Hullámok
Auctrix 2011.05.01. 11:54
Érzelmeim tengerének viharos habjain küzdve magánnyal, fájdalommal, megfertőzve a világ minden fájdalmával.
Csendes időben méla gondolataim visszhangzanak a sima víz felszínéről.
Magányosan tengődöm apró bárkámon, nincs élelmem, sem nyugtom.
Csak a remegő szívem suttog néha, olykor sikít, mintha kést mélyesztettek volna repdeső húsába.
Végestelen végig sötét tenger terül el szemem előtt, a napkorong halovány, fénye hideg.
A Semmibe tart hajóm, a világ szélére, ahol majd lezuhan a mélybe és ott lelhetem majd én is Végemet…
Üdvözöllek a Hullámok Birodalmában! Érzelmeim Hullámainak kegyetlen és zord világában!
|