|
6. Golfozni veszélyes
Kharex 2011.06.20. 19:09
- Te, Kal, van kedved golfozni?
Kal egy pillanatig elgondolkodott, mit is jelenthet a golf, aztán eszébe jutott, hogy ezt a kifejezést falujában egy különösen kegyetlen és rettegett kivégzési módszer megnevezésére használták. Noha még alig két hetet töltött ebben a világban, arra máris rájött, hogy errefelé nem épp úgy mennek a dolgok, mint a régi szép időkben. Példának okáért a macskafejekkel díszített pizsamában rohangáló Ashley biztos nem hívná el nyilvános kivégzésre.
- Mi az a golf? – kérdezett vissza némileg bizonytalanul.
- Tudsz róla, milyen édes pofát vágsz, amikor éppen nem értesz valamit? – kérdezte tőle a szőke boszorkány, majd megpuszilta a bal arcát.
Amy két nővérének valóságos mániája volt, hogy össze-vissza csókolgassák Kalt, amikor a fiú épp nem értett valamit, így a srác amúgy sem egetverő lexikális tudása a boszorkányokkal együtt töltött idő alatt rohamosan csökkenni kezdett.
- De ne aggódj, majd megtanulsz mindent menet közbe – vágta rá a szobába épp belépő Mary, aki már felöltözött és egy hatalmas táskát cipelt épp, amiből a legkülönfélébb anyagú és hosszúságú golfütők álltak ki. - Drága nővérünknek amúgy sem lesz más dolga, majd ő megtanít rá.
- Egyáltalán miért megyünk "golfozni"?
- Fogalmazzunk úgy, hogy noha a Fekete Rózsa csak a legjobb kedvében fogad el minket testvérrendnek, azzal semmi bajuk, ha a kontinens túloldalán lévő melót velünk kell elvégeztetniük – morogta Ashley, miközben az ebédlő asztalánál kezdett átöltözni. A boszorkányok néha még most is megfeledkeztek Kal jelenlétéről, ő pedig sok esetben igyekezett nem felhívni magára a figyelmet, helyette egyszerűen élvezte az adott helyzet minden előnyét.
- Az a lényeg, hogy meg kéne valamit fújni Wilmingtonból, és a becses Seattle-i nővéreinknek nincs kedvük megmozdítani a seggüket – magyarázta Mary. – Alapvetően a cuccot szinte senki sem őrzi, csak oda van vágva a múzeumba, viszont miután elraboltuk, mindenképpen számolnunk kell a helyi rendőrség kopóival. Wilmington nem túl nagy város, gyakorlatilag több mint a felét a golfpálya teszi ki, így valószínű, hogy a helyiek túl jól emlékeznének arra a két vagy három roppant csinos lányra, akik az adott napon kivettek egy motelszobát egyetlen napra. Ha viszont te is velünk jössz, a szemtanúk egyedül a te arcodra fognak emlékezni. A gazdag és pofátlanul mázlista srác, akinek az apukája vett három fullos lányt a hétvégére. A rendőrök téged fognak keresni, az FBI is a te nyomodba lesz, ha esetleg bevetnék őket. Azonban te hivatalosan nem is létezel a világunkba, így nem is lehet elkapni ujjlenyomatok és egyebek alapján. Igazán nagyszerű terv, nemde?
*****
Azt, hogy egy alig kétezer lakossal büszkélkedő iowai kisvárosnak mégis mi szüksége golfpályára, senki sem tudta, még a helybéliek sem, azonban a hatalmas, műfűvel borított placcot ez a tény hidegen hagyta, ő ugyanúgy létezett, mint húsz év óta bármely napon.
John Smith és Fred Earnest sem tudták, hogy egész pontosan mit is keres ott, ahová egykor építették, de őket nem is érdekelte különösebben a dolog. Míg a legtöbb helybélinek a golfpálya mindössze egy hatalmas füves terület volt, ami miatt évente több ezer turista kereste fel kicsiny városkájukat és hagyta dollárkötegeit a pénztárcájukba, addig ennek a két embernek ez jelentette a Megélhetést. Mert gondnok és éjjeliőr kell mindenhová. Ez a világ rendje, a fejlett civilizáció egyik alapköve.
Nem mintha a két férfi túl sokat csinált volna munkaidőben vagy épp azon túl, elvégre egy ilyen golfpályán mit kell gondozni és őrizni, egyszerűen csak ültek a bejáratnál felhúzott épület tornácán, itták a sört, szívták a cigit és közben kibeszélték az összes vendéget, mint ahogy tették azt most is.
- Én mondom, ezek a mai fiatalok már véglegesen el vannak kényeztetve, ha a szüleiknek kissé több a pénze, mint az illendő lenne – jegyezte meg John, miközben nagyot kortyolt a söréből.
