Száraz kóró lakta vidék ez.

Szürke, mint a hamu, szürke, mint a bőröm. A táj maga csak a sík tér, melyen néhány bucka jelzi a halottak nyomait. Én öltem meg őket. Magamban lassan elfojtottam azoknak az árnyaknak a suhogását, de tisztességgel temettem el mindüket.

A távolban egy korhadt, öreg fa áll magányosan. Mintha élne, de ő már csak egy kép. Halott, mint minden, ami körülvesz engem.

Messze a horizonton egy fényes vár szikrázik a kelő nap fényében, de hozzám nem érnek el a meleg sugarak, eső áztat a borús felhők alatt.

A szürke föld pillanatok alatt sártengerré válik lábaim alatt, ha nem lépek, elsüppedek benne. A várat nézem, valaha ott laktam. Valaha ott volt mindenem, ott volt mindenki, akit szerettem.

De el kellett hagynom a várat, jelenlétemet bár elviselték, én mégsem tudtam maradni. Száműztem önmagam belőle. Nem tudom, hogy könnyebb-e így nekik. Nem tudom, hogy jobb-e nekem.

De amikor megláttam az idekint elterülő pusztaságot, megszakadt a lelkem. Nem hittem volna, hogy valóban a Semmi vár reám. Végtelen rónaság az én osztályrészem.

Mielőtt a város befogadott, itt kóboroltam. Az a hatalmas fa még élt, de nem neveltem, nem jöttem ki a falak közül, nem foglalkoztam vele. Mostanra halott lett.

Az eső kellemetlenül hideg és sebez, mintha apró jégszilánkok lennének, lassan folyik ki a vérem, elvíve az életet belőlem. A borús felhők felé fordítom arcom, érzem, hogy sós az íze minden egyes cseppjének.

Saját könnyeimben ázok, saját könnyeimben ázik a szürke, halott táj.

Az a napkorong a távolban már nem fog fényt hozni rám, nem nézhetem örökké ezt a várat. Nem gondolhatok mindig arra, hogy odabent hogy vannak, mikor már semmi közöm hozzájuk!

Mozdulni kell ebből a fertelemből! El kell hagynom ezt a helyet, egy új nap felé kell vennem az utat, majd egyszer egy másik város befogad… vagy építek magamnak egyet.

Könnyeimben ázva pillantok régi lakhelyemre. Utoljára, talán, majd hátat fordítva a szikrázó délibábnak, egy új világ felé veszem az irányt.

Majd elmúlik az eső egyszer. Elmúlik, mert semmi sem tarthat örökké. Sem az eső, sem a szikrázó arany város a forró, éltető napkoronggal…