Rothadó világ mocskában fetrengve,
bűzben és vérben, kínnal megszületve,
néma jajkiáltással ajkadon élsz.
Mázsányi súllyal húz vissza a lét.
Báb-alakod gúnyos, torz rajz,
mit firkált egy kisgyerek.
Lelked szárnyalna,
de gúzsba köti tested.
Viasz-képmásod a
tükörből integet, s
Vigyorogva rádmered.
Üres léted' néha édesíti méz:
Űzöd mindegyik kis, csábító cseppjét.
Kábító mámor rabja leszel,
agyadat bódító köd lepi el,
s naivan elhiszed:
logikátlan, üres élted
kitölti a szerelem,
és mégis van értelem...
Pedig a rothadó világban fetrengve,
értelmetlenség terhét cipelve,
néma jajkiáltással ajkadon élsz,
ahol ragadós posványként
süllyeszt el mélyére a lét...
báb-alakod fel nem hasad,
lélek-szárnyad benned ragadt,
s füledben cseng a Hang utoljára még:
Itt a lélek nem csaponghat
szabad, tarka lepkeként!
2011. 04. 30.

*Fertő: régi, szinte feledésbe merült magyar szó. Mocsarat, lápot, saras területet jelent, de használják a mocsok, fertőző góc szinonimájaként is.