- Jah. Mondasz valamit, ember – értett egyet Fred. – Ráadásul még csak nem is egyet vettek neki! Ian mesélte nekem, hogy tegnap este még három ilyen lány volt vele, amikor megjelentek a moteljében. Egy szobát vettek ki, egyetlen franciaággyal. Ian szerint még csak nem is a srác fizetett érte. Ő csak állt, és közben stabilan olyan arckifejezést vágott, mint aki el sem hiszi, hogy ennyire szerencsés.
- Pedig, gondolom, nem ez lehet az első ilyen kirándulása.
- Hát ja. Lehet, a jót sem olyan egyszerű megszokni, mint azt gondoljuk.
- Ez már csak így van. A sok vidéki bunkó pofázik itt össze-vissza, mintha ők akkora filozófusok lennének, aztán hol értenek azok akármihez?
- Sehol.
- Hát pont ez az! Akkor mégis minek hallgatunk rájuk? Még hogy a jót könnyű megszokni!
- Itt van például az, amikor az asszony öt hónappal ezelőtt nyert egy vízforralót bingón! Én még hetekig nem használtam, mert nem szoktam meg, hogy olyan is van nekünk.
John már épp válaszolni akart, ám a gyomrába hirtelen éles fájdalom hasított, így inkább fájdalmasan felszisszent és kissé összegörnyedt.
- Mi a baj? – kérdezte tőle Fred messze repülő feje.
- Csak egy kis gyomorégés. A múltkor biztos elfelejtettem bevenni a gyógyszeremet – nyugtatgatta John, majd egyszerűen kettéesett.
*****
Kal a nyolcadik lyuk körül már kezdett belejönni a játékba, Wheil gúnyos kiáltásaitól, Amy némileg biztatóbb szavaitól és elfojtott kuncogásától kísérve. Legalábbis mostanra már eljutott odáig, hogy minden negyedik ütése eltalálta a labdát, ami az esetek túlnyomó többségében a kívánt iránytól alig tíz, tizenöt fokos eltéréssel kezdte meg az útját. De már az is előfordult vele, hogy állati nagy mázlija volt, mint például most is.
- Ez betalált a lyukba – állapította meg a fiú a sikeres ütés után. – Az jó?
- Nagyooooooon – biztatta Wheil, aki jó két méterrel a fejük fölött lebegett, nehogy véletlenül felgyújtsa a füvet. – Az életben a legjobb játékoknál pont ez a lényeg…
- Wheil, fogd be a szád! – ordított rá Amy, majd Kalhoz fordult. – Úgy látszik, lassan már nálam is jobb leszel. Én még csak a cél közelében sem járok!
A boszorkány felkészült az ütésre, felmérte a labda és a lyuk közötti távolságot, kissé előrehajolt, felvette az alapállást, majd meglendítette az ütőjét, ám valaki még a mozdulatsor vége előtt közbeszólt, roppant udvarias hangon.
- Én inkább a hetes Dunlopot választanám egy ilyen közepes távolságú ütéshez, kisasszony, már ha nem veszi sértésnek.
A két fiataltól alig pár méternyire egy öregedő, kopaszodó, frakkot és inget viselő férfi állt, kezében két gitártokkal. Kicsivel mögötte egy szőke, tizenhat év körüli fiú nézte a boszorkányt és famulusát, fehér ingben és bő farmerben, az ő vállára pedig egy vele megegyező magasságú, fehér hajú, fehér ruhájú, karcsú testalkatú lány támaszkodott, akinek a lába körül a fűszálakat dér lepte el.
- Nem hittem, hogy a balfaszkodásod tényleg működni fog – mondta a srác a társának. – De erről itten faszán ordít, hogy Onnan jött.
- Végezzünk vele gyorsan – mondta a másik hűvös, mért hangon, majd Kalra mutatott.
Az ujjából kivágódó keskeny, hegyes jégsugár egyenesen a fiú szíve felé száguldott, és minden bizonnyal el is találta volna azt, ha valaki nem lép közbe.
- Én a helyedbe lehasalnék – súgta valaki hátulról Kal fülébe, a következő pillanatban pedig valami vékony és rohadtul kemény vágódott a térhajlatába, mire a srác összeesett, így a jégcsóva is elkerülte a testét.
- Mi a faszom? – nyögte ki meglepetten az úrfi, amikor meglátta mi is történt. – Te az előbb még kurvára nem voltál ott, tesó!
- Meglehet – értett vele egyet a magas, fehérbe öltözött férfi, akinek a szemeit napszemüveg takarta, kezében pedig fehér botot tartott. - Bár én vak vagyok, igazán nem tudom megítélni, hol voltam az előbb. Mindenesetre a fiú immár a Paranormális Ügyosztály védelme alatt áll, így vagy most kotródtok innen el, vagy azután, hogy megöltelek titeket…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
