Matt, Yuri és Yume a levegőben hidalták át azt a távolságot, amit a partig meg kellett tenniük. Így jóval gyorsabban értek oda, hogy barátaikon segíthessenek. Csodálkozva vették tudomásul, hogy lemaradtak. Még a magasból látták, ahogy Leon ráméri a végső csapást ellenfelére. A vámpír lerogyott a homokba, szép arcát eltorzította kegyetlen vicsora, majd haláltusája. Fekete haja véresen terült szét a homokban. Nem mozdult többé. A tenger hullámai lassan elérték élettelen testét, és lustán nyaldosni kezdték...
A hópárduc-démon zihálva térdelt mellette, fehér páncélöltözéke vörössé vált. A vámpír vére mellett a sajátja is megfestette...
Nem messze tőlük egy nagyon ismerős szőke, kék szemű lány állt, de Yuri döbbenetére volt partnere kezeiből lángcsóva csapott ki, ami tűzzel borította a vámpírherceg tetemét, míg az porrá égett.
Layla?! Ő is démon?! Méghozzá főnix... tűzdémon! És hogy kerül ide?!
Matt mellettük toppant a fövenyre. Először Laylától kérdezte szeretettel, jól van-e. Majd barátja felé fordult, aki már kissé lassabban lélegzett, de még mindig igen kimerült volt.
Apránként kiderült, hogy Layla Matt unokahúga. Segítség kellett... hát jött.
Yuri Sora és Sophie mellett ért földet Yuméval. Az Angyali Démon kapott egy-két sérülést a feldühödött Petertől, még azután is, hogy Leon megérkezett a húgával. Most ő is eléggé erőtlenül döntötte a hátát egy sziklának, de nagyon megörült testvéreinek. Attól meg megkönnyebbült, hogy szerelmének a harc hevében nem lett komolyabb baja.
Matt a kezét nyújtotta Leonak, és felhúzta a homokból. Az ezüsthajú démon először kicsit bizonytalan léptekkel, majd egyre gyorsabban indult kedvese és húga felé. Sophie megúszta sérülés nélkül, bátyja és szőke démonja legnagyobb örömére. A hópárduc odatérdelt Sorához, és gyengéden átölelte. Ahogy egymásra néztek, tekintetük mindent elmondott... nem kellettek szavak.
Amint kissé helyrerázták magukat, az egész társaság Leon háza felé indult. A többi Vadász pedig, dolga végeztével visszatért otthonába.

Még jó, hogy elkezdett sötétedni, és csak néhány nap múlva kezdődik a turistaszezon... a part néptelen maradt az események alatt. A járókelők és a nyaralók megrettentek volna attól, ahogy hőseink kinéztek...
Layla felmérte a helyzetet, és úgy döntött, hogy meghív mindenkit a saját házába... mivel abban mindenki kényelmesen elfér. A szőke Főnix mindent elmeséltetett angyal-démon barátnőjével. Teljesen a kezdetektől, mindenre kíváncsi volt. Mivel több hónapja nem találkoztak, rengeteget beszéltek. A többiek békén is hagyták őket egy darabig.
Leon később megelégelte, és elhívta barátnőjétől Sorát... majd úgy döntöttek, ők ketten mégis otthon alszanak...
Így kicsit rendbeszedték magukat, és hazaindultak a tengerparton. A sebeik is összeforrtak addigra, hiszen démonok.

A sötét vizet beragyogta a holdfény. A hullámok játékosan, lustán paskolták a homokot. A sztárpáros egymást ölelve andalgott. Már nem kellett attól tartani, hogy bárki rájuk támad... csend volt.
A part üresen ásított előttük. A fövenyre futó hullámok egyhangú locsogását néha megszakította egy-egy hangosabb csobbanás. Messziről kutyaugatást, és autók hangjának foszlányait hozta feléjük a kósza szellő.
