megunta az éktelen visítást, amit a kis szerkezet művelt, és kócosan, szanaszét meredő hajjal az ajtóhoz botorkált, hogy kinyissa. A kint állók és a szőke is alaposan megdöbbentek egymás látványától.
- Jé... Te meg mit keresel itt?! - találta meg a hangját May. Harsogott a környék tőle.
A párducdémon nyűgösen befogta érzékeny füleit. Igen rossz hatással volt rá a kínai lány hangos ébresztője.
- Nektek is szia... - nyögte. - Nem lehetne csendesebben?! Mindenkit felzavartál, May!
- Ki mindenkit?! Mi csak Sorához jöttünk, és kiderül, hogy egész népgyűlés tanyázik Leon házában?! - lármázott tovább a fekete hajú lány.
- Mi baj?- tántorgott elő az Angyal, félig csukott szemmel, miközben majdnem keresztülesett Yuri lábán. Leon ott volt már mögötte, és mentette a menthetőt - vagyis elkapta. Viszont ő is eléggé hiányos öltözékben feszített. Ezért May és Mia nagy
szemekkel bámult rá, míg Kennek enyhén vörösödni kezdett a feje...
- Mit álltok ott kint?! - kérdezte fagyosan a villa tulajdonosa.
- Bemehetünk?
- Felőlem...
A három újonnan érkezett bevonult a nappaliba, ahol nem kis meglepetésükre még egy fiút találtak... Maynek ez már túl nagy sokk volt.
- Mégis, mi a franc folyik itt? - dühöngött tovább.
- Jó reggelt! - köszöntötte őket egy csengő hang. - Bocsássatok meg, de a többiek még nincsenek szalonképes állapotban. Csak most ébredtünk.
Mia, May és Ken döbbenten bámultak a kék hajú kis tündérre. Ha nem tudnák, hogy... de teljesen Leonra hasonlít...
- Sophie Oswald vagyok - mutatkozott be nekik a lány. Mintha bomba robbant volna... May már csak tátogni volt képes. De a Mia-Ken páros is sóbálvánnyá vált...
- Megtudhatnám, miért rohantatok le így minket?! - jött vissza Leon, már a szokott fekete öltözékében. Őt Yuri követte, már szintén rendezett állapotban.
- Sorához jöttünk - válaszolt nyugodt hangon Mia, amikor magához tért a meglepetések láncolata után. - Egy üzenete érkezett a színpadhoz, Japánból. Kalos azt mondta, fontos lehet. Leírta levélben, mert nem tudta személyesen átadni. Sarahval elutaztak.
És May beszélni is akart vele...
- Hmm... Sora tudtommal nem szokott üzenetet kapni... - gondolkodott el francia sztár.
- A főnök is ezt mondta. Ezért vélte úgy, hogy minél előbb kézhez kell kapnia.
- Nektek meg éppen erre volt dolgotok... - jegyezte meg a fiú kicsit rosszmájúan.
- Hát... izé... mondj valamit Te is, Ken! - jött zavarba Mia.
- Miért én?! May rángatott el bennünket...
- Itt vagyok - lépett a nappaliba Sora. - valami baj van?
- Nem tudjuk. Egy levél Kalostól. Tessék! - adta oda a vörös hajú lány a borítékot.

Az Angyal felbontotta, majd elolvasta. Arca egyre sápadtabbá vált. A levélolvasás közben egy fotelbe roskadt. Leon úgy ugrott hozzá, mint egy párduc. Aggódva ült a fotel karfájára. A kínai lány kissé csodálkozva nézte őket.
Sora, amint magához tért, odadőlt partnere oldalának. Odaadta neki a levelet, és kitört belőle a sírás. A démon elolvasta, majd elkomorodott. Magához ölelte angyalát, némán vigasztalva őt. Amikor sztár kissé kisírta magát, a "postáshoz" fordult, amolyan "mi jöhet még..."nézéssel:
- May! - mondta nagyon halkan és erőtlenül - mit akartál mondani?
- Csak Neked akartam elmesélni, de nem tömegnek.
- A többiek már úgy is a konyhába mentek...
- Na, jó, de még Leon itt van...
- És?! - nézett rá hidegen az ezüstszürke szempár, továbbra sem engedve el párját.
- Maradhat. Mondd csak! - noszogtatta az angyal.
- Peter és az öccsei...
- Mi van velük?
- Szóval, valami nagyon furcsát láttam... tegnap Peter késő éjjel ért a szállásra. Valami különös köpeny volt rajta, és kissé megtántorodott. Adam és Aaron közrefogták, és mintha a vállukba harapott volna... utána mind a hárman gyorsan körbenézve eltűntek. Engem szerencsére nem vettek észre...
- Bementek a szobájukba?
- Nem. Egyszerűen, mintha köddé váltak volna. Annyira hihetetlen volt, hogy másnak nem merem elmondani. Még bolondnak tartanának...
- Nekünk mégis elmondtad - szólt oda csípősen a francia.
- Nem lehet, hogy annyira fáradt voltál, hogy álmodtál? - kérdezte Sora, hogy ő is elterelje a lány gondolatait.
- Sora, ezt nem gondoltam Rólad! Azt hiszed, hülye vagyok?! - kezdett ordítani sértődötten a kínai lány, majd elrohanva rájuk csapta az ajtót. A többiek csodálkozva rajzottak ki a konyhából, ahol éppen a reggelivel foglalatoskodtak.
- Mi történt?
- Mayra megint rájött az ötperc - vont vállat Leon, közömbösséget erőltetve magára. Nem akart Miáék előtt mondani semmit.
- De... egyedül futott el. Nem hagyhatjuk magára őt sem. Mi megyünk, sziasztok! - húzta magával Mia Kent, és a fekete lány után vetették magukat.
- Beszélnünk kell - nézett a többiekre Sora, miután elmentek. Yurit kirázta a hideg, ahogy húga szemébe nézett. Végtelen fájdalmat látott benne.
- Jó. Reggelizzünk, közben elmondod - bólintott felhős arccal párja. Fantom lehajtott fejjel üldögélt a szekrény tetején.
Most neki sem volt fecsegnivalója...