Meleg nyár eleji éjjel volt. A pár lassacskán hazaért, de nem mentek be a házba. A parton megállva néztek egymásra sokáig, majd Leon lágyan, óvón átkarolta szerelmét. Ajkaik puhán összeértek, majd egymásra éhezve, egyre mohóbban csókolóztak. A tenger hullámai lassan körülölelték lábaikat. Leon a vizet érezve elmosolyodott, majd kezdte leszedni Soráról és magáról is a ruhát. Amikor már minden ruhájuk a földön hevert, kedvesét kézen fogva besétált a hullámok közé. Sora belekapaszkodott, mert megbotlott. Aztán egyensúlyát vesztve magával rántotta párját a vízbe. Nevetve játszottak a vízben, mint a gyerekek... vagy mint két játékos párduc...
hiszen azok is voltak.
Az ezüsthajú hirtelen derékon kapta kedvesét, és magához ölelte. Testük összesimult, a langyos víz sem hűsítette forróságukat. Izzó vágyaik az egekbe csaptak...
A parton feküdtek, szoros közelségben. Gyors légzésük már csillapodott. Ajkaikkal simítottak végig a másik bőrén csorgó vízcseppek nyomában... Ködös tekinteteik egymásba kapaszkodva, mérhetetlen szerelemről meséltek, és erről árulkodott minden apró mozdulatuk. 
A forró éjszaka elbágyasztotta őket. A lány kedveséhez még jobban odahúzódva lassan elszunyókált. A férfi erőt véve magán ölbekapta, és bevitte a házba. Sora már félig aludt, de a tengervizet akkor is le kellett mosni magukról. Gyors törölközés után a széles ágyon összebújtak takarójuk alatt.
Az ezüsthajú démon arra ébredt, hogy odakint világosodik. Kinyitotta szürke szemeit, és nagyot sóhajtva lélegezte be angyalkája csábító illatát. A lány - fejét az ő vállán nyugtatva - még az igazak álmát aludta.
Leon nagyon finoman cirógatni kezdte kedvese hátát. Még mindig hihetetlen volt számára, hogy álmai nője viszontszereti... és hogy közös gyermeküket hordja... pedig démoni képességeivel tisztán érzékelte mindezt.
A simogatás hatására a lány megmozdult. Kissé megfordult, de nem ébredt fel. A takaró lecsúszott felsőtestéről.
Ennek láttán szerelme nagyot nyelt. Amúgy is parázsló vágyai fellángoltak. Nem bírta magát féken tartani. Szenvedélytől égő csókjaival halmozta el Sora bársonyos bőrét. A lány álmában sóhajtott, majd hirtelen felpattantak a szemei. Felsikkantott. Testén mintha áram szaladt volna át... beleborzongott a gyönyörbe.
Átölelte párducát, és közelebb húzta magához.
- Jó reggelt, kiscicám! - dorombolta a fülébe párja. Vágytól fűtött mély hangjától Sorát forróság öntötte el.
- Mmm... Neked is - suttogta a démon ajkára. Puha, édes csókjába a férfi beleremegett. Gyöngéd simogatásokkal, csókokkal fejezték ki szerelmüket. Egymásra vágytak, mindennél jobban. Lágy érintéseik egyre szenvedélyesebbé váltak, testük egymásba olvadt, és égett. Az öröm mámorától megrészegülve, repültek fölfelé a mennyekig, mindent odaadva és megkapva, amíg a végső határhoz nem értek. Lélegzetük kihagyott, szívük vadul vágtatott, majd egy robbanásszerűen hirtelen katarzisba reszkettek bele mindketten. Élvezetük hangjait egy heves csókba fojtották, miközben vadul szorították egymást. A szerelemtől félig kábultan, remegve bújtak össze.
Bódultságuk lassan szelídült álmos nyugalommá... olyan korán volt még... Sora lehunyta őzikeszemeit, és nemsokára elaludt. Leon elmosolyodva nézte a lányt, aki mindennél drágább számára... majd ő is követte kedvese példáját.